Eredendően vígjátékot
várunk természetesen – három részben
–, amikor beülünk a
nézőtérre, hiszen ez Georges Feydeau
darabja. Szántó Judit
fordítása
alapján a szöveget gondozta Litkai
Gergely. A színpadon előkelő hatalmas étkezőasztal
elegáns székekkel,
terítékekkel… és rögvest megtudjuk,
hogy a joviális papa – Pacarel cukorgyáros
(Mészáros Máté) –
nagy tehetségű
fiatal tenoristát kíván megszerezni, hogy az
Operában vele énekeltessék el
szeleburdi, bár kedves kislánya (Julie – Bíró
Panna Dominika) első operájának – a Faust
átiratának! – szerepét. Ez már
önmagában olyannyira irreális, hogy csak
"pihent aggyal", könnyű szórakozásra lelkileg is
felkészülve érdemes
megnézni az előadást. Itt vannak még: az orvos
(Landernau doktor – Schruff Milán)
– néhány poén erejéig
érdekes a foglalkozása, de Pacarel barátja,
ezért fontos a szerepe –, kissé
túlsúlyos, butusnak tűnő neje (Amandine – Rainer-Micsinyei
Nóra), Pacarel dekoratív felesége (Marthe
– Járó Zsuzsa), aki
öntudatosabb, fölényesebb is, és
időnként
megjelenik Tiburce, az inas (Kocsó Gábor),
aki Amandine iránt rajong. És persze a legjobbkor
megérkezik a meghívott
tenorista, a kissé esetlennek látszó – de
mégsem annyira esetlen –
jogászhallgató jelölt, Dufausset (Krasznai
Vilmos), aki sok mindent tud, de énekelni
egyáltalán nem. Később befut még
Julie vőlegénye is, Lanoix de Vaux (Simon
Zoltán), az ő történetük, végül
érthető szakításuk külön
derültség forrása.
A fiatalembert, Dufausset-t
mindkét középkorú hölgy
magáénak szeretné tudni,
mindketten megmagyarázzák maguknak, hogy ennek mi a
teljesen reális alapja,
mindkét férj természetesen a
másikról gondolja, hogy a felesége és a
fiatalember… de nem mondják el egymásnak
végül sohasem, mert hiszen barátok. A
fiatalember persze az Operában sem tud énekelni, Pacarel
azon aggódik, mit
csináljon, hiszen ő nagy összegű szerződést
kötött a tenoristával, akiről még
azt is feltételezi, hogy a művészneve okkal más,
mint apja neve, és ezt a
"tényt" még el is híreszteli titoktartás
terhe mellett… de ha ő szegi
meg a szerződést, nagy pénzt kell fizetnie a
fiatalembernek. Mivel Dufausset
nagy nehezen ráébred, hogy igazából neki a
lány kell és meg is kéri a kezét, ez
a dolog feledésbe merül.
Több
félreértés forrása Pacarel és az
orvos műveletlensége – a Sixtus kápolna
énekkara és Dufausset kápolna beli egykori
látogatása összefüggésének
"megértése" a nézők (egy részéből)
hangos derültséget vált ki. Végül
persze ez is tisztázódik, minden szép és
jó, a fiatalember e tekintetben is
alkalmas férjjelölt. Ám van még egy
utolsó, lezáró monológ Amadine
részéről. A
nők megbecsüléséről kortól, alkattól
stb. függetlenül – mondjuk 100–150 év
múlva… Igen, igaza van, egyetértünk vele, de
ez itt kissé idegen. Az előadás
nagy sikerét azonban nem befolyásolja.
A darab fordulatos, olykor
nagyon kell figyelni, hogy követhessük a gyors
történéseket, mindez pedig dinamikus
rendezéssel, rengeteg jövés-menéssel
jeleníthető meg. Félreértések
forrásai a levélkék, amelyek részben egy
kézimunkatáskában kerülnek
illetéktelen kezekbe, de ugyanígy
félreértésekhez
vezet egy régi, másnak szóló
levélrészlet is. Olykor előre sejthető, hogy
bonyodalmakhoz vezet majd egy-egy levél, mondat,
megjegyzés… és kíváncsiak
vagyunk, bekövetkezik-e. (Bekövetkezik.)
Díszlettervező: Horgas Péter, a fehér
színű fehér ajtók, berendezés mellett
jól érvényesül a falakat borító
zöld
növényzet. A jelmezek érdekesek, kifejezőek, a
fiatal lány ruhája különösen
érdekes, mutatós. Zene: Monori András
munkája, ide nem vehető természetesen Dufausset
ének-próbálkozása. A rendező
munkatársa: Dicső Dorka.
Rendezte: Máté
Gábor.
Producer: Orlai
Tibor.
Az előadást
nyári
szabadtéri színpadra is tervezik, nem nehéz
megjósolni
várható nagy sikerét ott is.
Bemutató:
2025. április 27.
Megtekintett
előadás: 2025. április 26.
Budapest, 2025.
április 27.
Györgypál Katalin
