Nos,
nem, egyáltalán
nem arról a „Maria Lujzáról” van
szó, aki Napóleon második felesége volt,
mellesleg I. Ferenc Habsburg császár lánya,
és Napóleontól származó
gyermekének, a Sasfióknak anyja. Szólhatna
éppen róla is, de mégsem. A Maria
Luisa egy manapság játszódó
vígjáték, amelyet Juan Mayorga
(1965–
) spanyol író szerzett, aki számos díjjal
rendelkezik, több mint negyven
színdarabot írt mindeddig, közülük a
2015-ben keletkezett Reykjavik című a
leghíresebb, amelynek az 1972-es sakkvilágbajnoki
döntő a témája (Borisz Szpasszkij és Bobby
Fischer párbaja). Színdarabjait több
országban is játsszák.
A Maria
Luisa 2023-ban keletkezett, magyarra Mester Yvonne
fordította. Főhősét (Hernádi Judit)
egy első pillantásra magányos, rigolyás idős nőnek
mondanám, aki soha nem volt férjnél, talán
nem is volt komoly kapcsolata férfival,
és megöregedve már nem tud lépést
tartani az őt körülvevő rohanó világgal. Ez a
benyomás azonban igen hamar megváltozik, mert már
a második jelenetben kiderül,
hogy a látszat kicsit csal, és a dolog nem ilyen egyszerű.
Főhősünk
valóban
legalább hatvanpluszos életkorú, azonban
egyáltalán nem magányos, hanem
egyszerre három férfi udvarlóval veszi
körül magát, közülük kettő ott is lakik
nála, a harmadik állandó vendégnek
számít. A három férfi rajong Maria
Luisáért,
versengve udvarolnak neki, együtt táncolnak,
mesélnek, froclizzák egymást,
mindegyik férfi követi saját hobbiját. E
négyes társasjáték részleteibe avat
be
bennünket az író. Beckenbauer (Debreczeny
Csaba) hobbija a katonáskodás, harcias mozdulataival
szórakoztatja a
többieket, ő valószínűleg olyan kimustrált
katonatiszt, aki a mai világban nem
szalonképes, sőt persona non grata a közéletben.
Azzopardi (Fábián Gábor)
fiatalember, egy szinttel a föld felett lebeg,
kizárólag a modern zene, főként jazz és
annak alfajai töltik be napjait. Olmedo
(Csákvári Krisztián) az, aki
semmivel
sem foglalkozik, viszont extravagánsan
öltözködik, halványzölddel kevert
sárga
szerelésben mutatkozik mindvégig. Negyedikként
csatlakozik hozzájuk Raúl, a
házmester (Gyabronka József), ő is
udvarol Maria Luisának, és neki van a legtöbb
gyakorlati érzéke, humora, sőt
bölcsessége.
Az
egyvégtében
játszott száz perces vigadalom az öt szereplő
mókájával telik, időnként a
telefon túlsó oldalán megjelenik a barátnő,
Angelines (Peremartoni Krisztina), aki legfeljebb
kicsit aggályoskodik, mert
nem érti, beszélgető partnerének mitől van mindig
jó kedve.
Ez a jókedv az
idős
kor pozitív megéléséből fakad. Maria Luisa
életkedve, vidámsága naiv lényéből
magyarázható, ami nem engedi, hogy utat engedjen a
szerencsétlenségtől,
tragédiától való félelemnek. Minden
helyzetet nyílt tekintettel, ártatlansággal
fogad, és így a felé irányuló
figyelem őszinte csodálatként jelenik meg. Mind a
négy férfi a kegyeiért küzd, udvarol az
asszonynak, akivel jól érzik magukat ezek
a férfiak bármilyen helyzetben. Magány
kizárva.
Dárvay Botond díszlete egy
bővített kapubejáratot imitál, ami
felfogható
hol lépcsőháznak, hol nappalinak, az utolsó
jelenetben egy lokál
táncparkettjének is beválik. Mindezt groteszk
kellékek egészítik ki, így számos
tábla, amelyen a szereplők cserélik a feliratokat, vagy
felöltöztetett seprők
díszlenek egyéb bútordarabok helyett. Tihanyi
Ildi jelmezei változatosak, meglepőnek csupán a
sárga színű férfiöltözetet
találtam, ötletes viszont a házmester Raúl
utolsó jelmeze, amely egy fénylő
lurex öltöny, alatta bordó selyem ing.
Egyértelmű, hogy a
darab Hernádi Judit jutalomjátéka, abszolút
főszereplőként tündököl, fürdik a
szerepben, mindenki más csak asszisztál ehhez.
Udvarlói közül kiemelkedik a
Gyabronka József által megformált
házmester, Raúl. Karakteres hanghordozása
és
negédes hangszíne folytán szinte bármely
figurából humoros alakot formál. A
három udvarlót megtestesítő
színészek: Debreczeny Csaba, Fábián
Gábor, Csákvári
Krisztián, valamint az Angelinest játszó
Peremartoni Krisztina látható jó
kedvvel és beletörődéssel járulnak
hozzá a jutalomjátékhoz.
Rendezte: Rusznyák
Gábor, a rendező munkatársa: Dicső Dorka,
producer: Orlai Tibor.
Bemutató: 2025.
február 1.
Megtekintett
előadás: 2025. január 31.
Budapest, 2025.
február 3.
Földesdy
Gabriella
