Molnár Ferenc immár halhatatlan
írónk, ezt eddig is tudtuk, de mára
kiderült, vígjátékai közül a Liliom a
legtöbbet játszott és legnépszerűbb darabja,
ami egyébként nem is vígjáték.
Vajon mit láthatnak a rendezők a Liliomban,
ami mind többeket késztet arra, hogy időről időre
megrendezzék? Kevésnek tűnik
az a tény, hogy a szerző saját magánéleti
konfliktusát próbálta színdarabban
megoldani, bocsánatot kérni a megütött,
külföldre távozott feleségtől. Inkább a
miliő varázsos benne, no meg Julikának
mártíromságig önsorsrontó szerelme,
sőt,
vonzó az utójáték a maga abszurd
túlvilági számonkérésével,
meseszerű „emberjobbító”
szándékával. E sok minden együtt lehet
kihívás a rendezőnek, és ezért mozgatja
meg sokaknak a fantáziáját.
Fejes Szabolcs (e.h.), IV. éves
rendezőszakos hallgatóként vitte színre
Molnár ikonikus darabját. Még el sem kezdődik az
előadás, éppen szivárognak be
a nézők a széksorok közé, a
játék már megy. A szereplők be-, és
kisétálnak,
mutatványosok bohóckodnak, vattacukrot árul valaki
a városligeti helyszínen.
Tábla jelzi, hogy a Ligetben, vagy éppen
Angyalföldön vagyunk. Nincs
elkülönített színpad, a teret a hintarendszer
tölti be, de ezen belül létezik
Julikáék lakása, Hollunderné
fényképészete, és a túlvilág
is, utóbbit a
galérián hol balra, hol jobbra mutatkozó fogalmazó [ő valójában az
öngyilkosok felett ítélkezik a
másvilágon] egészíti ki (a
díszlettervező
azonos Fejes Szabolcs (e.h.) rendezővel).
A rendezés
újdonsága
az is, hogy lehetőség szerint kiélesíti a
karaktereket, hangsúlyosabb lesz
szinte mindenki annál, ahogy eddig láttuk őket.
Muskátné (Tóth Auguszta)
őrjítően szerelmes Liliomba, de nem gonosz, Ficsúr (Berettyán Sándor) nem is bűnöző,
inkább
egy jó haver, aki állandóan részeg, nem is
tudja, mit csinál. Julika barátnője
Mari (Bubik Réka (e.h.) maga is
szerelmes Liliomba, de Julit sajnálva lemond róla,
és beéri Hugóval (Madácsi
István), azzal a Hugóval, aki
eleinte sajnálatra méltónak tűnik, később
sikeres üzletemberré növi ki magát,
boldoggá téve Marit és gyerekeiket.
Hollunderné (Nagy Mari)
nyárspolgár a segítő szomszéd
álarcában, aki Julit az
érdekházasság felé tuszkolja, ami persze
nem sikerül. A fogalmazó (Rubold
Ödön) nyájas, egyenesen
szeretetreméltó, ahogy beosztottjai kedvessége is
feltűnő (egyikük állva, egy
kézzel pötyög a kezében tartott
írógépbe). Együttérzés jellemzi
az orvost, a
rendőröket, a detektívet (Tóth
László,
Séra Dániel e.h., Juhász
Péter
e.h., Jakab K. Tamás e.h.), sőt még a
visszautasított esztergályost is (Kovács
S. József). Mint egy igazi, nagycsalád.
Ebbe a családba
épül
bele Liliom és Julika szerelme, amely rövid s meglehetősen
egyoldalú. Julika
hiába tudja, látja szerelmének
kicsapongásait, felelőtlenségét, s főleg, hogy
éretlen a családfő szerepére, mindennek
ellenére szerelmes belé, mindent
megbocsát, tűr, szenved a végtelenségig, Liliom
öngyilkossága után senki másnak
szerelmét nem fogadja el. És Liliom? Ő az, akit eddig is
életművészként
ismertünk, mókás hintáslegény, a
cselédlányok és Muskátné kedvence,
aki semmit
nem vesz komolyan. A mostani rendezés kifejezetten
hangsúlyozza éretlenségét,
azt, hogy harmincévesen sem képes felnőttként
viselkedni. Tetteit, azoknak
következményeit csak halála után képes
felfogni, rádöbbenve, szeretné
helyrehozni, amit életében elrontott. És ez sem
sikerül. A szentimentális
befejezés azt sugallja, sőt mondja ki, hogy a kudarc
ellenére Liliom bocsánatot
nyer, az ütés nem fáj kislányának, ő
pedig megnyugodhat. Csoda történt, a
magára maradt feleség csak a szépre
emlékezik, és a kislánya csak jót hall az
apjáról, ezért egész életében
szeretettel fog rá emlékezni.
Tegyük
szívünkre a
kezünket, és valljuk be: a Liliom
melodráma, és óriási esély van
rá, hogy könnyfakasztó giccs lesz belőle a
színpadon. De szépen, igaz emberi érzéseket
varázsolva belőle, lélekemelő
életjáték válhat belőle. Szerencsére
ez utóbbiban volt részünk a Gobbi Hilda
Színpadon a bemutató előadás alkalmával.
Bordás Roland
testére
szabott szerep Liliomé. Tökéletesen hozza a
vonzó fiatalembert, miközben a
végtelenségig csibész, de mókás
lényébe minden lány (és asszony)
belészeret.
Battai Lili Lujza (e.h.) belső szépséggel, csupán
a lényét adva, természetes
mozdulatokkal játssza Julit, aki néhány szerelmes
együttlét mellé csak a verést
és a szidást kapta. Rutinos alakítás
Tóth Auguszta Muskátné szerepében,
még túl
is nő rajta, Julit nem vetélytársának tekinti
végül, hanem barátnőnek,
sorstársnak, a gyászt is átengedi neki. A
többi szereplő is szervesen
illeszkedett a különleges rendezésbe, egyedül
Rubold Ödönnek volt nehéz dolga,
mivel az eredetileg szigorú
„ítéletvégrehajtóból”
kellett egy barátságos
figurát kihoznia.
A dramaturgia (Szalánczi
Ágota (e.h.), és Szabó Réka
dramaturgiai tanácsadó) tett
egy megbocsátható életkori
változtatást. A szerelmes pár kislánya
eredetileg
tizenhat éves, amikor Liliom visszatér a
túlvilágról, hogy helyrehozza végzetes
hibáját. Az előadásban a gyermek Lujza
életkora tízéves lett (Schneider Bodza).
A lényegen nem
változtat, egyébként jobban magával ragadja
a bájos gyermek a nézőt.
Jelmeztervező: Wasilewski Laura, zenei vezető: Kovács
Adrián, rendezőasszisztens: Vida Gábor.
Bemutató és
megtekintett előadás: 2025. március 21.
Budapest, 2025.
március 24.
Földesdy Gabriella
