David Mamet Pulitzer-díjas
amerikai író kétszemélyes
kamaradarabját
1992-ben mutatták be nagy sikerrel. Maga a szerző filmre
írta át, ami 1994-ben
készült azonos címmel. A darab címe (Oleanna)
egy 19. századi pennsylvaniai új-norvég
település neve, ahová a kivándorló
norvégok vágytak, mert itt –
elképzelésük szerint – munka
nélkül is terem a
föld. Mindez 1853-ban egy dal formájában
aktivizálódott, a szöveg és kotta egy
norvég magazinban jelent meg. Már csak az a
kérdés, mi köze a kis dalnak és a
norvég elvágyódásnak a David Mamet
által a színműben felvázolt
egyenjogúság, a
társadalmi rétegek közti feneketlen szakadék,
vagy a nemek közti harc kérdéseihez?
[Szerintem semmi, de nyilván én nem értek valamit]
Kétségtelen,
hogy a
másfél órás, szünet nélkül
játszott kamaradarab a székhez szögezi a
nézőket.
Korunk egyik divatosnak is mondható jelensége, a #metoo mozgalom (2017) áll a központban, de
már az 1990 körüli
időszakban is komoly társadalmi probléma lehetett az
USÁ-ban.
Egy ártatlan
tanszéki
tanári szobai beszélgetésnek vagyunk tanúi
a professzor (John) és egyik
tanítványa (Carol) között. Az ázott
veréb kinézetű leányzó megszeppenve
állít
be a professzorhoz, hogy nem érti a tananyagot, ismeretlenek az
idegen
kifejezések, úgy érzi, ő nem is alkalmas arra,
hogy egyetemi tanulmányokat
folytasson. John szolidaritást érez a lány
gátlásai iránt, megsajnálja,
felvázolja saját fiatalkorát és az őt
ért elmarasztalásokat. Őszintén segíteni
akar Carolnak, mert szimpatikusnak tartja. Még felesége
sürgető hívását is
elodázza, mert fontosabbnak érzi, hogy Carol ne
veszítse el a továbbtanulás
iránti kedvét.
Közben az is
kiderül,
hogy John nagy vágyálmának
beteljesülése előtt áll éppen, már
csak egy aláírás
kell, és kinevezik professzornak. Feleségével
új házat vettek, és Johnt az
asszony meglepetés-partyra hívja telefonon, ekkor
ér véget John és Carol
beszélgetése.
Mondhatni, előre ittak
a medve bőrére. Carol ugyanis e beszélgetés
után feljelenti Johnt szexuális
zaklatás címén, feltüntetve benne a
férfi dicsérő szavait, vállára tett
kezét, fiatal koráról mesélt bizalmas
információit, szexista magatartással
vádolva őt. A feljelentés aláássa John
professzori kinevezését, sőt, miután a panasz a
„szellemi megerőszakolás”
kifejezést is tartalmazza, Johnra az egyetemről való
elbocsátás vár. Még
utoljára próbálja Carolt rávenni,
álljon el a feljelentéstől, de a lány már
nyeregben érzi magát és hivatkozik a
csoporttársaira, akikkel együtt főzték ki
a professzor elleni megtorlást. A lány azt követeli
a visszavonás fejében: John
saját könyvét és az általa
összeállított olvasmánylistát
töröljék a kötelező
olvasmányok közül. Ráadásul a
lány még a telefonbeszélgetésébe is
beleszól. Ez
utóbbiak már kiverik a biztosítékot, John
cselekvésre szánja el magát.
A Johnt
játszó Szabó Kimmel Tamás
egy interjúban leszögezi,
hogy az előadás nem ítélkezik egyik szereplő
felett sem. Igen, de a néző
(legalább a többség) még a józan
ész pártján áll, a józan ész
pedig már menet
közben felágaskodik, és tiltakozik a
színpadon látottak ellen, hisz amit Carol
csinál, az színtiszta rágalmazás. De ez
csak az egyik, mondanám, első vonala a
látottaknak. Ezen kívül másról is
szól Mamet színműve. Például
megkérdőjelezi
az egyetemi oktatás minden más képzés
feletti felsőbbrendűségét, értelmét,
hasznát, a nimbuszt, amely körülveszi, azt sugallva,
hogy csak akkor vagy
valaki, ha egyetemi diplomát szerzel. Szól arról
is, ki mire használja a
megszerzett tudást, hiszen azzal remekül lehet
pozíciót szerezni, de lehet
másokat a földbe döngölni. Végül a
nemi szerepekkel is vissza lehet élni, mióta
az emberiség szervezett társadalomban él. Ez a
jelenség mára elhatalmasodott, a
bosszúállás egyik eszköze lett, sőt
hatalomtechnikai manőverré vált.
A darabot Puskás
Samu fordította és rendezte. Takács
Lilla díszlete naturalista, egy
valóságos tanszéki tanári szobát
imitál polcokkal, könyvekkel. Kárpáti
Enikő jelmezei kifejezetten
szürkeséget, hétköznapiságot
árasztanak. A professzori öltözet farmernadrág
és
további elnyűtt öltözet, az egyetemista lányon
pedig egy seszínű ballonkabát,
kapucnis felső, egyéb jellegtelen ruhadarabok, ami híven
fejez ki
fantáziátlanságot, testi-lelki
sivárságot.
Őrülten sok az
elmondott szöveg, és még több a
közbeszólás, a „Mametspeak”,
vagyis szinte állandóan egymás szavába
vágnak a
szereplők. Az indulatok a szűk másfél óra alatt
egyre fokozódnak, a kezdeti
kedélyesnek tűnő tanár-tanítványi
beszélgetés a végére véresen
kemény
szócsatává, majd tettlegességgé
fajul. Szabó Kimmel Tamás egy tanítani
valóban
nagyon szerető tanárt alakít, aki beleesik a
naivság látszatát keltő fiatal
lány csapdájába. Nem elég
dörzsölt, hogy elkerülje ezt a konfliktust. Szinte
sajnáljuk, pedig látjuk azért, hogy van benne
önző karrierizmus is. Hermányi Mariann
külsőre, kinézetre, és
habitusra egy szüfrazsett-figurát mutat elég
jól, közben rájövünk, ő az
alamuszi macska, aki nagyot ugrik, pusztán feltűnésből
cselekszik professzora
ellen, hiszen konkrét haszna nincs belőle.
Világítás:
Friedrich Gergely, szcenika: Barkovics
Zoltán, rendezőasszisztens: Kántor
Nóra.
Bemutató: 2024.
november 23.
Megtekintett
előadás: 2024. november 22.
Budapest, 2024. november
24.
Földesdy
Gabriella
