Két
óra szünet nélkül, műfaji
megjelölés nélkül. Sokak szerint
vígjáték a „Művészet”,
de hogy egy bizonyos művészi alkotás indítja el az
egymással vitatkozó három szereplő
ádáz vitáját, az teljesen bizonyos. Yasmina Reza (1959– ) Párizsban élő,
félig magyar származású írónő
1994-ben írt és világsikerré vált
színdarabja új
megvilágításba helyezi mindazt, amit eddig
gondoltunk sznobságról,
véleményalkotásról,
barátságról. A szakma több díjjal is
jutalmazta a művet és
az írót, így a Moliere-, a Lawrence Olivier-,
és a Tony-díjat is magáénak
tudhatja.
Reza
leghíresebb és legtöbbet
játszott színdarabját a „Művészet”-et,
néhány éve játszotta a Katona József
Színház, a bukaresti Teatrul Bulandra
pedig 2023-ban vendégjátékként adta elő a
Miskolci Nemzeti Színházban.
Franciából Bognár Róbert
fordította,
a mostani előadás rendezője Sipos
László
Márk.
A műnek
igazából nincsen
cselekménye, mégis a kétórás
színpadi játék messzire vezeti az ott ülő
nézőt.
Mindvégig három jó barát
beszélgetésének vagyunk tanúi, hol ketten
beszélgetnek
a harmadik félről, hol mindhárman tépik,
szaggatják egymást. Őrjítően. De miről
is van szó? Egy Antrios-képről, amit
Serge (Pataki Ferenc) vásárolt
ötvenezer euróért. A „120x160 cm-es
méretű festmény haránt irányú
fehér
pászmákkal”színtiszta fehér és
üres tér, más szín, árnyalat nem
látszik rajta,
csak egy fehérre mázolt vászon. Marc (Mészáros
Máté), Serge barátja mélységesen
felháborodik eme látványos
pénzkidobáson,
hisz barátja a „semmit” vásárolta meg
horror áron. Egyenesen a „szar”
kifejezést használja a művészi
alkotásként forgalmazott festmény
minősítéseként. Serge nemcsak megsértődik,
de ellentámadásba kezd: a festő
magasan kvalifikált a piacon, a képet akár holnap
felárral el tudja adni. A
mérleg nyelve a harmadik személy, Yvan (Ágoston
Péter), ő utálja a veszekedést, ezért
hol egyik, hol másik barátjának ad
igazat. Ki sem derül, mit gondol igazából a
képről. Lehet, nincs is véleménye
róla.
Azért ne
gondoljuk, hogy teljes két
órán át kizárólag arról van
szó, vannak-e árnyalatok a fehér szín
mellett,
esetleg „vibrálás”
érzékelhető-e, hullámzik-e a fehér?
Mindinkább afelé tolódik
át a beszélgetés, kinek mi a
véleménye a másik, harmadik
barátról. Kiderül,
milyen kevés dolog elég egy konfliktus
kialakulásához, majd a „szájkarate”
hamarosan
tettlegesség felé billen el. A bántalmazás
során megsérült Yvan hamar felépül,
folytatódhatna a szokásos szurka-piszka, ám
érdekes módon, mintha megnyugodtak
volna a kedélyek, mindhárman olajbogyót
rágcsálnak egymás elől kapkodva a
szemeket, dobálva a magokat. A vélemények is
kezdenek kiegyenlítődni, sőt
lassan kicserélődni.
Felmerül a
kérdés, hogy ily kevés
tartalom elég egy világsikerű színdarab
létrejöttéhez? Az attól függ, szerzője
mit hoz ki az általa felállított
alapszituációból. Yasmina Reza elég sok
aspektusból világít rá a helyzetre. A
„semmit” ábrázoló képből
induló
konfliktus ismerős nekünk Andersen meséjéből: A császár új ruhája
problematikája azonban itt új
„köntöst” kap,
másfelé kanyarodik. A modern művészet már
túllépett a nyilvánvaló
valóság
ábrázolásán, és képes a
„semmit” is művészien ábrázolni. Hogy
ez csak a
sznoboknak jön be? Ez egyáltalán nem biztos.
Miért is? Mert meg lehet
magyarázni, ki hogyan és miért
ábrázolja a „semmit”, alkalmazza-e a
dekonstrukciót, mint művészi eszközt, és mit
mond a pszichológus a hozzá
fordulóknak önazonossági kérdésekről:
„Ha
én azért vagyok
én, mert én vagyok én, és te azért
vagy te, mert te vagy te, akkor én vagyok én
és te vagy te"
– Yvan idézi pszichológusának
bölcsességét.
Mi
a barátság ára? Igazából erre keres
választ a „Művészet”. Hogy
ne veszítsük el
legszeretettebb barátainkat, állandóan
kompromisszumot kell kötnünk. Ezért a
dolgok megítélésekor hol így, hol
úgy nyilatkozunk, hisz állandóan tekintettel
kell lennünk barátaink véleményére.
És vagyunk is a tapintat, empátia,
szolidaritás jegyében. És ez így
tulajdonképpen mindenkinek jó.
A
látványt Ferenczi
Zsófia alkotta meg stílusosan: nemcsak az
általunk nem látható kép fehér,
de minden más is: a képet takaró roló, az
ülőbútor, a három szereplő öltözete
is az. Mindhárom színész egy-egy jellegzetes
karaktert testesít meg, Pataki
Ferenc (Serge) a kötekedő flegmát, Mészáros
Máté (Marc) a szenvedélyes izgágát,
Ágoston Péter (Yvan) a szenvedő megalkuvót. Fura
hangsúlyaikon, komikus
arcmimikájukon, időnkénti torz
kiejtésükön jókat mulatunk.
Dramaturg:
Zrinyifalvi
Eszter, zene: Bánki Mihály, a
rendező munkatársa: Dicső Dorka.
Producer: Orlai Tibor.
Bemutató
előadás:
2026. március 29.
Megtekintett
előadás: 2026. március 28.
Budapest,
2026.
március 30.
Földesdy Gabriella
