Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

MACSKAZENE

Belvárosi Színház 

Georges Feydeau (1962–1921) francia vígjátékíró sikeresnek mondható életében és halálában egyaránt. A 20. század elején a Vígszínház előszeretettel játszotta bohózatait. Legismertebb és legtöbbet játszott darabjai az Egy hölgy a Maximból (1899) és a Bolha a fülbe (1907) című pikáns helyzetkomikumokkal telerakott művek, amelyeknek poénjain Európa majd minden országának közönsége kacagott. Én a Vígszínház első öt évtizedét vizsgálva bukkantam rá egy bohózatára, amely 1914/1915-ben a Mit járkálsz meztelenül? címet viselve aratott jelentős sikert. A korabeli kispolgári közönségnek a „meztelenség” hívószó lehetett.

A Macskazene (1888) a Wikipédia vonatkozó helyén „Macska a zsebben” vagy „Zsákbamacska” cím alatt szerepel (remélhetőleg ugyanazon darab többféle fordításáról van szó, hacsak nincs Feydeaunak még egy macskás vígjátéka). Igazi macska biztosan nincs egyik darabban sem, de a címben a macska szót variálni végül is jó ötlet.

A Macskazenét a színház három részben játssza (ez két szünetet jelent!), Máté Gábor rendezte. Szövegét Szántó Judit fordítása alapján Litkai Gergely alkalmazta színpadra. Hogy miről szól? Sok-sok félreértésről, rossz helyre címzett üzenetekről, könnyelmű feleségekről, akik szeretnék megcsalni férjüket egy jóképű fiatalemberrel, de a dolog nem jön össze, mert az éjszakai találka időpontját a felek különbözőképpen értelmezték. De az is figyelemreméltó, hogy majd három felvonáson át tudja a dramaturgia tartani azt a nézetet, hogy a vendégségbe érkező Dufausset (Krasznai Vilmos) elismert tenorénekes, holott csak egy joghallgató, aki Párizsba érkezett, és Pacarel cukorgyáros (Mészáros Máté) vendégszeretetét élvezi.

De kiderülne-e minden félreértés, ha a fiatalember megérkezésekor megmutatná apja levelét, amit Pacarelnek írt, illetve, ha Pacarel sürgönyét Bordeaux-ba feladta volna Tiburce inas (Kocsó Gábor)? Dehogy, akkor nem született volna meg ez a vígjáték.

Továbblépve a történetben, milyen különös, hogy két nő is szerelmes lesz egyszerre az énekelni alig tudó, operaházi meghallgatáson lebőgő, szerény kinézetű fiatalemberbe, akinek ugyan tetszik Marthe, Pacarel felesége (Járó Zsuzsa), de szerelmes levelét véletlenül a másik hölgy, Amandine (Rainer-Micsinyei Nóra) kosarába teszi, aki Landernau doktor (Schruff Milán) felesége. Aztán nem győznek egymásnak szemrehányást tenni.

És mi van Julie-vel (Bíró Panna Dominika), Pacarel lányával? Ő egy üdítő jelenség, mellesleg zeneszerző, átdolgozta Charles Gounod Faust c. operáját, ehhez kellett volna a híres tenor énekes, csak hát melléfogtak, nem a tenor jött, hanem a joghallgató. Julie-nek van vőlegénye, akit az apja választott számára. Lanoix de Vaux (Simon Zoltán), a vőlegény a száját nyalja udvarlás közben, mégpedig anyai tanácsra, Julie viszont számol hangosan a kiejtett mondatai között. Az a baj, hogy kölcsönösen nem kedvelik egymást, gyanús már az elején: ebből nem lesz házasság. És tényleg, az utolsó felvonásban Dufausset végre észreveszi Julie-t, mint nőt, és rögtön meg is kéri a kezét. Férjek, feleségek megnyugszanak.

Ezzel ugyan vége a bohózatnak, de kapunk még kis eligazítást búcsúzóul. Amandine, aki kissé molett hölgy, a színpad előteréből szózatot intéz a közönséghez. A szózat egy jövőbeli jelenségre utal: százhúsz év múlva már nem lehet büntetlenül pejoratív megjegyzést tenni hölgyekre testi adottságaik, hiányos tudásuk, kinézetük, öltözékük, stb. miatt, mert az ilyen megjegyzés zaklatásnak fog minősülni, és súlyos konzekvenciája is lehet. Valóban, azóta eltelt az a százhúsz év, és néhányan megjárták a nem trendi megjegyzéseikkel, sértéseiket pénzbüntetéssel sújtotta bíróság, rendőrség (?), akárki.

Horgas Péter díszlete egy ebédlőként és fogadószobaként használatos szoba, a falak mentén műfű ajtókkal beépített szekrények állnak, hogy lehessen bennük időnként kotorászni. Cs. Kiss Zsuzsánna jelmezei mintha az 1970-es éveket idéznék. Hát mindegy is, hogy 1888-at, vagy 1970-et, netán 2025-öt írunk!

Monori András zenei átirata a Faustból indul ki, bevezetésként a Mefisztó Rondóját játsszák, később hallgathatjuk hamisan az operából a katonaindulót, mindehhez jön még az, amikor a két férj egyszerre énekel, egyik a Boci bocit, másik egy népdalt.

A rendező munkatársa: Dicső Dorka, producer: Orlai Tibor.

Bemutató és megtekintett előadás: 2025. április 26.

Budapest, 2025. április 29.

Földesdy Gabriella

  


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©