Shirley-t kócos,
lestrapált, sápadt és életunt
középkorú nőnek ismerjük meg a Balsai
Móni által előadott monológban a
Centrál Színház kisszínpadán. Bő
másfél óra alatt egy virágzó,
mosolygós
hölggyé alakul át, boldogan búcsúzik
el közönségétől, vagyis tőlünk. Willy Russell egyszemélyes darabját Ujj Mészáros Károly
fordította és
rendezte színpadra.
A másfél
órás monológ
alatt Shirley (azaz Mrs. Bradshaw) személyiségével
ismerkedünk meg, amihez
szervesen hozzátartoznak az iskolaévek.
Életvitelét, sorsát egyfelől a kudarcos
iskolai élmények határozzák meg, az a
tipikus jelenség, amit úgy ismerünk, hogy
„pikkelt” rá a tanára. Nem volt jó
tanuló, de megvolt a magához való esze, ám
az életét meghatározó tanárnő soha
nem ismerte el egyediségét, nem méltányolta
igyekezetét, lenézte, lebecsülte. A mellőzés
kisebbségi érzést alakított ki
benne, a továbbiakban képtelen volt kibontakoztatni
mindazt, amiben jó
teljesítményt tudott volna nyújtani.
Másfelől
zsákutcába
jutott a házassága. Igazából nem
történt benne semmi. Amikor mindezt elmeséli,
47 éves, már kb. 25 éve él együtt
Joe-val, a férjével, két gyerekük van, akik
felnőttek, és önálló életet
élnek valahol máshol. Joe azonban a világ
legunalmasabb férje, percre pontosan kéri a
vacsorát, tv-t néz, minden nap
ugyanaz a programja, nem érdekli semmi, nem utazik, nem
érdeklődik a világ
dolgai iránt, megszokta az otthon melegét, a
kényelmet, elé teszik az ételt,
italt, feleségével házvezetőnőként
bánik. Nem engedélyez saját programot
Shirley-nek, mert ő az úr a háznál, megteheti. Az
asszony jobb híján a Falhoz
(a nappali szoba fala) beszél, neki panaszolja el, milyen
sekélyes az élete.
Az otthoni
mókuskerékből való szabadulás mégis
sikeres lesz. Elvált és férfiakban
csalódott barátnőjével kéthetes
nyaralásra utazik Korfu szigetére egy
társasúton.
A barátnő már a repülőgépen fölszed egy
pasit magának, és barátnőjét magára
hagyja. Shirley élvezi a sziget természeti
csodáit, ezúttal egy termetes
kődarabhoz beszél, amit Sziklának nevez el.
Nemsokára minden
megváltozik, mert egy görög pincérfiú,
aki pultos is egyben, kizökkenti az
asszonyt eddigi unalmas és rettentően magányos
életéből. A fiatal Costas
udvarol, elviszi hajókázni, meztelenül úszik
a tenger közepén, és felfedezi a
szeretkezés eddig ismeretlen fortélyait. Az
élmény annyira jól sikerül, hogy
megváltoztatja eddigi életét. Shirley a
nyaralás végén nem ül fel a
repülőgépre, hanem Korfun marad. Pincérnőként
elhelyezkedik egy étteremben és
élvezi az életet, mindazt, amit itt ki lehet hozni
belőle. Az élet számára itt
folytatódik Korfun, és nem ő gondolja meg magát,
hanem Liverpool-ban élő férje
szánja rá magát, hogy feleségét
meglátogassa. Joe megérkezik, és nem ismer
rá
Shirley-re. A történet vége nyitva marad, egy
mosolygós, boldog nő tekintetét
látjuk búcsúzásként.
A színpadon
mindössze
egy asztal és két szék képezi a
díszletet (tervező: Fekete Anna), Korfun
még egy kúp alakú „szikla” is
néma szereplő,
akihez a főhős beszél. A liverpooli konyhaberendezést
poszter vagy tapéta
alkotja, ahogy a korfui háttértájat is poszterek
segítségével látjuk. A Shirley
slampos háziasszonyi, majd a görög szigeten viselt
rövidnadrágos, illetve
selyem-köntöst viselő együttesét Kárpáti
Enikő tervezte.
A Shirley-szerepben
Balsai Móni újabb színésznői hegyormot
hódított meg alakításával.
Fokozatosan
hozta elénk a főszereplő lelkiállapotát, s
monológja közben időnként elénk
varázsol egy-egy ismerőst, barátnőt,
tanárát az emlékeiből, akiket hangjuk,
arckifejezésük, modoros beszédük
utánzásával elevenít meg,
tulajdonképpen
karikíroz. A kalandra és sok szeretetre
vágyó, saját emancipáltságát
kivívó
Shirley megformálója sok empátiával,
kiváló mimikával és fiatalos mozdulatokkal
játssza a láthatóan számára is
kedves szerepet. Óriási tapsokat kap a
közönségtől, feltehetően a sokadik
visszahívás készteti arra, hogy végül
a
közönséghez szólással
állítja le a tapsot. Azt kiáltja
feléjük: – Menjenek élni!
Bemutató: 2022.
április 28.
Megtekintett
előadás: 2024. október 9.
Budapest, 2024.
október 11.
Földesdy
Gabriella
