Vajon
nők is lehetnek
zseniális matematikusok? Egyáltalán, nők lehetnek
zsenik bármilyen tudományos
vagy művészeti területen, vagy ez kizárólag a
férfiak kiváltsága? E témában
még
nem született egyértelmű
állásfoglalás, mintha mindenki tartózkodna
ez ügyben
letenni a voksát egyik vagy másik oldalra.
David Auburn (1969 -) amerikai
drámaíró színdarabjában feltűnik egy
hivatkozás a 18-19. században élt francia Sophie Germain (1776–1831) nevű
matematikus
hölgyre, aki magas szinten foglalkozott az ún.
biztonságos prímszámok
kiszámításával (2p+1 az általa
felállított képlet). A színdarab főhősei
Robert,
matematikus, egyetemi oktató (Horváth
Lajos Ottó) és lánya, Catherine (Szász
Júlia) ugyancsak prímszámok
bűvöletében élnek, sőt a lány, apja
halála után
sikeres elméletet dolgoz ki e témakörben. A
színdarab 2001-ben Pulitzer- és
Tony-díjat nyert, több száz előadást
ért meg a Broadway-n, viszont 2005-ös
megfilmesítése (Proof –
Bizonyítás)
messze nem járt ugyanilyen ovációval (rendezte: John Madden, főszereplők: Anthony
Hopkins, Gwyneth Paltrow), legfeljebb
közepes sikerrel.
Auburn
drámája számos
frusztrációval terhelt. Ami egyáltalán
előfordulhat apa-leánya, zseni-őrült,
mester-tanítvány, férfi-nő
teljesítmény megítélés, vagy
épp a testvérek közti
irigység, illetve ellentét okozta probléma, az
mind előfordul a mindössze
másfél órás színdarabban. Ezeknek,
mint problémáknak felvetése kerül
elénk, a
megoldás nem igazán körvonalazódik, mert nem
egzaktak a feltett kérdések és az
ezekre adott válaszok is csak szubjektívek lehetnek, vagy
az író a problémát
megkerülve válaszolja meg őket.
A legnagyobb szerepet
Catherine, Robert lánya kapta. Ő viseli az összes
konfliktus terhét. Évekig
apja árnyékában él, aki híres
matematika professzor, lánya tiszteli, elismeri,
viszont amikor lerobban az apa, évekig ápolja, mellette
van, nem viteti
öregotthonba, kórházba. Mind e közben
érzékeli, apja hogyan épül le,
könyvekkel
veszi körül magát, de nem olvas, jegyzetfüzeteket
tölt meg, de nincs
értékelhető eredmény az általa írt
jegyzetekben. Súlyos beteg mentálisan, de
ezt csak Catherine tudja. Mikor meghal, lánya kicsit
felszabadul, ám rászakad a
hagyaték intézése, és a saját
további életének kérdése, hogyan
folytassa
mindazt, amit eddig titokban kikutatott, kiben bízzon meg? Vajon
hallgasson
Claire nővérére, aki a házat el akarja adni
és húgát New Yorkba akarja költöztetni,
vagy bízza magát Tomra, aki apjának
tanítványa, közeledik felé, de az is lehet,
hogy karrierista, és csak azt nézi, mit lehet
felhasználni a professzor
hagyatékából, esetleg érdemes lenne
meghódítani a lányát?
Catherine őrlődik,
súlyos kétségei vannak, és sokszor kiborul.
Apja alakja számos esetben ott van
az emlékképeiben, vitatkozik vele, felidéz
régi együtt töltött estéket,
beszélgetést. A rendezés furcsasága miatt
(egyetlen díszlet áll rendelkezésre,
amely a lepukkant családi ház terasza) az apa
megjelenése nem mindig
egyértelmű: mivel meghalt, már csak a lánya
emlékeiben jelenik meg, ám a néző
azt is hiheti, hogy valóságosan is ott van. Ez elsősorban
az első emlékező
jelenetben okoz gondot, később megszokjuk, hogy megvolt a
temetés, és az apa
csak az élők emlékezetében lehet jelen
(díszlet: Bagossy Levente).
Fontos szerep jut
Catherine nővérének, Claire-nek (Balla
Eszter), aki nem örökölte apja matematikai
tehetségét, de munkája mégis a
számokhoz köti, rutinmunkát végez New
Yorkban, egy kalkulációs intézetben. Nem
tudja és nem is akarja húgát megérteni,
különleges matematikai tehetségében is
kételkedik, sőt felmerül benne, vajon húga nem
örökölte-e apjának mentális
betegségét? Végül elszakadnak
egymástól.
A másik fontos
szerepet Tom (Puskás Dávid), a
tanítvány játssza. Catherine kezdetben nem
bízik a fiú őszinteségében, de
néhány viharos veszekedés után
rájön, hogy Tom szereti őt, és nyugodtan
rábízhatja matematikai felfedezését. A
fiú igen lelkes, és Robertnek, régi
professzorának feltétlen híve, ám tudja,
hogy ő maga nem képes önálló eredeti
felfedezésre.
Szász Júlia
eddigi
szerepeinek a legjelentősebbjét játssza el Catherine
figurájában. Nagy kihívás
ez számára, mert a szerep számos csapdát
rejt magában, könnyen el lehet csúszni
az ingoványos talajon, ám a színésznő
jól veszi a nehézségeket, nem túloz,
amikor kiborul, és gesztusai, megnyilvánulásai
természetesek. Horváth Lajos
Ottó tudós tanár és apa szerepben is
jóval kisebb feladat, amit könnyű
megvalósítani egy rutinos színésznek. Balla
Eszter hangsúlyt adott annak a
belső idegességnek, türelmetlenségnek, ami
közte és húga között feszül.
Jól
hozta az anyáskodó nővér szerepét. Ahogy
Puskás Dávid kedvesen, naiv
lelkesedéssel alakította a lelkes
tanítványt és a szerelmes fiatalembert.
A darabot Debreczeni
Júlia fordította és Puskás
Tamás rendezte. Jelmeztervező: Kovács
Andrea, világítás: Friedrich
Gergely, szcenikus: Barkovics Zoltán,
rendezőasszisztens: Széplaky Petra.
Bemutató
előadás:
2025. február 8.
Megtekintett
előadás:
2025. február 7.
Budapest, 2025.
február 9.
Megjelent
a Kláris 25/3.
számában.
Földesdy
Gabriella
