Ruben Östlund filmje
alapján
színpadra alkalmazta Tim Price,
fordította: Zöldi Gergely.
Színpadi
változatát látva alig észrevenni, amikor
kezdődik: a háttérbeli
hófödte francia hegyek és élével
velünk szemben álló négyzet alakú
fülke előtt,
a színpad előterébe belibben egy fiatal nő,
kezében okostelefon – felénk
fordulva nem hozzánk beszél, hanem követőihez.
Síelni jött ő is, nem először,
most bemutatja a helyet – később is többször
értesülünk a hotelről,
lehetőségekről, környezetről, különös
tekintettel a jövőbeli várható
klímaváltozásra, felmelegedésre…
Megérkezik a
négytagú család is, Tomas, az elfoglalt apa (Mészáros Béla), Ebba, a fáradtnak tűnő anya (Járó Zsuzsa), hangosak, a gyerekek
nyűgösek, de aztán mégis
elmennek együtt síelni. Kis vita, ami érthető.
Jól megy a síelés is, aztán
ebédelnek – vagy csak ennének, ha nem robogna
feléjük hirtelen egy óriási
lavina. Előbb azt gondolják, nem veszélyes, a
férj, Tomas közel magabiztosan
állítja, hogy ez is irányított – de
amikor túl közel ér, nagy a félelem,
mások
is megijednek, akik szintén ebédelnek a teraszon –
a férj pedig egyszerűen
elfut, hátra sem néz. A többiek, a család, a
többi vendég elbújik, szerencsére
csak a porhó éri el őket.
És ezzel minden
megváltozik. Ha Tomas saját maga felfogja, mi is
történt, akkor
azért sérül az önbecsülése,
és ezzel helyzete a családban. Ha nem fogja fel,
akkor az is baj, ha… nincs is több ha, a helyzet
igazából megoldhatatlan ahhoz,
hogy minden mehessen tovább. Mármint úgy, ahogy
volt. Mert úgy már lehetetlen,
csak az a kérdés, mikor tudatosul a férjben. A
feleségében, Ebbában ugyanis
„zsigerileg”
abban a pillanatban tudatosul a lényeg, amikor a bajban csak
férje hátát látja.
De azért
mégis
szeretné, ha a férje belátná, mi is
történt a valóságban. Hiszen
a férj tagadja – talán maga előtt is? – hogy
megfutott. De ez négyszemközt nem
megy, igaza bebizonyításához a feleségnek
közönség is kell – ehhez megfelel egy
régebbi ismerősük, Mats (Száraz
Dénes)
fiatal, új nővel (László Lili). A
bizonyításhoz éppen a férj mobiltelefonja a
megfelelő eszköz, amire valahogy
felkerült a futás-jelenet, és még mindig
rajta van. A szembesítéstől azonban,
ahogyan az lenni szokott, nem lesz semmivel sem jobb a férj
helyzete… Végső
összeomlása előtt azért még elmegy ő is
egyedül – pontosabban a baráttal –
síelni, ha már a felesége különutakon
jár – egyedül, vagy nőismerőssel
szaunába, szintén egyedül síelni. A gyerekek
már nem is túl fontosak a férjnek,
még annyira sem, mint addig. Összeomlása pedig,
amikor többek között önzőnek és
gyávának kiáltja ki magát, túl
látványosra is sikerül, annyira, amivel a
feleség nem tud mit kezdeni… és a gyerekek mentik
meg a helyzetet, már
amennyire ez lehetséges. Előtte még egy kis
összetűzés is belefér Tomas és
Mats, valamint egy társaság között, de ez is
elsimul… Pótcselekvésnek kiváló.
Aztán le is telik a
hét, ameddig bérelték a szobát… Mi
lesz utána? Minden
esetre együtt hazautaznak Svédországba. Ez az
egyedül a biztos. A gyerekek
másképpen látják, nekik
szükségük van az apjukra, de hogy ők mennyire
tisztelik
ezután? Mennyire bízhatnak meg benne? –
kérdés marad.
A rendező, Pelsőczy
Réka (a rendező
munkatársa: Kis-Kádi Judit,
dramaturg: Zöldi Gergely) a darabból
kihozta mindazt, úgy tűnik, amit csak lehetett. A
színészek is megtesznek
mindent, hogy pontosan érthessük a
problémafelvetést és a tényleges
megoldás
lehetetlenségét. Még humort is belevisznek egy
angol férfi vendég és egy nő,
valamint Tomasék között, kicsit azért kell
tudni angolul, hogy értékeljük. A
feleség nem általában a férfiakról
gondolja, hogy nem védik meg a családot,
mint ezt Mats új barátnője felveti, amin aztán
Matsék fél éjszaka vitatkoznak.
Ráadásul hazautazásukkor, együtt valamennyien
a liftben, a hirtelen megálláskor
a férj, Tomas megint csak a háttérben marad,
és Mats, a barát segít… ami azonban
nem zárja ki, hogy ő már elvált legyen. Hát
így valahogy.
Azért lehet, hogy
Tomasék együtt maradnak. Olyat is láttunk
már. De hogyan?! –
hiteles, valódi családfőként feltehetően
semmiképpen. Persze lehet, hogy ez
eddig sem volt fontos.
Játszanak
még: Ullmann Mónika, Rogonyi
Barnabás, ő több szerepet is alakít, pl.
fotóst, pincért, angol vendéget; Tóth
Zsófia, és a két gyerek: Sándor
Rebeka Sofie / Vas Hanna Regina
(Vera) és Tereczi Dániel Tamás /
Mester
Máté (Harry).
A 100 perces, szünet
nélküli előadás díszlete érdekes, a
nagyméretű fülke
oldalfalai átlátszó anyaggal bevontak és
teljesen nyithatók. A fülke főként
szauna jellegű, de szolgál nappaliként és
felvonóként (liftként) is.
Jellegzetes óriási hófehér,
hordozható babzsákok szolgálnak
ülőalkalmatosságokként az előtérben, kisebb
asztalokkal. Az uralkodó szín
természetesen a fehér, tekintette a
síparadicsomra. Díszlet: Tihanyi
Ildikó.
A jelmez Juristovszky
Sosa munkája,
nyilvánvalóan a síöltözék a
jellemző, Mats és új barátnője egyforma
sípulóvert
hordanak.
Zene: Hunyadi
Máté, mozgás: Duda Éva
(a síelés imitációja is
érdekes).
Plakát: Csáfordi
László.
Az előadás a Katona
József Színház és
az Orlai Produkciós Iroda
együttműködésében jött létre.
A színdarab
Magyarországon a Nordiska ApS
(www.nordiska.dk) és a Theatrum Mundi
Színházi és Irodalmi Ügynökség
(www.theatrum-mundi.hu) közötti
megállapodás
révén kerül színre.
Bemutató:
2024. február 25.
Megtekintett
előadás: 2024. február 24.
Budapest, 2024.
február 26.
Györgypál Katalin
