"Igazi
vígszínházi darab” – így
aposztrofálja néhány internetes komment Arthur
Schnitzler 1911-ben írt
tragikomédiáját. Ez a
megállapítás helytálló. Azért
a közreműködők, Lőrinczy Attila
fordító, illetve a vígszínházi
változatot készítő Kovács
Krisztina, illetve a rendező Valló Péter
sokat tettek azért, hogy tényleg
vígszínházi produkció
legyen. Legfontosabb változás, hogy az eredetileg
két helyszínen játszódó
darabot egyetlen helyszínre terelték, nevezetesen a
badeni üdülőhely
szállodájába.
Az Ismeretlen
táj (Das weite
Land) jellegzetesen tükrözi a 19-20. század
fordulójának, az I. világháború
előtti osztrák polgári középosztálynak
erkölcsi-emberi válságát.
Sűrítmény. A
hosszú szereplőlista minden résztvevője
frusztrált, nyíltan vagy titokban
szenved kapcsolati problémája, szerelmi
csalódása, vagy egyéb szenvedélye
miatt. A sajátos környezet varázsa sokat ad
hozzá a szövevényes lélekrajzokhoz,
valamiként a háttérben húzódó
magas hegycsúcs szimbolizálja az emberi lelket.
Mindkét „tájat” nehéz
meghódítani.
Meglepő a
díszlet idilli, szokatlan
és egyedi megoldása. Teljesen mellőzték a
szobabelsőt, mint helyszínt, minden
jelenet a szálló parkjában
játszódik, amiből csak a csodás fenyőfák
sokaságát
látjuk, még a szálló épülete
sem látszik, pusztán egy pad és
néhány kanapé. A
háttérben poszteren látjuk a sziklás
hegycsúcsot, amely fontos szerepet játszik
a cselekmény alakulásában (díszlettervező:
Valló Péter, Garai Gréta).
Az
író – a maga pesszimista módján
–
furcsa „gyászkeretbe” helyezte a cselekményt.
Azzal kezdődik, hogy a fiatal
bárzongorista öngyilkos lett, épp most temetik.
Tettének indokára nem derült
fény, csak találgatnak. A darab
befejezéseként pedig egy húszéves
fiú, Otto (Steenhuis Raul
e.h.), az ott nyaraló színésznő, Anna Meinhold (Hegyi Barbara) fia, párbajban hal
meg. Anyja nem tud a szomorú
eseményről,
azt hiszi, fia előző este elutazott.
A két
haláleset között pedig
elképesztően sok esemény zajlik. A fő hangsúly a
főszereplő házaspár érzelmileg
sokszorosan terhelt kapcsolataira esik, Hofreiter
gyógyszergyáros (Ötvös
András) éppen szakított eddigi
szeretőjével, Adele-vel (Virágh Panna
m.v.), máris új hódításra
készül. Választottja a fiatal Erna (Szász
Júlia), akit anyja, Frau von Wahl (Balázsovits
Edit) betegesen félt.
Genia, Hofreiter felesége (Kovács
Patricia) látszólag a hitvesi hűség
mintaképe, lassan rájövünk, hogy erről
szó sincs. Az öngyilkos zongorista a Genia iránti
viszonzatlan szerelem
áldozata lett, az asszony pedig viszonyt kezd a
húszéves Ottóval, miközben
férjébe szerelmes, és életének
célja egyetlen fiának, Felixnek maga mellett
tartása.
A kapcsolatok
sokszor
kibogozhatatlanok. A szereplők cselekedeteinek
mozgatórugója a birtoklásvágy,
hódítás, uralkodni vágyás a
másik felett, érzelmi bosszú, zsarolás.
Főként a
nők mennek bele bizonytalan kapcsolatokba, kezdeményeznek,
nemcsak a férfi
hűtlen. A kiégettség általános
jelenség, nincs más célja az
életüknek, mint az
élvezetek hajszolása. Nemcsak a hegycsúcsot kell
meghódítani, hanem a másik
emberen is uralkodni kell. Aki nem ilyen, az lemarad, pórul
jár, magányos lesz,
vagy öngyilkosságot követ el.
Valló
Péter rendezése minden téren
törekszik érzékeltetni a szereplők lelkére
telepedő melankóliát, a pusztító
kiégettség érzését. Ezt
segíti a zenei aláfestés (zenei szerkesztő: Hajdu Gábor), a már említett
fenyőfás
díszlet, de kevéssé szolgálja a
második részben feltűnő egyhangú jelmez, az
uralkodó piros ruhaszín inkább zavarba ejtő
(tervező: Kálmán Eszter).
A
nyomasztó hangulatot időnként
oldja a színdarab egyik epizódszereplője, a
drámaíró Rhon (Gyöngyösi
Zoltán) groteszk figurája. Viselkedése
feltűnően izgága,
nevetségességbe torkollnak felolvasásai,
reklamációi, amelyeket felesége, Marie
(László Rebeka e.h.) próbál
helyrehozni.
A darab paradox
mondata kérdésként
hangzik el, Génia teszi fel férjének
kétszer is: Megölöd a fiát, az
anyjának pedig kezet csókolsz? Nehéz
szituáció.
Ötvös András nehezen birkózik a sikeres
gyógyszergyáros és notórius
nőcsábász
bonyolult lelki folyamatait felvonultató főszereppel. A tragikus
végkifejletet
kizárólag cinikus színészi
eszközökkel oldja meg. Szerintem ez a szerep más
színészi egyéniséget kíván.
Kovács Patrícia mélyül el leginkább a
titokzatos
feleség lelki rezdüléseit illetően, a
bizonytalanságot érzékelteti mindvégig,
majd összeomlik, így lesz hiteles. A további
szereplők egy-egy fontos karakter
megtestesítői: Wunderlich József (Dr.
Mauer), Sághy Tamás (von Aigner), Orosz Ákos (Netter), Bölkény
Balázs (Stanzides), Ertl Zsombor
(Gusztáv).
Rendezőasszisztens: Efstratiadu Zoé,
világítás: Csontos Balázs.
Bemutató
előadás: 2025. december 5.
Megtekintett
előadás: 2026. január 9.
Budapest,
2026. január 11.
Földesdy Gabriella
