Műfaja:
színmű két részben. Szerzője Kszel
Attila, aki nemcsak írója, de
rendezője is az Újszínház 2025 decemberében
bemutatott darabjának. A két
részben játszott színdarab dramaturgja: Bártfay
Rita. Arany János leghíresebb,
ennél fogva legismertebb balladájából (A
walesi bárdok) színdarabot kanyarintani nem kis
feladat, és nem kis felelősség.
Az egyik kérdés a színrehozatal kapcsán:
kinek, milyen közönségnek készül az
adaptálás, a másik talány, vajon a
balladát szándékozik dramatizálni, vagy a
ballada keletkezését, történelmi
körülményeit akarja a szerző megeleveníteni
színpadi meséjében.
Talán
mindenből egy kicsit, ezt is,
azt is. A balladát tíz éves kor fölött
minden magyar állampolgár ismeri, sokan
kívülről tudják, iskolai és számos
egyéb szavalóverseny repertoárján szereplő
mű. Sokak kedvence, mégis úgy gondolom, nem tudunk eleget
róla. Középiskolai
tanári tapasztalatom: azok a diákok, akik nem
szerették a verseket – amúgy a
magyar irodalmat sem kedvelték -, számukra egy
balladáról (bármely más versről)
beszélni, költői szépségét, vagy
mondanivalóját kifejteni megerőltető
feladatnak számított. Értetlenül
álltak a verselemzéshez, magyarságtudat, a
haza fogalma nem hatotta meg őket.
A színmű
közben ez jutott eszembe.
Lehet, ha akkor látják a színházban Kszel
Attila átiratát, sok mindent
megértenek abból, miért kell egy magyar
diáknak megismerni íróit, költőit, akik
szerették a földet és annak népét,
ahol éltek, és sorskérdéseiről írtak
műveket.
Az
előadás keretbe foglalja a
ballada létrejöttének körülményeit.
Az 1850-es években járunk, Arany János (Tóth
János Gergely) kiskamasz fiával,
Lacival (Nagy Dominik) beszélget,
kell-e dicsőítő verset írni I. Ferenc Józsefnek,
aki leverte a magyar
szabadságharcot, és éppen Magyarországra
látogat. Miért is? Csak azért, hogy a
magyarok „hálájukat”
nyilváníthassák az őket elnyomó
uralkodójuknak. Dicsőítő
verset pedig Arany János nem ír egy zsarnoknak, de egy
– a magyar eseményhez
hasonló – történelmi szituációt
felvázol, beszédes párhuzamot teremtve
balladájával.
Ezek
után következik a „történeti
magyarázat”. Ellátogatunk I. Edward angol
király (Szakács Tibor) udvarába,
igazán vicces jelenetek következnek, mit
is csinál egy középkori király, aki minden
csatáját megnyerte, meghódította a
környező országokat, és meg van elégedve a
teljesítményével. Itt találkozunk
először a nyelvükhöz, hagyományaikhoz hű
walesiekkel, az ő hazaszeretetük,
leleményességük átsegíti őket a
leigázó birtoklásvágyán.
A
cselekmény túlnő a ballada szűkre
szabott keretén, és bepillant a walesi
életfelfogás, gondolkodás eddig
ismeretlen rejtelmeibe. Az őket képviselő három szereplő
(Ősz bárd, Madoc
trónörökös és Guinevere hercegnő – Incze
József, Nagy Dominik, Koncz
Andrea), valamint Montgomery
várura (Tóth János Gergely)
példát
mutatnak okos viselkedésükkel, hogyan lehet
túljárni a zsarnok eszén, vagy ha
ez nem sikerül, hogyan kell megvallani hazánk iránti
forró szeretetünket és
hűségünket.
A
második részben hangzanak el a
Montgomeryben lezajlott lakoma közben Arany
balladájának legszebb verssorai,
amelyek szállóigékké váltak az
elmúlt százötven évben. És az is itt
derül ki,
mennyivel eszesebbek a nők, egyik ügyesen hódítja a
nekik tetsző férfit, másik
a leendő walesi herceg
„kiválasztásában” bizonyul sikeresnek.
A jelenetek
finom humorral
átszőttek, bájosak, gyermeki tisztaságuk nem
véletlen, mivel a célközönség a
tíz-tizenhét éves korosztály.
Színházszerető, értő
közönséggé való nevelése
mindannyiunk hő vágya. Az ifjúsági előadás
a hazafias nevelés szerves része, de
a játék kapcsán a régóta
színházba járó felnőttek
néhány mai problémára is
kaphatnak választ.
A
díszlet néhány egyszerű falrészletből
és
használati bútorból, kellékből tevődik
össze, amit kiegészít a háttérre
vetített vár, barlang, ösvény, stb. A
jelmezek praktikus, stilizált öltözetek
(díszlet és jelmez: Berg Glória).
A
színészi alakítások az előadás
szellemének megfelelőek voltak. Szakács Tibor a
szánalmas I. Edward szerepében
volt nagyszerű, Kazári András és Szarvas Balázs (m.v.), Labanc
Dániel (m.v.) kitűnő, humoros
angol katona-triót alkottak helyzetkomikumok,
botladozások közepette. A dupla
szereposztás is bevált, hárman két szerepet
játszottak: Tóth János Gergely
(Arany János és a várúr), Koncz Andrea
(Aranyné és Guinevere), Nagy Dominik
(Arany Laci és Madoc trónörökös).
További szereplők: Gregor Bernadett
(királyné), Jászai
László (Lord Major), Incze József
(Ősz
bárd), Bátyai Éva (Morgana), Széni András (m.v.) (Lovas).
Koreográfus: Kelemen Márta,
rendezőasszisztens: Szarvas Balázs, zene: Heinczinger
Mika, Tóbisz Tinelli Tamás.
Bemutató és
megtekintett előadás:
2025. december 12.
Budapest, 2025. december 16.
Megjelent
a Kláris 26/2.
számában.
Földesdy Gabriella
