Georges Feydeau (1962–1921)
francia vígjátékíró sikeresnek
mondható
életében és halálában
egyaránt. A 20. század elején a
Vígszínház előszeretettel
játszotta bohózatait. Legismertebb és
legtöbbet játszott darabjai az Egy hölgy
a Maximból (1899) és a Bolha a
fülbe (1907) című pikáns
helyzetkomikumokkal telerakott művek, amelyeknek poénjain
Európa majd minden országának
közönsége kacagott. Én a
Vígszínház első öt évtizedét
vizsgálva bukkantam rá
egy bohózatára, amely 1914/1915-ben a Mit
járkálsz meztelenül? címet viselve
aratott jelentős sikert. A korabeli
kispolgári közönségnek a
„meztelenség” hívószó lehetett.
A Macskazene
(1888) a Wikipédia vonatkozó helyén „Macska a zsebben” vagy „Zsákbamacska”
cím alatt szerepel
(remélhetőleg ugyanazon darab többféle
fordításáról van szó, hacsak nincs
Feydeaunak még egy macskás
vígjátéka). Igazi macska biztosan nincs egyik
darabban
sem, de a címben a macska szót
variálni végül is jó ötlet.
A Macskazenét
a színház három részben játssza (ez
két szünetet
jelent!), Máté Gábor rendezte.
Szövegét Szántó Judit
fordítása
alapján Litkai Gergely alkalmazta
színpadra. Hogy miről szól? Sok-sok
félreértésről, rossz helyre címzett
üzenetekről, könnyelmű feleségekről, akik
szeretnék megcsalni férjüket egy
jóképű fiatalemberrel, de a dolog nem jön
össze, mert az éjszakai találka
időpontját a felek különbözőképpen
értelmezték. De az is figyelemreméltó, hogy
majd három felvonáson át tudja a dramaturgia
tartani azt a nézetet, hogy a
vendégségbe érkező Dufausset (Krasznai
Vilmos) elismert tenorénekes, holott csak egy
joghallgató, aki Párizsba
érkezett, és Pacarel cukorgyáros (Mészáros
Máté) vendégszeretetét élvezi.
De kiderülne-e
minden
félreértés, ha a fiatalember
megérkezésekor megmutatná apja levelét,
amit
Pacarelnek írt, illetve, ha Pacarel sürgönyét
Bordeaux-ba feladta volna Tiburce
inas (Kocsó Gábor)? Dehogy, akkor nem
született volna meg ez a vígjáték.
Továbblépve
a
történetben, milyen különös, hogy két
nő is szerelmes lesz egyszerre az
énekelni alig tudó, operaházi
meghallgatáson lebőgő, szerény kinézetű
fiatalemberbe, akinek ugyan tetszik Marthe, Pacarel felesége (Járó Zsuzsa), de szerelmes levelét
véletlenül
a másik hölgy, Amandine (Rainer-Micsinyei
Nóra) kosarába teszi, aki Landernau doktor (Schruff Milán) felesége. Aztán nem
győznek egymásnak szemrehányást
tenni.
És mi van
Julie-vel (Bíró Panna Dominika), Pacarel
lányával?
Ő egy üdítő jelenség, mellesleg zeneszerző,
átdolgozta Charles Gounod Faust c. operáját, ehhez kellett volna a
híres tenor énekes, csak hát melléfogtak,
nem a tenor jött, hanem a
joghallgató. Julie-nek van vőlegénye, akit az apja
választott számára. Lanoix
de Vaux (Simon Zoltán), a vőlegény a
száját nyalja udvarlás közben,
mégpedig anyai tanácsra, Julie viszont számol
hangosan a kiejtett mondatai között. Az a baj, hogy
kölcsönösen nem kedvelik
egymást, gyanús már az elején: ebből nem
lesz házasság. És tényleg, az utolsó
felvonásban Dufausset végre észreveszi Julie-t,
mint nőt, és rögtön meg is kéri
a kezét. Férjek, feleségek megnyugszanak.
Ezzel ugyan vége a
bohózatnak, de kapunk még kis eligazítást
búcsúzóul. Amandine, aki kissé molett
hölgy, a színpad előteréből szózatot
intéz a közönséghez. A szózat egy
jövőbeli
jelenségre utal: százhúsz év múlva
már nem lehet büntetlenül pejoratív
megjegyzést tenni hölgyekre testi adottságaik,
hiányos tudásuk, kinézetük,
öltözékük, stb. miatt, mert az ilyen
megjegyzés zaklatásnak fog minősülni, és
súlyos
konzekvenciája is lehet. Valóban, azóta eltelt az
a százhúsz év, és néhányan
megjárták a nem trendi megjegyzéseikkel,
sértéseiket pénzbüntetéssel
sújtotta bíróság, rendőrség (?),
akárki.
Horgas Péter díszlete egy
ebédlőként és fogadószobaként
használatos
szoba, a falak mentén műfű ajtókkal
beépített szekrények állnak, hogy lehessen
bennük időnként kotorászni. Cs. Kiss
Zsuzsánna jelmezei mintha az 1970-es
éveket idéznék. Hát mindegy is, hogy
1888-at, vagy 1970-et, netán 2025-öt
írunk!
Monori András zenei átirata a
Faustból indul ki, bevezetésként a Mefisztó
Rondóját játsszák, később
hallgathatjuk hamisan az operából a katonaindulót,
mindehhez jön még az, amikor a két férj
egyszerre énekel, egyik a Boci bocit,
másik egy népdalt.
A rendező
munkatársa: Dicső Dorka, producer: Orlai
Tibor.
Bemutató és
megtekintett előadás: 2025. április 26.
Budapest,
2025.
április 29.
Földesdy Gabriella
