„Romantikus
dráma” –
olvashatjuk a műfaji megjelölést a
szórólapon. Jane Austen (Pride
and Prejudice, 1813) halhatatlan regénye
halhatatlan romantikus színjátékká
változott az utóbbi negyven évben. Több film
és számos színpadi feldolgozás
készült belőle, és megunhatatlan a
történet.
Lizzy (Waskovics Andrea) és Darcy (Wunderlich
József) egymásra találásának
rögös útja lenyűgöző, és oly nagyszerűen
építi fel ez az angol, látszólag
élettapasztalat nélküli vénkisasszony a
két szerelmes fiatal szerelmének
törvényszerű beteljesülését, hogy
mindenkit lenyűgöz. Nem giccses, nem unalmas,
ma is érvényes, amit sugall.
A színpadi
változatot Kovács Krisztina és Valló Péter készítette (ők
fordították is? Ez nem derül ki), Valló
Péter egyben a darab rendezője is. A díszlet és
jelmez különlegessége adja meg
az előadás karakterét (tervező: Kálmán
Eszter). Tulajdonképpen nincs egyáltalán
díszlet a színpadon, néhány lapos
és ferde deszka emelkedik és süllyed, illetve a
szereplők leülnek egy padra,
székre, de a legtöbbje a földre ül. Minden jelmez
fehér, de mind más-más fazonú
öltözet. Ez a diszkrét elegancia roppant jól
áll Austen történetéhez, amely
kigúnyolja a 19.sz. eleji empire korszak angol
megfelelőjét, az érzelem nélküli
hozományvadász szokásait, amely a másik
emberben csak azt nézi, van-e elég
vagyona ahhoz, hogy leendő házastársát
jómódban tartsa.
A díszlet
nélküli
szabad tér és a színtiszta fehér
öltözetek lehetővé teszik, hogy a két
részben
játszott történetet végigkövetve
kizárólag a szövegre és a
színészek mozgására,
gesztusaira figyeljünk. A Bennet-lányok öten vannak, a
rendezésben minden lány [sőt még Lizzy
barátnője, Charlotte (Szász
Júlia) is] lehetőséget kap, hogy a nézők
felé fordulva elmondja, megossza
velünk eddigi élettapasztalatát. Ekkor arcát
kinagyítja a videó, és óriási
méretben láthatjuk, amint a közönséghez
beszél. A tapasztalatok érvényesek
lehetnének mostanság is, vagyis a
társválasztás útvesztőinek ma is
hasonlóaknak
kéne lenniük e két főhős házasság
előtti próbafolyamataihoz. Mind Lizzy, mind
Darcy öntörvényű, szuverén
egyéniség, mindketten képesek felismerni a
másik
lényben azt, aki értékes, és lelkiekben
hasonlít a saját értékrendjéhez.
Bájos
történet, amit
nem tudunk megunni. Fontos szereplők a szülők, köztük
Mrs. Bennet, az anya
figurája (Hegyi Barbara) válik
egyre-másra nevetségessé
sznobságával és az empátia
hiányával a lányai iránt.
Vele szemben válik minden helyzetben szimpatikussá Mr.
Bennet, az apa figurája
(Lukács Sándor), mert épp ő az,
aki
ismeri és érti a lányait, mindig
ösztönösen helyesen cselekszik, a
nehézségeket
pedig kellő humorral tudja kezelni.
A
Bennet családon keresztül mutatja be Jane
Austen az elszegényedett sokgyermekes családok
felemelkedésének egyik
lehetséges módját. A család egy olyan
házban lakik, ami nem a sajátjuk, és nem
is fogják örökölni. Minden vagyon és
hozomány nélkül kellene férjhez adni öt
leányukat. Az örökös pedig Collins tiszteletes (Gyöngyösi Zoltán), ő megkéri
ugyan Lizzy kezét, ami megoldaná a
család nehéz helyzetét, de Collins személye
nevetséges, ügyetlensége és
időnkénti pimaszsága elfogadhatatlan a magabiztos Lizzy
számára. Súlyosbítja a
helyzetet Lydia szökése (Virágh Panna
e.h.) Wickham katonatiszttel (Ertl
Zsombor), a botrány kétségbe ejti a Bennet
családot. És éppen ebben a
helyzetben mutatkozik meg Darcy lovagias viselkedése: nagylelkű
segítségével a
szökevények összeházasodnak, helyreáll a
család jó hírneve.
Jane (Varga-Járó
Sára) és Bingley (Medveczky Balázs)
egymásra találásában
is a kölcsönös vonzalom győz, és mellékes
a vagyoni helyzet. Lizzy és Darcy
esete pedig tipikus példája a kezdeti ellenszenvből
kinövő mély szerelmi érzésnek
és kölcsönös megbecsülésnek.
Mindkét fél őszinte és felelősségteljes
ember, s
ez fontos része a szerelmüknek.
A decens
előadásnak
megvan a hatása a közönségre. Minden mondatot
jól lehet hallani a színpadról, a
néma csöndben végignézett előadás
után megérdemelt sikerben fürödhetnek a
színészek, akik mintha nem is szerepet
játszanának, inkább egy baráti
társaságban évődnének egymással
szituációs játékot játszva.
Wunderlich József
kitűnő „úrifiú” szerepben (ahogy minden
mást is jól alakít), Waskovics Andrea
azért hiteles, mert nem akar szép és
feltétlen okos lenni, mégis megszépül a
rá
váró boldogságtól. Lukács
Sándor fölényes és magabiztos a lányos
apát
megformálva. Hegyi Barbara affektál, mint már oly
sokszor, Szilágyi Csenge (Caroline) tud
ellenszenves lenni a gonoszkodó és
irigy sógornő szerepében. Leginkább
Gyöngyösi Zoltán hívja fel magára a
figyelmet csetlő-botló, esetlenségre kárhoztatott
lelkészként. További
szereplők: Balázsovits Edit, Halász
Judit, Janó-Szegi Eszter (m.v.), László Rebeka (e.h), Karácsonyi
Zoltán, Bölkény Balázs. Koreográfus:
Bodor
Johanna, zene: Mester Dávid,
világítás: Csontos Balázs,
koreográfus asszisztens:
Tóth Brigitta, rendezőasszisztens: Efstratiadu
Zoé.
Bemutató
előadás: 2025. március 8.
Megtekintett
előadás: 2025. május 10.
Budapest, 2025.
május 13.
Földesdy Gabriella
