SZÍNHÁZ

JÁTÉK A KASTÉLYBAN

Centrál Színház

Molnár remek „játékot” talált ki az igen kellemetlen valóság elfedésére az Egy, kettő, háromban, a Játék a kastélyban címűben is, vagy az Ördögben. A cél az élet mentése a véletlenül kiderült, a gyengeség, a határozott cselekvés hiánya okozta méltatlan helyzetből, tragédiából, bajból. A mese lényege, hogy Turai (Alföldi Róbert) és Gál (László Zsolt) szerzőpáros operettjének bemutatása közeledik, amelynek zenéjét az általuk felkarolt fiatal szerző, Ádám (Puskás Samu), készítette, aki szerelmes a primadonnába, Annie-be (Balla Eszter) és el akarja venni, sőt a primadonna férjhez szándékozik menni hozzá. A primadonnának pedig múltja is van, egy mindenki által ismert kiváló színész (Almády – Schmied Zoltán), aki már nem fiatal, és van 4 gyermeke. Neki is nagy szerelme a primadonna, és nem akarja elengedni. Turai, Gál és Ádám véletlenül fültanúi lesznek egy beszélgetésnek a primadonna és régi szerelme között, amely mindhármuk számára tragédiát jelent – bár különböző okokból. A kérdés az, hogy hogyan lehet a valóságból kitörölni ezt a beszélgetést? Ennyi fül által hallott szavakat lehetetlen letagadni, a megmaradók keserűségére, bánatára, a szerelmi csalódásra nem elég az egyik halála, sőt a párbaj sem megoldás. Mindenki elkeseredetten néz az éjszaka elé. Egyedül Turai dolgozik, titokban. Egy kevéssé ismert francia színműíró nevében ír egy rövid darabot, beleszerkesztve a hallott párbeszédet, és megtaníttatja a két bűnössel, mintha éjjel ezt gyakorolták volna az esti előadásra. Kora estére szervezteti a titkárral (Rada Bálint) a főpróbát, ahol a két bűnös jól-rosszul felmondja a szerepét, és Ádám, valamint Gál úgy tapasztalhatják, hogy a két bűnös éjjel is ezt a darabot gyakorolta. Meg van mentve a fiatalok szerelme, az operett bemutatója, Ádám, a további operettek zeneszerzőjének az élete, és ki van dobva véglegesen az „öreg” szerelmes színész is. Éljen a hazugsággal a szabályos rendbe visszarendezett élet!

Molnár bemutatja azt az elvet, amit nagyon fontosnak tartunk és elvárunk mindenkitől, az igazság beismerésének szükségességét. Biztos, hogy az a fontos, hogy beismerjük az igazságot, és az elkövetett meggondolatlan cselekvés következményeit felemelt fővel vállaljuk, tekintet nélkül arra, hogy milyen bajt okozunk ezzel másoknak? Gyerekeinknek azt magyarázzuk, hogy mondd meg az igazat, csak akkor tudunk segíteni. Bizony, és akkor segítség gyanánt valami kis hazugságot találunk ki, így teszünk magunk esetében is, de azért mindig érzünk egy kis szorítást a torkunkban ilyenkor, leginkább azért, mert hazudtunk. Molnár Turaival elmondatja és eljátszatja a megoldást. Nem azért kell a torkunkban a gombócot nyelegetni, mert hazudtunk, hanem azért, mert megtörtént a kellemetlen esemény. Molnár nem ajánlja a hazugságot, mint megoldást, hanem a felelős viselkedést proponálja. Felhívja a figyelmet arra, hogy az élet fontosabb, mint az igazság, hiszen az igazság csak szavak, gondolatok, az igazi valóság az élet, ez mindent megér, egy kis hazugságot is.

Molnárban az a nagyszerű, hogy ezt a valós tragédiát, amely mindenkinek csak feldolgozhatatlan bajt és bánatot okozna, képes a tragédia hangulatát messze elkerülve, sőt játékosan „megoldani”. Ebben Molnárral „egy húron pendülve”, Alföldi szinte folytatja az író játékait. Elképesztően remekül játszik Alföldi, felhasználva Molnár szövegét, kiegészítve a mozgásával, a tekintetével, a hangsúlyozással, a testtartásával. Egyszerűen lubickolt a szerepben, olyan hű előadás volt, hogy elhittük, hogy Turai és a többiek egy szállodai szobában vannak, nem a színpadon. Több nyíltszíni tapsot is kapott Alföldi.

Még Almády szerepét alakító Schmied Zoltán kapott nyíltszíni tapsot az álszíndarab próbáján alakított szerelmes férjért, pedig ő szinte mellékszereplő, és ráadásul ő a negatív alak Turaival szemben, de az alakítása kiemelkedő volt.

A színésznőt, sőt a primadonnát alakító Balla Eszterrel kapcsolatban reménykedhetünk abban, hogy majd beilleszkedik a szerepbe. Szerelmesnek, de a hódítást is imádó, meggondolatlan, buta nő szerepe egyáltalán nem lehet könnyű feladat. Ezt a saját maga alkotta nőt nem szerette Molnár sem (ez minden nő szereplőjére igaz), és így rossz lett maga a szerep is. Rossz szerepet jól játszani szinte lehetetlen, de talán a későbbiekben (a bemutató másnapján láttuk az előadást) jobban fog sikerülni.

Különös mellékszerep a lakájé, akit most Magyar Attila alakított, és aki közel a bemutatóhoz még nem használta ki a szerepben rejlő lehetőségeket. László Zsolt abban a néhány percben volt a központban, a darab vége felé, amikor kellett, a többi részben teljes hihetőséggel formálta a szerzőpárosban játszott második szerepet, hagyta Gált szinte mellékszereplővé válni, Molnár elvárásának megfelelően.

A rendezésben az volt a kiváló, hogy a klasszikus előadásokat szerető nézőknek hagyta élvezni a szöveget, hiszen ők már szinte szó szerint ismerik a darabot, nem kellett egy modernizáláshoz alkalmazkodniuk az előadás során, ezzel a rendező (Puskás Tamás) hosszútávra biztosította a sikert.

Bemutató előadás: 2024. szeptember 14.

Budapest, 2024. szeptember 17.

Megjelent a Kláris 24/6. számában.

                          Tóth Attiláné