Petőfi egyetlen
regényét nem szoktuk emlegetni, sőt
olvasására is kevesen
vállalkoznak. Kutatók és szorgalmas
bölcsészhallgatók szánják rá
magukat,
utóbbiak közül sem mindenki. Ennek legfőbb oka, hogy
Petőfi minden más műfajban
jobb, mint regényírásban. Ez persze azt is
jelenti, hogy tőle, a zseniális
költőtől e műfajban is többet vártunk volna…
De mi is a baj vele? A
regény 1846-ban jelent meg. Erősen romantikus
története francia elődökre,
kortársakra emlékeztet, mások szerint E.
A. Poe rémregényeire hajaz. Sőt, engem
emlékeztet Hugó Károlynak [ő
magyarnak vallotta magát, pár évig élt is
Pest-Budán] egyik ponyvaregényére, az Egy
szerencsétlen családra, amely szinte ugyanekkor
keletkezett (1845), bár
magyarul csak 1854-ben jelent meg. Ezekkel a regényekkel az a
baj, hogy tele
vannak kegyetlenségekkel, bosszúval, túl sok
véletlennel és rémisztő
fordulatokkal. A hóhér kötele is
ilyen. Színpadra áttéve mindez még jobban
letaglózza a nézőt. Viszont a
rémségeket valamelyest feloldja a hozzá írt
jó zene.
Az
Újszínház ezért a
regényt Katona Imre
átírásában hozta
színre zenés thriller műfaji megnevezéssel. A
zenéjét Szarka Gyula szerezte, rendezte:
Pataki András.
Az előadást
egyfelől a
kellemes, jól énekelhető zenére alapozták,
másfelől a látványra. Nincs
hagyományos, beépített díszlet, hanem
videó vetítéssel oldják meg a
helyszín
jelölését. Az előtérben pedig cserélik
a néhány bútordarabot, ami kocsmai
asztalból, néhány székből és egy
ágyból áll (Díszlet, látvány:
Hatvani Balázs).
A történet a
19.
század első felében játszódik, és
két fiatalember közti vetélkedésről
szól.
Andorlaki Máté (Papp Attila) léha
életet él, kocsmázik, hű menyasszonyát,
Bettit (Bátyai Éva) cserbenhagyja.
Vetélytársa Ternyei Boldizsár (Kazári
András), gazdag, ők ketten
egymás elveszejtésére születtek.
Máté beleszeret Rózába (Oláh
Tánia), feleségül venné, de az
esküvő előtt volt szeretője,
Betti megjelenik, karján újszülött
csecsemőjével, akinek Máté az apja. Az
esküvő elmarad, Róza ekkor szülei
kérésére Ternyeihez megy feleségül,
bár Mátét
szereti. Bánatában öngyilkos lesz.
Máté tíz évvel később áll
bosszút Ternyein,
kártyán elnyeri ellenfele összes vagyonát,
és dúsgazdag lesz.
Ismét eltelik
tíz év,
Máté Bettitől származó fia már
felnőtt, és beleszeret Lujzába, egy szegény
lányba. Mikor a kezét akarja megkérni, egy idegen
férfit talál nála, és megöli,
mert erőszakoskodik Lujzával. A jelenetet Ternyei
Boldizsár rendezte meg a
háttérből, aki így állt bosszút
Andorlakin: a fiát akasztófára juttatta.
Máté
bosszúja ennél is iszonyúbb lesz: Ternyei
unokáját ráveszi a
kártyázásra, ezzel
elveszíti vagyonát a fiú, majd
öngyilkosságba kergeti. A fiú felássa a
ládát,
amelyben megtalálja azt a kötelet, amellyel
Máté fiát felkötötték. Ő maga is
felakasztja magát.
A romantika
bosszúhadjáratra
épülő műveinek szokványos és egyedi
megoldásai jelennek meg a regényben és a
színpadi átdolgozásban is (a legszörnyűbbeket
azért kihagyták, pl. a
szemkivájást). Ami mind a regényből, mint a
színpadi átdolgozásból hiányzik, az
a főhősök sokirányú jellemzése és a
mindenkori környezet ismertetése. Ennek
hiányában marad a bosszúállás
és az ehhez kapcsolódó zeneszámok, a
kocsmai
jelenetek. Sem idő, sem lehetőség nem adódik a
cselekmény árnyalásához. A
rendezés egy vallásos szertartással toldja meg
Petőfi nem igazán sikerült
rémregényét. Mintha azt sugallaná a pap
imája és az áldásosztás, hogy a bosszú nem old meg semmit, csak növeli a
bajt. Aki meghalt, nyugodjék, az élők viszont
éljenek ezután is. Üzenetnek,
eszmei mondanivalónak kicsit laposnak tűnik.
Nincs lehetőség a
színészeknek igazi játékra,
jellemformálásra. Az egyes jelenetek gyorsak és
rövidek, a kibontakozást el kell kapkodniuk. Papp Attila
és Oláh Tánia játsszák
a vérbeli szerelmespárt, Mátét és
Rózát, majd videón látjuk, ahogyan a
lány elindul
Budapest belvárosán keresztül a Duna-partra,
és beleveti magát a folyóba. A
vetélytárs Ternyeit Kazári András
valódi dúvadként alakítja, nagy hangerővel,
robusztus mozdulatokkal. Épp csak egy rövid jelenet jutott Koncz Andreának, aki Lujzát játssza.
Máté fiát, Bálintot Sipos
Áron kissé bumfordi módon hozza
színre, ellenben kedvesen és kellő humorral
játszik két epizodista: Almási
Sándor (János) és Szakács
Tibor (Hiripi Gáspár).
Vesztergombi
Anikó jelmezei
nagyjából megfeleltek a korszak és a mi
elvárásainknak,
a színpadi mozgás koreográfiáját Szelőczey
Dóra tervezte, a fényeket Madarász
János szolgáltatta, rendezőasszisztens:
Gubányi György István, zenei
munkatárs: Fernbauer Péter.
Bemutató
előadás: 2025. március 7.
Megtekintett
előadás: 2025. március 5.
Budapest,
2025. március 8.
Megjelent a Kláris 25/4.
számában.
Földesdy Gabriella
