A dublini
születésű írónő, Marina Carr
legsikerültebb
színdarabjának tartják A
macskalápon-t
(By the Bog of Cats). Hazai
ősbemutatója 2005-ben a Nemzeti Színházban volt
(Rendező: Radoslav ’Rale’ Milenkovic).
A színdarabot újrafordította, és a
Centrál beli előadást rendezte: Puskás
Samu. A történet – bár 20.
századinak véljük, látjuk – a
ködös, misztikus, pogány elemekkel, szellemekkel
megtűzdelt babonás ír középkori
hitvilágba visz bennünket bő két
órára.
Egyenesen a székünkhöz ragaszt, félő, hogy mi
is beleragadunk az ír mocsárba,
és végül nem kelünk fel.
A darab
abszolút főhőse Hester Swane
(Martinovics Dorina), ő egy modern
Médea-figura (a szórólap már előre
figyelmeztet bennünket erre), de valahogy
ezt nem vesszük komolyan egészen az előadás
utolsó jelenetéig. Hester
habitusát, jellemét van alkalmunk megismerni a
szünet nélküli 125 perc játékidő
alatt. Ő az a fajta szerencsétlen fiatal nő, akin nem lehet
segíteni, fékezés
nélkül rohan a saját végzete felé.
Persze mi a nézőtéren a saját, kényelmes
kispolgári szabályaink szerint ítélünk
meg más nemzetből való, idegen
kultúrából jövő, és még mindig
abban élő egyéneket, emiatt nem is tudjuk
megérteni őket.
Hester neve
beszélő név, a „Swane”
hattyút jelent, és ő tényleg egy fekete
tollú hattyúval nőtt fel a mocsár
szélén egy fából összetákolt
lakókocsiban. Anyja sokszor napokra magára hagyta,
ilyenkor falubeliek adtak neki enni, cserélték
ruháját. Apját alig ismerte, és
a mocsár túlpartján élő öccsét
sem, akiről a fiú kamaszkoráig nem tudott
semmit. Életének legnagyobb élménye a
Carthage Kilbride-dal (Szabó Kimmel Tamás)
való szerelem
megélése, az ebből a kapcsolatból született
kislány, Josie (Pavletits Leona)
felnevelése. Az út
látszólag járható, ám kiderül,
nagy akadályok szegélyezik.
A végzet
már a kezdet kezdetén
előrevetíti tragikus árnyait. Először a halál
angyala érkezik, akit itt
Lélekgyűjtő néven emlegetnek (Szécsi
Bence), de visszavonul, mert eltévesztette a napszakot.
Később előkerül
Hester öccsének, Joseph Swane-nak szelleme, ő
magyarázatot szeretne nővérétől,
sok évvel ezelőtt miért ölte meg őt. Fontos szerep
jut a Macskanőnek (Csoma Judit), aki minden ősi
hagyományt
ismer, emellett számon tartja a múlt eseményeit,
és ismeri a jövőt, mindezt
vakon, befelé élve meg az eseményeket.
Megjósolja, hogy Hester sem él tovább,
mint az a halott fekete hattyú, amit a lány maga
után húz.
Az
esemény, ami köré fonódik Hester
tragédiája, Caroline Cassidynak (Hermányi
Mariann) és Carthage Kilbride-nak (Szabó
Kimmel Tamás) esküvője. Hester makacsul,
már-már betegesen ragaszkodva
gyermeke apjához, mindenáron meg akarja
akadályozni az ifjú pár boldogságát.
Ezért botrányt csinál a lakodalmon, mikor ez nem
sikerül, felgyújtja a házukat
és a tehenekkel teli istállót. Volt barátja
és annak új családja többször is
kárpótolni akarta Hestert pénzzel, csak hagyja el
a vidéket, de őt a pénz
egyáltalán nem érdekli, a táj, a
gyermekkor, és anyjának emléke tartja itt, no
meg szerelmének visszaszerzése főképpen.
A
tragédia elkerülhetetlen, végül
minden jóslat, előrevetítés beteljesedik,
csodálkozunk is, a szerző ennyi
borzalom közepette hogyan tud komikus epizódokat elrejteni
a darabban, amelyek
a baljóslatok ellenére remekül megférnek a
cselekményben. Üde színfolt Mrs.
Kilbride kiállhatatlan és harácsoló
figurája Básti Juli, és a demens,
részeges Willow atya Fodor Tamás
kabinetalakításaiban, illetve a Macskanő (Csoma Judit)
és a pincér (Lukács Ádám)
„duettje” a
lagzi jelenetében.
Az ír
ősvilággal és számos
konfliktussal terhelt előadás főhősét, Hester Swane
pusztító, és mindenkin
átgázoló lényét nem tudjuk
felmenteni (bár az előadás koncepciója a
felmentést
sugallja), ahogy az ókori tragédia gyilkos
Médeáját sem mentjük fel. Mai
nézőként nem bocsáthatunk meg a gyermekkor
emlékeit imádó, a sejtelmes
anyafigura bűvöletében élő, a szerelméhez
körömszakadtig ragaszkodó, ám
többszörös gyilkos nőnek.
Martinovics
Dorina
erőn felül, a legteljesebb átéléssel
és érzelmi azonosulással hozza
színre Hester figuráját. Óriási
teher a szerep, lelkileg is megviseli, kevesen
képesek ezt végigvinni. Szabó Kimmel
Tamás (Carthage) méltó párja az
alakítás tekintetében, bár a szerep kisebb.
Meglepően jelentős alakítás a hét éves
kislánynak, Hester lányának a szerepe,
amit Pavletits Leona finoman,
intelligens szereptudással old meg. Hiteles
alakítást nyújt Gáspár
Sándor (Red Cassidy) és Hermányi
Mariann (Caroline) játéka.
Takács
Lilla díszletének
két eleme emlékezetes: az esküvői
feldíszített hosszú asztal, illetve Hester
fából készült lakókocsija,
utóbbi puszta magány-jelkép, hisz egyszer se
lép be
az ajtaján. Kárpáti Enikő
jelmezei
nagyrészt funkcionálisak, két ruha azonban
emlékezetes benne: Caroline túlontúl
díszes esküvői tüllje, és Kilbride
„mama” szaténselyem, kirívó, a
környezetbe
sehogy sem illő ironikus ünneplője és
gyémántberakásos cipője.
Világítás:
Gothár Márton, szcenikus: Barkovics
Zoltán, rendezőasszisztens: Kántor
Nóra.
Bemutató
előadás: 2026. március 13.
Megtekintett
előadás: 2026. március 12.
Budapest,
2026. március 15.
Földesdy Gabriella
