Vörösmarty
filozofikus mesejátéka a megírása (1831)
utáni években nem nyerte el a
színházcsinálók tetszését. A
szerző maga is tagja volt a Nemzeti bíráló
bizottságának, ám rajta kívül senki
nem javasolta bemutatásra. Paulay Ede fedezte
fel színszerűségét,
és 1879-ben színre vitte, vagyis elindította
sikeres útján a második nemzeti
drámánkat. A Csongor sikere lassabban
ért meg, mint Madách Tragédiája.
Kellett egy második felfedezés is, ami Németh
Antal nevéhez fűződik, aki
igazgatása idején (1935–1944) négyszer
rendezte meg a darabot. Vidnyánszky Attila is
sokadszor fog
hozzá, ezúttal Szarka Tamást társszerzőnek kérte fel, írjon a
darabhoz illő zenét.
A 2025.
novemberi Csongor és Tünde a Nemzetiben
egyértelműen a fiatalokhoz szól, az ő
megnyerésükre törekszik a rendezés.
Miért
is kell őket megnyerni egy tiszta szerelemről szóló
költői mű esetében? Talán
azért, mert a középiskola második
osztályában tanult mű akkor, 16 évesen
valamiért nem ragadja meg fiatal olvasóját,
ráadásul kötelező, ami szintén
elidegenítő, és nem vonzó
körülmény. Erről éppen a két főszereplő (Juhász Péter, Battai Lili Lujza)
mesél a
nemzeti színházi Magazin 2025/11. számában.
Felnőtté kell válni, megérni a
darab erkölcsi és filozófiai magaslataihoz,
tapasztalatot gyűjteni érzelmi
területen, s akkor könnyebben megnyílik a
lehetőség mind a küzdelmes szerelem,
mind a veretes nyelvezet irányában.
Szarka
Tamás nem megzenésítette a
dramatizált mesejátékot, hanem
néhány fülbemászó dal mellett
mindvégig
akusztikus zenét komponált, amelynek részét
képezik a különböző zörejek, a
rappelés, csujogatás (erdélyi
népszokás: ritmusra kiabálás). Ehhez
minimális
szövegváltoztatás is kellett, de alapjában
megmaradt Vörösmarty költői, majd
kétszáz éves lírai versezete.
A
rendezés kissé körvonalazatlan
keretbe helyezi a cselekményt. Az elején Csongor az
íróasztalánál olvassa
Vörösmarty művét, amely hamarosan megelevenedik, igaz,
a sorsdöntő életfa nem
igazi, hanem múzeumi tárló formában őrzi a
fa kicsinyített mását. És rögtön
ott
van a leláncolt Mirigy, akit a jószívű fiatalember
eloldoz, mert még nem tudja,
hogy gonosz varázslattal áll szemben. S a mű
végén úgy zárul be a keret, hogy
minden szereplő megbékél mindenkivel, még Mirigy
is kap némi felmentést, hisz
sosem élhetett át igazi, mély boldogságot,
nem csoda, ha irigy és gonosz
boszorkány lett belőle.
Fejes
Szabolcs
díszlettervező zsúfolt színpadot hozott
létre, jól kihasználva a modern, számos
süllyesztővel rendelkező hatalmas színpad terét. Hol
hatalmas függöny
ereszkedik le a zsinórpadlásról, hol a
mélység nyílik meg és nyeli el a
nemkívánatos lényeket. Játékteret
hoztak létre, amelyben rugós hintákon lehet
lovagolni, háromszemélyes tandem, görgőkön
húzható szamár, gördeszka áll
rendelkezésre, hogy Balga és az ördögfiak
minél gyorsabban közlekedhessenek a
színpadon. A háttérben neon feliraton olvashatjuk
„Ördög pince”, szemben vele
„Balga Non Stop” üzlet működik. Mindehhez a
háttérben vetített képanyag tartozik,
ami dicséretes lenne, ám sokszor képtelen a
néző egyszerre három-négyfelé is
figyelni egyszerre. A jelmezeket Berzsenyi
Krisztina tervezte, néhány szellemes ötlettel
gazdagította az előadást.
Legjobban tetszett Tünde és az Éj gyöngyös
pártája, valamint Mirigy
csontvázmintás kezeslábasa.
Nemcsak Mirigy (Katona Kinga) gonoszságának háttere
sejlik fel a játék folyamán, de
új színben látjuk Balgát (Séra
Dániel),
a lassú nehézfejű parasztfigurából itt egy
mozgékony, külvárosi suttyó lett, de
arany szívvel, és Ilmát (Polyák
Anita),
aki harsány jókedvű, vadóc parasztlányt hoz
színre. Újítás az is, hogy a három
vándort és a három ördögfit ugyanaz a
három színész játssza. Krauter
Dávid (Kalmár/Kurrah), Jakab K.
Tamás (Fejedelem/Berreh) és Winkler
Tamás Ábel (Tudós/Duzzog),
mindkét megjelenésükben kitörő
energiával és vak gyűlölettel a világ
iránt
mondják el szövegüket. Az Éj figurája (Tabajdi
Anna e. h.) is külön jelentőséget kapott:
végig színen van, látjuk, sétál
vagy ácsorog az életfa mellett, fején szép
gyöngyös párta, várja, hogy
monológját elmondhassa. Mikor megtudja, hogy Tünde
lemond a halhatatlanságról
szerelméért, dühös szavakkal ront rá.
A
színészként jóképű Juhász
Péter
Csongor szerepét szimpatikus, szerény és halk
szavú figurává alakítja, talán
több
erőt, határozottságot vártunk volna tőle. Battai
Lili Lujza bájos Tünde,
általában ő a kezdeményező fél, a figura
több végletes mozgást és
hangváltást
is elbírt volna. Bubik Réka (e. h.)
klasszikus csábítót játszott Ledér
szerepében. További szereplők: Noé
Zoé (Rókalány), Marton-John Tharun (utcagyerek), Belinszky Bernárd
(kisfiú).
A
rendezés különlegessége, hogy
néhány részletet bejátszottak a Csongor
és Tünde hangos könyvből (rendező: Vámos
László, 2000), hallhattunk néhány
mondatot Huszti Péter, Gobbi Hilda,
Lukács Margit, Mensáros László
hangfelvételeiből. Ezt azok a magamfajták
értékelik, akik évtizedekkel ezelőtt az ő
szereplésükkel látták a művet.
Videó: Gombos Ágnes, hangszerelés: Farnbauer
Péter, ének: Holocsi Krisztina,
korrepetitor: Vitus Eszter,
rendezőasszisztens, koreográfus: Kernács
Péter.
Bemutató
és megtekintett előadás: 2025. november 28.
Budapest,
2025. december 1.
Megjelent
a Kláris 26/2.
számában.
Földesdy Gabriella
