Debrecen
kőszínháza 1861--1865 között épült
Ybl Miklós tervei szerint romantikus
stílusban. Az ünnepélyes megnyitó 1865.
október 7-én volt Jókai Mór
prológusával, majd Katona József Bánk
bánjának
ünnepi előadásával. A prológust Laborfalvi
Róza mondta el. Az épület másfél
évszázadon át híven teljesítette
kötelességét, majd renoválni kellett.
Felújítása 2023 szeptemberére lett
kész, a kívül-belül gyönyörűen
megújult
épületben szorgalmas kezek dolgoznak, hogy lenyűgöző
előadásokkal vonzzák be a
helybéli és az ideutazó nézőket,
jöjjenek minél sűrűbben. Thália, a
színjátszás
múzsája várja őket.
Jókai
Mór
születésének kétszáz éves
évfordulója alkalmából 2025-ben egy olyan
Jókai-művet
keresett a színház, amelyben Debrecen a főszereplő.
És ez nem is volt olyan
nehéz. Egyrészt Jókai 1849-ben, a
szabadságharc idején leköltözött a
kormánnyal
együtt a városba, lapot szerkesztett, részese volt a
Habsburg-trónfosztásnak
(ezek miatt később bujdosnia kellett), másrészt
néhány írása kifejezetten a
város régi történetéből merít,
amit megismert a helyi anekdoták, kálvinista
hagyományok tanulmányozása folytán.
Több írása közül A debreceni
lunátikus (1875) érdemel legtöbb figyelmet,
amely egy
kollégiumi tárgyú adomagyűjtemény.
Jókai művéből Ambrózy Ágoston
írt kamaradarabot ugyanezzel a címmel, ami 1955-ben
jelent meg a Színjátszók Könyvtára
sorozatban.
A
Csokonai Színház a Debrecent bemutató
Jókai-írásokból ezt az
átdolgozást
választotta, amely korábban már három
bemutatót is megért amatőr
színjátszók
előadásában (1988: Református Kollégium,
1993: Református Tanítóképző Főiskola,
1998: Kántus terem). De ez a választás nemcsak
tisztelgés a városhoz kötődő író
előtt, hanem igazi lokálpatrióta előadás, mivel
több ponton is megidézi a város
múltját a 17. századtól a 19. század
közepéig. A vígjátékot Fábián
Péter rendezte.
„Lunátikus”
holdkórost jelent a magyar nyelvben, Jókai egy
közszájon forgó adomát írt meg,
amelyben ő sem a dolog orvosi, sem asztrológiai
vonatkozását nem fejtegeti,
sokkal inkább az elbeszélés
központjában álló professzori család
viselt dolgai
érdeklik, valamint az akkori lakosság
véleményének megosztottsága a
holdkórosság jelenségéről. Ez a téma
jó talaja Jókai írói gyakorlatának,
a
szélsőségesen megrajzolt figurák
felvonultatásának. Vagyis a történetet
vígjátéki elemekkel tarkítja, a
diákcsíny szintjén taglalja az eseményeket,
így
nyerve meg az olvasókat, a színpadi változat pedig
a színházszerető közönséget.
A
kétrészes vígjáték első
felében nézhetjük végig a
valóságos alapokon nyugvó
lunátikus diák történetét. A
holdkóros diák „tógátusa” volt
a debreceni
főiskolának. Az esemény az 1834/1835-ös tanév
telére esett, mivel többen is
meglesték és híressé tették a
diákot, amikor éjszakánként kijárt a
kollégiumból
és a kerítés tetején járkált.
Énekelt, szavalt, s önként felmondta a leckét
társainak. Máskor a Hold parancsára a temetőbe is
kiment. Ám mindig visszatért
szállására, a cselédtől kapott egy
pohár vizet, majd levetkőzött és lefeküdt.
Mindezeken a csuda dolgokon két kollégiumi professzor is
erősen vitatkozik,
egyik tagadja, másik hisz benne. A két professzor
és családjaik egy fedél alatt
laknak, a többszörösen rokon családtagok teljesen
össze vannak fonódva, ebből
kifolyólag hamar és könnyen válnak
nevetséges figurákká.
Az
előadás második részében két
megátalkodott debreceni nagygazda egymás iránti
ádáz gyűlöletérzése kavar viharokat.
Vetélkednek, ki tud jobban túljárni a
másik eszén. Pedig a törvény bünteti a
káromló, gyűlölködő szavakat
használó
polgárt, ezért kell más megoldást
választani bosszantásul. Nos, ez meg nem várt
eredménnyel zárul, kénytelenek
kibékülni…
Egyszerű,
de mégis látványos díszletek közt
játsszák a vígságra épülő
jeleneteket
(tervező: Szakács Ferenc). Zatykó
Bori jelmezei élénk színű
népviseletekbe öltözteti a szereplőket, a
legötletesebbnek tartom a második
rész két piaci pulyka-jelmezét, ugyanis ők a
történet narrátorai. Nagy színészi
apparátust látunk felvonulni mindkét
részben, nincs fő-, és epizódszerep,
mindenki szívét-lelkét beleadja, és
így minden színész főszereplővé
válik.
Játszották: Ráckevei Anna,
Balázs-Bécsi
Eszter, Berkó Boglárka, Edelényi Vivien,
Horváth Julianna, Kiss Gergely Máté,
Lehőcz Zsuzsa, Nagyidai Gergő, Pálóczi Bence, Szép
Evelin, Bakota Árpád,
Dánielfy Zsolt, Csikos Sándor, Tokai Andrea, Papp
István, Vranyecz Artúr.
Az
előadás teltházas, a helybeliek lelkesedve és
izgalommal szurkolják végig a
városuk régmúltját idéző
jeleneteket, legtöbb szereplő mindezt ízes helyi
nyelvjárásban
adja elő.
Dramaturg:
Kukk Zsófia, zeneszerző: Vizeli
Máté, zenekarvezető és hegedűs: Keller
Dániel Máté.
koreográfus: Katona
Gábor, rendezőasszisztens: Ozoroczki
Erika.
Bemutató
előadás: 2025. december 5.
Megtekintett
előadás: 2026. április
8.
Budapest,
2026. április 13.
Földesdy Gabriella
