A kripli (The Cripple
of Inishmaan) az
ír-angol írónak, Martin McDonaghnak
legtöbbet játszott műve. Az 1996-ban keletkezett
színdarabot játszotta a
Radnóti Színház (2001), a Kisfaludy
Színház Győrben (2013), a tatabányai Jászai
Mari Színház (2015), Marosvásárhely (2017)
is bemutatta. Egyedi helyszíne
(Inishmaan egy pici írországi sziget) és
fogyatékkal élő főhőse mindenhol
belopja magát a közönség szívébe.
A szerző nem él Írországban, vallomása
szerint Londonból jobban rálát az 1930-as
évek világára (!), mintha ott lakna.
Az biztos, hogy a miliő hamisítatlannak tűnik az
előadásban, ehhez bizonyosan
hozzájárul Varró Dániel
nagyszerű
fordítása is. A Centrál Színházban
2025-ben Puskás
Dávid rendezte.
A szerző még
manapság is fiatalnak
számít (1970-ben született), minden
előképzettség nélkül robbant be a
színházi
világba, gyakorlatilag egy őstehetség. A
kripli műfaja fekete komédia, amely nagyszerű
figurateremtési képességről
árulkodik, másrészt a szituációkban
a mélyen tragikus élethelyzetek sokszor
komikummá alakulnak át, hogy végül
könnyes szemmel vehessünk búcsút a
magányos,
hányatott sorsú főhőstől, Billytől.
A helyszínül
szolgáló
ír sziget mostoha körülményeivel, feltűnő
szegénységével már maga is kiváltja
a
nézőből a szükséges empátiát, amit
még fokoz, amikor megismerjük a darab
főhősét, Billyt (Szécsi Bence), ő a
kripli. Inkább csak mások tekintenek rá
kripliként, valójában valamilyen testi
fogyatékkal született (itt éppen
végtagbénulásos, jobb lába sínben
felső
combig, de a fogyaték fajtája
rendezésenként változik. Schruff Milán
Tatabányán
fél karral játszotta), szülei meghaltak csecsemő
korában, azóta rokonok nevelik
szívességből. Két nagynénje
házában lakik, akik egy szatócsboltból
tartják fenn
igen szerény háztartásukat. Eileen (Básti
Juli) az idősebb nagynéni, aki szigorú tekintetű,
sokszor kérlelhetetlennek
tűnik, ám lelke mélyén szereti és
óvja Billyt. Húga, Kate (Pálfi Kata)
viszont a vénkisasszonyok majomszeretetével
aggódik a
fiúért, aki csak szeretetéhségben szenved,
jóravaló gyerek lenne, értelmes is,
de sorsa megpecsételődött.
A világtól
elszigetelt
kistelepülés többi lakója azonban Billy
nyomorúságán élcelődik nap mint nap,
jólesik nekik gúnyolódni a fiú
sutaságán. Saját kudarcaikat
próbálják levezetni
azzal, hogy kicsúfolják, megalázzák,
éreztetve vele, hogy lénye felesleges
ebben a világban. Nem elég, hogy a
sántaságát hangsúlyozzák,
állandó téma, hogy
a fiú szülei nem szerették, menekültek előle,
őt magára hagyták a szigeten, és
új életet akartak kezdeni valahol messze. A
kísérlet nem sikerült, a hír
szerint mindketten belefulladtak a tengerbe, Billyt Johnnypateenmike (Magyar Attila) gondjaira bízták. A
valóság sokkal kegyetlenebb, mert kiderül,
valójában szabadulni akartak a
gyerektől, de Johnny megmentette a zsákba bevarrt fiút,
és gyógyíttatta fel,
hogy életképes legyen.
Billy sorsa akkor
válik érdekessé, amikor eltűnik a szigetről,
és egy szomszédos szigeten próbál
szerencsét. Itt ugyanis hollywoodi filmet forgatnak,
esélye lenne kitörni az őt
ért sorozatos megalázásokból. Levelet
ír a hátrahagyottaknak megtévesztés
céljából: tüdőbaj gyötri, hamarosan
meghal. De a fiúnak ezúttal
sincs szerencséje, a
szerepet nem kapja meg, így
visszatér a faluba, ahol már holtnak hitték. A
nagynénik visszafogadják, a
tüdőbaj viszont tényleg valós, sőt jól el is
verik, amiből már alig tér
magához. Összeomlása előtt még a falu
örömlányának számító Helen
(Hermányi Mariann) megsajnálja egy
röpke
pillanat erejéig. Utolsó jelenetben ájultan hever
a színpadon, nyitva hagyja a
rendezés, mi lesz Billy további sorsa.
Különös
színfoltja A kriplinek Johnnynak és
kilencvenéves
anyjának, a Mamusnak (Mucsi Zoltán)
furcsa kettőse. Kettejük párbeszéde – illetve
amikor az orvos kapcsolódik be
harmadikként (Szabó Kimmel Tamás)
–-
a helyzet- és jellemkomikum speciális ötvözete,
benne a matuzsálemi öregasszony
szívós élni akarásával, amelyet
nemhogy visszafogna a nagyfokú
alkoholfogyasztás, hanem kifejezetten konzerváló,
egészségjavító hatással bír.
(A Mamus szerepének férfi színésszel
való játszatása már-már
hagyomány, a
Radnóti Színházban Szombathy Gyula
alakította a szerepet.)
Bagossy Levente díszlete remekbe
sikeredett „tákolmány” a szónak
jó
értelmében. Ezzel a kidőlt-bedőlt falú
üzlet-szoba-mozi imitációval, amit
nagyon könnyű forgatni, alakítani, pörgőssé
válik a cselekmény. A szegényes
környezet a létminimumon élő, főként krumplit
fogyasztó lakosság mindennapjait
hitelesen mutatja be. Kovács Andrea
jelmezei a részben rongyos, elhasznált ruhákkal,
főkötőkkel, az ezekhez illő
kellékekkel illúziót keltenek.
A kriplit
játszó
Szécsi Bence mindvégig tragikus figura maradt, a
csibészség hiányzott belőle,
az alakításban nem volt feloldás.
Emlékezetes volt Magyar Attila Johnny
szerepében, különösen évődve és
anyjával civakodva. Mucsi Zoltán parádézott
a
részeges öregasszony megformálásában.
Básti Juli tökéletesen hozta a szigorú,
de lélekben nagyon empatikus nagynénit. További
szereplők: Mészáros András
(Bobby-baba), Lukács
Ádám (Bartley). Zene: Puskás Dávid,
rendezőasszisztens: Kántor Nóra,
szcenikus: Barkovics Zoltán.
Bemutató: 2025.
március 29.
Megtekintett
előadás: 2025. március 28.
Budapest, 2025.
március 31.
Megjelent
a Kláris 25/6.
számában.
Földesdy
Gabriella
