A mű szerzője Bencsik
András, aki hosszú közéleti
szereplés után visszatért a
szépíráshoz, ezúttal történelmi
tárgyú színdarabot írt. Attila hun
király
alakjával már sokan birkóztak, alakját
regényben (Gárdonyi), színdarabban
(Bánffy
Miklós) is feldolgozták, és Bendegúz,
apjának neve még a Himnuszban is
szerepel. Alakja és hun
volta a magyar történelem szerves részét
képezi, foglalkoztat bennünket, hiszen
az 5. században népével együtt itt élt
mai hazánk területén. A róla
szóló
sokféle legenda miatt valódi történelmi
szerepe nem kristályosodott ki. Mi
magyarok nagy királynak és rendkívüli
személynek tartjuk, gyakori
keresztnévadással tiszteljük leginkább. Nem
így van ez a tőlünk nyugatabbra
élők körében, ők a mai napig rettegnek
említésekor, Isten ostoraként,
pusztító
tűzvészként emlegetik. A tőle való
menekülés miatt építették Velence
városát a
lagúnákra.
Bencsik
András elmondta, hogy nem
történelmet írt („én nem
vagyok történész,
én meseíró vagyok”),
hanem az Attila-rejtélyt próbálta megfejteni a
róla szóló
irodalom segítségével. Tudjuk, hogy
találkozott Leó pápával Róma
tervezett
ostroma előtt (Raffaello festménye
Vatikánban), beszélgettek, ezután Attila
békésen visszavonult. De miért vonult
el békésen, ha annyira véreskezű és
könyörtelen hódító volt?
A
kérdést már sokan feltették,
valamiféle válasz mindig adódott. A szerző,
és Kiss József, a darab rendezője a
meglévő legendák alapján
állítottak színre egy lehetséges
változatot a kérdés
megválaszolására. A
megoldás Attila különleges
személyiségével magyarázható.
Soknyelvű és
soknemzetiségű birodalma megóvása miatt mindig is
békére törekedett a
szomszédos országokkal, minden
hódítása csak óvintézkedés
volt, eszköz a
béketeremtésre.
Bencsik Attilája szelíd, szeretetre
méltó, empatikus, felelősségtudatos
ember, mai szóval élve reálpolitikus, amolyan
européer. Ő messzebb lát, mint
kortársai, az egymással csúnyán
vetélkedő, egymást gyilkoló ellenfeleket
megpróbálja kibékíteni. Felismeri a
kereszténység súlyos belharcait, ariánusok
és katolikusok közti mély szakadékot, ennek
kapcsán a pápa mellé áll, a Ravenna
és Róma közti békés
találkozásnak ez a lényege.
A
történelmi színmű feltár néhány
mellékszálat is. Köztük a legfontosabb a Szent
korona ez időben való
megjelenése, és amit Attila elhárít
magától, későbbi boldogabb korok
„hunjai”
számára. Ilyen lírai betét Göncöl
táltosnak szereplése, és a róla elnevezett
csillagkép kizárólagos magyar vonatkozása
(Göncöl szekér), hisz minden más nyelvben
ezt Nagy Medve csillagképnek nevezik. De találkozunk
Krimhilda germán hercegnő
„Ildikóvá” való
átváltozásáról, vagy Athanáz
ariánus érsek bosszújáról, akinek
sikerül az ellenféllé vált Attilát
megmérgezni. Megjelenik a két fiatal fiú,
akikre még nagy szerep vár a jövőben: Csaba
királyfi, a kedvenc utód, és a
fiatal Odoaker, aki pár év múlva bevonul
Rómába, elűzve az utolsó római
császárt.
Ügyesen
beleszövődik a játékba
Attila korábbi feleségének, Rékának
és két fiának végzetes balesete, valamint a
megölt bátynak, Budának szomorú sorsa.
Mindezek miatt a színpadi mű legfőbb
értékévé a széleskörű
ismeretterjesztés válik diákok és
érdeklődő felnőttek
számára. Ezzel a céllal egyenrangú a
hazafias gondolat, amely hun őseinket igen
magas piedesztálra állítja, de még ezen is
túlmutat a darab parabola jellege,
mert érezzük, jelenleg Európa hasonló
helyzetben van, amire most éppúgy
megoldást kell találni, mint annak idején
Ravennában.
Horesnyi
Balázs díszlete
néhány római oszloptöredékre és
trónszékre korlátozódik. Ami a
jelmezeket illeti (tervező: Kiss Beatrix),
a célnak éppen megfelelnek, itt nem a ruhák anyaga
és díszítése vált fontossá,
inkább egyes szereplők majdnem vállig érő
hajviselete, illetve arcfestése
(Szoárd, Günther, Attila, Göncöl), valamint a
háttérben időnként megjelenő égi
csillagkép és a csodaszarvas.
A
színészek játékán érezhető,
hogy
szereplésüket szívügynek tekintik. Jánosi
Dávid a szelíd, jóságos Attilát
testesíti meg, Jászai László
a rettegő, félős Leó pápát. Csupa
megbocsátás,
aggodalom mindkét főhős. Méltó ellenfelük a
gonosz és álságos Athanáz, akit Szakács
Tibor széles mozdulatokkal,
harsány hangon hoz elénk. Krimhildát Nemes
Wanda a tőle megszokott visszafogottsággal alakítja.
További szereplők: Szarvas Attila (m.v.)
(Szoárd), Almási Sándor
(Günther), Vass György (Edekon), Incze
József (Göncöl), Tóth
János Gergely (titkár), Juhász
György (m.v.), Háda János
(pápai kísérők). Dramaturg:Bártfay
Rita, zeneszerző: Cári Tibor,
látvány: Hatvani Balázs,
rendezőasszisztens: Ullmann Krisztina.
Bemutató
előadás: 2026. február
6.
Megtekintett
előadás: 2026. február
4.
Budapest, 2026. február 7.
Földesdy Gabriella
