Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A MACSKALÁPON

Centrál Színház

A dublini születésű írónő, Marina Carr legsikerültebb színdarabjának tartják A macskalápon-t (By the Bog of Cats). Hazai ősbemutatója 2005-ben a Nemzeti Színházban volt (Rendező: Radoslav ’Rale’ Milenkovic). A színdarabot újrafordította, és a Centrál beli előadást rendezte: Puskás Samu. A történet – bár 20. századinak véljük, látjuk – a ködös, misztikus, pogány elemekkel, szellemekkel megtűzdelt babonás ír középkori hitvilágba visz bennünket bő két órára. Egyenesen a székünkhöz ragaszt, félő, hogy mi is beleragadunk az ír mocsárba, és végül nem kelünk fel.

A darab abszolút főhőse Hester Swane (Martinovics Dorina), ő egy modern Médea-figura (a szórólap már előre figyelmeztet bennünket erre), de valahogy ezt nem vesszük komolyan egészen az előadás utolsó jelenetéig. Hester habitusát, jellemét van alkalmunk megismerni a szünet nélküli 125 perc játékidő alatt. Ő az a fajta szerencsétlen fiatal nő, akin nem lehet segíteni, fékezés nélkül rohan a saját végzete felé. Persze mi a nézőtéren a saját, kényelmes kispolgári szabályaink szerint ítélünk meg más nemzetből való, idegen kultúrából jövő, és még mindig abban élő egyéneket, emiatt nem is tudjuk megérteni őket.

Hester neve beszélő név, a „Swane” hattyút jelent, és ő tényleg egy fekete tollú hattyúval nőtt fel a mocsár szélén egy fából összetákolt lakókocsiban. Anyja sokszor napokra magára hagyta, ilyenkor falubeliek adtak neki enni, cserélték ruháját. Apját alig ismerte, és a mocsár túlpartján élő öccsét sem, akiről a fiú kamaszkoráig nem tudott semmit. Életének legnagyobb élménye a Carthage Kilbride-dal (Szabó Kimmel Tamás) való szerelem megélése, az ebből a kapcsolatból született kislány, Josie (Pavletits Leona) felnevelése. Az út látszólag járható, ám kiderül, nagy akadályok szegélyezik.

A végzet már a kezdet kezdetén előrevetíti tragikus árnyait. Először a halál angyala érkezik, akit itt Lélekgyűjtő néven emlegetnek (Szécsi Bence), de visszavonul, mert eltévesztette a napszakot. Később előkerül Hester öccsének, Joseph Swane-nak szelleme, ő magyarázatot szeretne nővérétől, sok évvel ezelőtt miért ölte meg őt. Fontos szerep jut a Macskanőnek (Csoma Judit), aki minden ősi hagyományt ismer, emellett számon tartja a múlt eseményeit, és ismeri a jövőt, mindezt vakon, befelé élve meg az eseményeket. Megjósolja, hogy Hester sem él tovább, mint az a halott fekete hattyú, amit a lány maga után húz.

Az esemény, ami köré fonódik Hester tragédiája, Caroline Cassidynak (Hermányi Mariann) és Carthage Kilbride-nak (Szabó Kimmel Tamás) esküvője. Hester makacsul, már-már betegesen ragaszkodva gyermeke apjához, mindenáron meg akarja akadályozni az ifjú pár boldogságát. Ezért botrányt csinál a lakodalmon, mikor ez nem sikerül, felgyújtja a házukat és a tehenekkel teli istállót. Volt barátja és annak új családja többször is kárpótolni akarta Hestert pénzzel, csak hagyja el a vidéket, de őt a pénz egyáltalán nem érdekli, a táj, a gyermekkor, és anyjának emléke tartja itt, no meg szerelmének visszaszerzése főképpen.

A tragédia elkerülhetetlen, végül minden jóslat, előrevetítés beteljesedik, csodálkozunk is, a szerző ennyi borzalom közepette hogyan tud komikus epizódokat elrejteni a darabban, amelyek a baljóslatok ellenére remekül megférnek a cselekményben. Üde színfolt Mrs. Kilbride kiállhatatlan és harácsoló figurája Básti Juli, és a demens, részeges Willow atya Fodor Tamás kabinetalakításaiban, illetve a Macskanő (Csoma Judit) és a pincér (Lukács Ádám) „duettje” a lagzi jelenetében.

Az ír ősvilággal és számos konfliktussal terhelt előadás főhősét, Hester Swane pusztító, és mindenkin átgázoló lényét nem tudjuk felmenteni (bár az előadás koncepciója a felmentést sugallja), ahogy az ókori tragédia gyilkos Médeáját sem mentjük fel. Mai nézőként nem bocsáthatunk meg a gyermekkor emlékeit imádó, a sejtelmes anyafigura bűvöletében élő, a szerelméhez körömszakadtig ragaszkodó, ám többszörös gyilkos nőnek.

Martinovics Dorina erőn felül, a legteljesebb átéléssel és érzelmi azonosulással hozza színre Hester figuráját. Óriási teher a szerep, lelkileg is megviseli, kevesen képesek ezt végigvinni. Szabó Kimmel Tamás (Carthage) méltó párja az alakítás tekintetében, bár a szerep kisebb. Meglepően jelentős alakítás a hét éves kislánynak, Hester lányának a szerepe, amit Pavletits Leona finoman, intelligens szereptudással old meg. Hiteles alakítást nyújt Gáspár Sándor (Red Cassidy) és Hermányi Mariann (Caroline) játéka.

Takács Lilla díszletének két eleme emlékezetes: az esküvői feldíszített hosszú asztal, illetve Hester fából készült lakókocsija, utóbbi puszta magány-jelkép, hisz egyszer se lép be az ajtaján. Kárpáti Enikő jelmezei nagyrészt funkcionálisak, két ruha azonban emlékezetes benne: Caroline túlontúl díszes esküvői tüllje, és Kilbride „mama” szaténselyem, kirívó, a környezetbe sehogy sem illő ironikus ünneplője és gyémántberakásos cipője.

Világítás: Gothár Márton, szcenikus: Barkovics Zoltán, rendezőasszisztens: Kántor Nóra.

Bemutató előadás: 2026. március 13.

Megtekintett előadás: 2026. március 12.

Budapest, 2026. március 15.

                        Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©