Már az
előtérben
kosztümös fiatalemberek,
kikiáltók, köztük maga a nagyhangú
Liliom (Bordás
Roland) invitálják a nézőket beljebb, a
Városligetbe, közben még
vattacukrot is árul valaki. Ahogy leérünk a
nézőtérhez, máris szembetaláljuk
magunkat egy óriási körhintával.
(Díszlettervező: Fejes Szabolcs e.h., egyben a
rendező is). A forgó körhinta az egész
színpadot betölti, rajta összesen három
fehér ló és minden más, egyelőre
letakarva. Később lesz konyha, nappali,
fényképészműhely, minden, ami kell,
beleértve a végén a
„másvilágot” is. Körben a nézők
feje fölött járható folyosó
egészíti ki a díszletet, amelyen időről időre a
derűs Fogalmazó (Rubold Ödön) jelenik
meg,
minikintornát tekergetve.
Molnár
Ferencet látunk-hallunk
elejétől a végéig kitűnő, kidolgozott és
jól átgondolt rendezésben – és vele
együtt az eredeti darab eredeti problémáját.
Ezen – fáj-e vagy sem egy ütés? –
nem tud, de nem is akar túllépni a rendezés.
Felesleges kérdeznünk, miért
szeret bele a „rosszfiú” Liliomba a cseléd
Juli (Battai Lili Lujza e.h.) a maga
18 évével, miért szereti a
„csirkefogót” az agresszív
Muskátné (Tóth Auguszta), a
körhinta
tulajdonosnője, így Liliom (volt) kenyéradója is.
El kell fogadnunk, hogy „van
ilyen”, hiába világosítják fel a
Liliomot már nagyon is jól ismerő rendőrök
(Öreg rendőr – Tóth László)
a fiú
viselt dolgairól – Julika vele marad. Hiszen Liliom tud
szelíd is lenni… Később
elviseli durvaságát csendesen és megadóan,
csak akkor áll ki immár magukért,
amikor gyereket vár Liliomtól. Hiába jön el
hozzájuk Muskátné, hogy
visszavegye-kérje-hívja az éppen részeg?
kikiáltót a körhintájához, jól
láthatóan nem csupán a több kuncsaft
invitálásához – és talán nem
is
eredménytelenül, ha nem éppen ekkor tudja meg
Liliom, hogy apa lesz. Ezzel Muskátné
már nem tudna versenyezni.
Liliom nem csak a
nőkkel
durva
és agresszív – kétes
barátjára, Ficsúrra (Berettyán
Sándor a gitárral, még rappel
is olykor) hallgatva akár gyilkosságig menő
rablásra készül, hogy pénzt
szerezzen, és majd elutazzanak Julikával és a
gyerekkel Amerikába… Liliom nem
ért semmihez, igazán még a kártyához
sem, hiszen a jólöltözött Ficsúr
feltehetően átveri a kártyajátékban,
miközben a pénzszállítóra
várnak – igen
hatásos videójátékot látunk a
vasúti sínek mellett, a
pénzszállító végül mégis
jön, de már „üres kézzel”,
háta mögött pedig rendőrökkel. Ficsúr
elmenekül,
Liliom pedig az otthonról hozott konyhakéssel
öngyilkos lesz. Nem azonnal hal
meg, még hazaviszik, még pár szót mond
Julinak. Juli pedig még a halott
férfinak sem mondja ki, hogy szereti. Muskátné is
megjelenik, Juli nem fogad el
tőle pénzt, Hollunderné később szó
nélkül elteszi. (Hollunderné – Nagy
Mari, fia, a kissé félszeg
fényképész
– Bognár Bence János e.h.).
Juli a régi
barátnőjével, akivel egy házban szolgált
(Mari – Bubik Réka e.h.) –
még kétszer találkozik.
A neve miatt kicsúfolt, kissé esetlen Hugó
levélkihordásból
kávéház-nyitásig
vitte (Madácsi István), elvette
Marit, gyerekeik vannak. Már egy másik világban
élnek.
A darab azonban
folytatódik: megjelenik előttünk a másvilág.
Liliomnak számot
kellene adnia, mi jót cselekedett – mivel semmit nem tud
felmutatni, nem most,
hanem majd 10 év múlva mehet vissza a földre,
megnézni Julikát és a kislányát.
Liliom már nem
az a
kikiáltó sármos fiatalember,
„összement” a pár hónap alatt,
amíg Julival élt – nem dolgozott, nem látott
maga előtt semmiféle kiutat,
hiszen a „házmesterség” nem neki való,
és talán ebben igaza is volt. 10 év után
koldusként jelenik meg Julikáék lakása
előtt, kap egy tányér levest – és nem
tud mit mondani, kedves sem képes lenni, sőt
véletlenül vagy sem, de ráüt
kislánya, Lujza (Schneider Bodza)
kezére, aki felteszi a nagy kérdést
anyjának az ütésről és a
nem-fájdalomról.
(A kislány úgy tudja, hogy apja Amerikában halt
meg.) Lujza már korábban
átsétál a színen, maga után egy
kisvonatot húzva, talán Liliom
álmodozására
utalva az amerikai útról. Julika kidobja a koldust, de
visszagondolva Liliomra,
sírva fakad…
Az előadást
nehéz
befejezni, itt a körhinta nagy zenebonával még
sokáig forog
tovább. (Zenei vezető: Kovács Adrián.)
Az előadást
szünet
nélkül játsszák több, mint két
órában jó ritmusban, jó
zenével – olykor kicsit hangosan, de hát ez a
Városliget, a hétvégi olcsóbb
szórakozás fellegvára. (A szövegmondás
ugyanakkor többször talán kissé halk.)
Közben több alkalommal is bevonják a nézőket,
beszélgetnek néhányukkal,
pattogatott kukoricát kínálnak poharakban.
Játszanak
még: Az
esztergályos – Kovács
S. József, több szerepben Séra
Dániel
e.h., Juhász Péter e.h. és Jakab K. Tamás e.h.
Jelmeztervező: Wasilewski
Laura,
dramaturg: Szalánczi Ágota e.h.,
dramaturgiai tanácsadó: Szabó
Réka.
Rendezőasszisztens: Vida
Gábor.
Bemutató
és megtekintett előadás: 2025.
március 21.
Budapest,
2025.
március 22.
Megjelent a Kláris
25/4. számában.
Györgypál Katalin
