Műfaja:
teremtéstörténet. Rendhagyó
szerző, rendhagyó történet, és most
rendhagyó előadás született a
Vígszínházban. Egy 19 éves nő – Mary
Shelley –, aki a mű keletkezésekor,
1816-ban már Percy Shelley angol költő felesége, egy
házi költőverseny
keretében rémregényt ír az embert
teremteni, és/vagy feltámasztani képes
Frankenstein tudósról. Műve évtizedekkel
később lesz népszerű és ismert,
felfedezi a színpad, és már 1910-ben film
alapjául szolgál. Magyar fordítása a
lehető legkésőbb, 1977-ben látott napvilágot
Göncz Árpád fordításában.
Frankenstein
alakja és
„emberteremtő” képessége, majd annak
következményei számos, manapság
aktuális
problémát vetnek fel. Nem a létrehozás,
feltámasztás, életre lehelés
körül
forognak a kérdések, ezek inkább
mellékszálai a történetnek. A
problémát a
jelenség valós következményeire helyezi a
jelen vígszínházi változat, amelyet
az eredeti regény alapján Garai Judit
és Hegymegi Máté írt.
Utóbbi egyben a
darab rendezője is.
Elsőként
a nagyszabású díszlet
kápráztat el bennünket. Újabban
díszlet nélküli darabokat látunk, vagy ha van
is, épp csak jelzésszerű vagy vetített
képes. Az épített díszlet drága
mulatságnak számít. Ezúttal a központi
cselekmény helyszíne egy hatalmas hajó
árboccal, vitorlával, amely a színpad
felszínén helyváltoztatásra is
képes.
Többször megfordul, hátrébb és oldalt is
képes mozogni. Tőle balra és jobbra is
létezik egy-egy kisebb hajó, ezek azonban nem mozognak,
de jelenet játszódik
rajtuk. De még ez sem elég, mert jelen van egy
csónak, amely többször fontos
szerepet tölt be Frankenstein tudós
mozgásában. Fekete Anna
díszlettervező fontos szerepet szán a hajónak mint
az
emberi élet szimbólumának
kifejezésére. A hajó összeköt
múltat és jelent,
korokon át ível, így képes a mi
számunkra is üzenetet közvetíteni.
A mű
keletkezésekor korántsem
látszott az a hatalmas veszély, amelyet a tudomány
mind merészebb fejlődése
jelent a bolygó és az emberiség
számára. Mára a tudós felelőssége
óriási
mértékben megnövekedett, előre kell látnia
felfedezésének következményeit
hosszú távra. Ez Frankenstein tragédiája.
Az önálló életre kelt Teremtménye
elborzasztja őt, a Teremtőt, a mestert, képes lenne
elpusztítani, alkotását
szörnynek gondolja. De nincs lehetőségünk ezért
sajnálni őt, mert ennél is
nagyobb tragédia bontakozik ki közben: a Teremtmény
fellázad létrehozója ellen,
és társat követel magának, nem tud
magányosan élni, szeretetre, megértésre
vágyik, amit nem kap meg. A hangsúly most a
szeretetéhes társtalan lény
kiszolgáltatottságára esik, úgy
véljük, neki kell szurkolnunk, nem a
kétségbeesett tudósnak. (Vajon kinek nem jut
eszébe korunk egyre tökéletesebben
működő robotjaiban rejlő óriási veszély?
Utóbbi sokszorosan meghaladja a
Frankenstein-problémát. Komolyan kéne venni.)
Az
alapkonfliktus mellett majdnem
csak mellékszálnak tűnik, hogy a Teremtmény
váratlan felbukkanása következtében
hárman is meghalnak: a hatéves William, aki belefullad a
tengerbe, az ő
nevelőnője Justine, akit a fiú megölésével
gyanúsítanak, emiatt öngyilkos lesz,
és Elizabeth, akire szemet vet a társat kereső
Teremtmény. Láncreakció indul,
Frankenstein szintén meghal, de ezen már nem lehet
megütközni.
A kör
bezárult. Mary Shelley
remekművet alkotott, amely kétszáz év múlva
olyan élő szöveg, mintha most írták
volna figyelmeztetésül régi olvasóknak
és mai nézőknek.
Orosz
Ákos
(Frankenstein) igazán felnőtt ehhez a nagyon nehéz
szerephez. Eddig is minden
szerepben kiválót nyújtott, de ehhez
mélyebb intellektus kellett. Nagyszerűen
teljesített. Ifj. Vidnyánszky
Attila (Teremtmény)
tehetsége folytán bármit kiválóan
képes megoldani, így ezt is remekül
játszotta, még csak megterhelő sem volt
számára a feladat. Kettős szerepben
nyújtott jelentős alakítást Nagy-Kálózy
Eszter (Waldman prof.; bíró), Varga-Járó
Sára (Justine) a bűntényt magára
vállaló nevelőnőként, Radnay Csilla
(Elizabeth) fiatal áldozatként. További szereplők:
Medveczky Balázs (Walton kapitány), Gál Réka Ágota (m.v.) (William), Méhes László (Alphonse
Frankenstein), Horváth Szabolcs (Henry),
valamint a
legénység: Zoltán Áron,
Szántó Balázs,
Bölkény Balázs, Molnár András (m.v.),
Laczkó Bálint (e.h.), Steenhuis Raul
(e.h.). Jelmez: Kálmán
Eszter, dramaturg: Garai Judit,
világítás: Friedrich Gergely,
rendezőasszisztens: Molnár Kata.
Bemutató
előadás: 2026. február 21.
Megtekintett
előadás: 2026. április 10.
Budapest,
2026. április 13.
Földesdy Gabriella
