Zenés
színmű a primadonnáról, „akit
feledésre ítéltek”. Írta és
rendezte Olt
Tamás, aki egyenesen Kubik Anna
Kossuth-díjas színésznő számára
írta meg Fedák
Sári (1879–1955) szomorú
történetét. Mert hiába volt
évtizedekig
operettprimadonna, a legismertebb és legtöbbet
játszó, kereső színésznő, zűrös
magánélete, valamint a politikai
kurzusváltásokba való önkéntes (vagy
akaratlan?) exponáltsága félresiklatták
pályáját. Börtön és
száműzetés keserű
kenyerét ette színháztól,
közélettől eltiltva. Magányosan, elfeledve halt meg.
Ellenben
vetélytársa, Honthy Hanna
simulékony volt, politikailag semleges, meglovagolta
Fedák kiesését a sorból, és
késő öregségéig első primadonnaként
élvezte
sztárságát. Olt Tamás színműve
éppen Honthy önzésével kezdődik: a
földbe
döngölt Fedáknak még azt sem engedi meg, hogy
eljátszhassa Csiky Gergely
bravúrdarabjának címszerepét, a Nagymamát,
inkább vállalkozik ő maga (Honthy), hogy eljátssza
helyette a szerepet.
A
színdarab egyik – nem titkolt – célja
Fedák Sári népszerűségének,
sztár-voltának hiteles megfejtése. Nem volt
tökéletes színész, jól táncolt
és játszott, de énekhangja nem volt szép,
az
átlagot ütötte meg. Mégis rajongtak
érte, a színházak versengtek, melyikük
szerzi meg őt primadonnának egy-egy operettbe. Miért?
Kisugárzása volt, szinte
megbabonázta az ott ülő közönséget,
több százas szériában
játszották
főszereplésével a bemutatott operettet vagy
vígjátékot. A rablóulti nevű
kártyajáték legfelső kontráját
róla nevezték el. Mindennek vége lett a 2.
világháború után.
Népbíróság előtt állt
náci-szimpátia, antiszemitizmus
vádjával.
A
színdarab nem egyszerűen keretbe helyezi
a Fedák-életrajzot, hanem mozaikszerűen rakja össze
az eseményeket. Az idős,
vidéki szegénységbe taszított
színésznő felidézi fiatal korának
színházi
sikereit, szerelmeket, elsősorban a Molnár
Ferenccel való megismerkedést, majd a közel
másfél évtizedes
együttélésüket, a közbülső nagy
ivászatokat, orgiákat, híres, hírhedt
botrányokat. Nagy szerelem volt ez, de az író csak
akkor vette feleségül a
színésznőt, amikor már beleszeretett a
következő színésznőbe, Darvas Lilibe,
és Fedáktól el akart
válni. Ezt meg is tette hivatalosan, ekkor már
régen Darvas Lilivel élt együtt.
A
második részben a népbírósági
per idején
járunk, a koncepciós perek jól bevált
módszereivel próbálják
rábizonyítani
Fedákra a nyilas párttal való
szimpátiát, antiszemita életfelfogást. Volt
színésztársai, közeli barátai
tagadják meg és vallanak ellene, mások
által írt
rágalmazó szöveget mondanak el saját
véleményként. Sem ő maga, sem a kirendelt
ügyvéd nem tudja megmenteni, az igazság, a
becsületes tanú vallomása nem
érdekli a bírákat. Börtön,
vagyonelkobzás, színpadtól való
eltiltás várja, még
a maga vásárolta parasztházból is
kiüldözik, ekkor egy faluszéli kunyhószerű
pici házban húzza meg magát egyetlen híve,
a háztartást végző Kerék Margit
társaságában. A 2.
világháború után és az 50-es
években így működött a
„jogszolgáltatás”
Magyarországon. Aki bármilyen okból nem volt
kívánatos személy, rágalmakkal
megvádolták, nem volt lehetősége, hogy
védje magát, sőt ügyvédje sem tudta
megvédeni a már meglévő (előre megírt)
ítélettől.
A
színésznőt 1995-ben felmentették a vádak
alól, de nem rehabilitálták. Ez az előadás
nagy előre lépést jelent ügyében, az
ő igazát szolgálja, ideje lenne visszahozni a
köztudatba, méltó helyére tenni.
Megérdemelné.
A
díszlet változatosnak mondható.
Forgószínpad segítségével minden
megjelenő helyszínt elénk tud varázsolni. Ha
kell, háttérben a színházi
nézőtér páholyokkal, vagy Fedák
vidéki szobája a
karosszékkel, illetve a bírósági
tárgyalóterem Sztálin fotójával.
(Díszlet és
jelmez: Vereckei Rita.) Fedák
jelmezei jól illenek a megidézett jelenetekhez (egyik
jelenetben szimbolikusan
fosztják meg ruhadarabjaitól, ez jelzi, hogy
mindenét elvették, ami fontos volt
számára). Az általa sikerre vitt operettekből
elhangzik egy-egy ikonikus
részlet, amihez mindig a szerepének megfelelő
ruhát viseli. A János vitéz belépő
áriája pedig
végigkíséri a színdarabot („az én nevem,
az én nevem Kukorica János”).
De
elhangzik részlet Buday Dénes, Huszka
Jenő, Eisemann Mihály, Szirmai Albert
egy-egy operettjéből is.
A
fiatal Fedákot Kiss Anna Gizella nagy
odaadással, mindent beleadva játssza, az
időset Kubik Anna. Felejthetetlen a
színésznő teljes azonosulása a szereppel,
megrázó, szinte sírásra késztet.
Emlékezetes alakítást nyújt Haumann
Máté
a szerelmes író és világfi Molnár
Ferenc alakítójaként, Soltész
Bözse a sírig hű társ, mindenes cseléd
és házvezetőnő Kerék
Margit szerepében. Illetve Fillár
István
kettős szerepben (direktor/ügyvéd), Viczián
Ottó (Básti Lajos), Nagy Petra
(fiatal Téglássy Emmi), Vlahovics Edit
(Kürthy Sári), Csikós Máté
(Ávós), Rancsó Dezső
(Bíró), Varga Szilvia
(Honthy Hanna, öreg
Téglássy Emmi).
Korrepetitor: Magony Enikő, koreográfus: Gyenes
Ildikó.
Bemutató:
2025.
október 3.
Megtekintett
előadás: 2026. január 18.
Budapest,
2026.
január 20.
Földesdy Gabriella
