Az egyik leggyakrabban
műsorra tűzött dráma. Arthur Millernek
ez a nyolcadik színműve, 1949-ben keletkezett. Az 1969-ben az
Európa Kiadónál
megjelent „Drámák” kötetben műfaji
megjelölésként a „magánbeszélgetések
két felvonásban,
s egy rekviem” kitétel áll. Ez később
színműre váltott, az utóbbi időkben
már műfajmegjelölés nélkül
játsszák. Az elmúlt évtizedekben a 103
oldalas
színdarab szövege a sok színpadi
megvalósítás során erősen zsugorodott,
mára bő
egyharmadát elveszítette eredeti terjedelmének.
A Centrál
Színház
ezúttal Alföldi Róbert
rendezésében
mutatta be „Az ügynök halálá”-t
új
fordításban (Bíró Bence),
és a
dramaturg is ő volt. Két hosszú felvonás helyett
szünet nélkül megy, a műsoridő
másfél óra. A szöveget erősen
meghúzták, a jelenetek egymásutánját
átszerkesztették, és a mondanivalóul
szolgáló befejezés (Loman öngyilkos
karambolja)
üzenete is más irányt vett, mint az eddigi
előadásokban.
A színpad
díszlete egy
amerikai konyhás nappalit mutat hűtőszekrénnyel,
mikrohullámú sütővel, egy
karosszékkel és egy puffal. A háttérben a
konyha fölött van a fiúk képzeletbeli
szobája, valamint szerepet kap egy
tv-készülék, ennek segítségével
Willy
testvérével, Bennel beszélget. A berendezés
a mai gépesítéshez igazodott,
szándékoltan puritán, szegényes, ahogy a
jelmezek is mai divatúak, kivéve az
ügynök hagyományos barna öltönyét
(díszlet és jelmez: Kálmán
Eszter).
Willy Loman, a
hatvanéves amerikai ügynök az Újvilág
legsikeresebb országának, az USÁ-nak
kiemelt polgára, akkoriban az utazó
ügynököknek volt a legnagyobb presztízsük a
20. század ipari és katonai nagyhatalmában. A
rábízott termékeket rátukmálta
ügyfeleire, akik mindent megvettek, csak azért, hogy
vásároljanak, elhitték az
ügynök reklámszövegeit. Loman az eltelt negyven
év alatt sikeresnek bizonyult,
de közben elfáradt, neve megkopott, már nem tud
üzletet kötni, már az autóját
sem tudja biztonsággal vezetni. Jó lenne pihenni, de
még inkább egy utazás
nélküli jól fizető irodai állást
kibumlizni a főnöktől, hisz oly sok
fizetnivalója van, és ő az egyedüli kereső a
családban. A nála sokkal fiatalabb
főnök, Howard azonban hajthatatlan, durván
elutasítja a kérést, sőt Willyt
elbocsátja állásából.
Nehezíti a
helyzetet
Willy két felnőtt fiának zsákutcás
életvitele. Biff, az idősebb fiú hiába apja
reménysége, kudarcot kudarcra halmoz, megbukik az
érettségin, tolvajlás miatt
minden munkájából elbocsátják,
sikertelen. S a legnagyobb baj, ő tanúja volt
apja félrelépésének, amit az apa hiteltelen
módon próbált letagadni. Happy, a
fiatalabb fiú sem képes eltartani saját
magát, csak a szórakozásnak és a
csajozásnak él. A fiúk sokszor csak
szemrehányást kapnak apjuktól, s bár
keményen támadnak a talajt és biztonságot
vesztett apjukra, valahol a lelkük
mélyén szeretik, becsülik, és nagyra
tartják.
De mi is a valódi
probléma Arthur Miller darabjában? Látszatra nagy
igazságtalanság történt vele,
kitartását, hűségét nem becsülik,
értéktelenné vált közel hatvan
évesen, nem
vár rá nyugodt öregség. Pedig a valódi
ok Willy természetében van. Nem képes
szembenézni
magával, képtelen belátni, hogy ő maga egy
csődtömeg, sőt gyerekeinek sem tud
példaként szolgálni, megtéveszti őket,
hamis önbizalmat kelt Biffben, sőt
gyerekeinek az anyját is megcsalja. Nem érti,
miért szerencsétlen, de azt
felfogja, hogy egyetlen módon tud hasznot hajtani
családjának: ha meghal, és az
életbiztosítást kifizetik majd nekik.
Alföldi
rendezése
erről az ádáz veszekedésről szól apa
és fiai között, trágárul
beszélnek,
artikulátlan hangon ordítanak, sőt tettlegességre
is sor kerül, az anya
választja szét őket. És a tragédia
bekövetkezte után nem a temetés következik a
színpadon, hanem a szállítók jönnek,
új hűtőszekrényt és laptévét hoznak.
Mindezt az életbiztosításból. Ennyit
ért Loman élete. Ami 1959-ben Tímár
József
alakításában óriási tragédia
volt, hatvanöt évvel később már
közhelyes ügy,
mindennapos kis történet egy lúzerről, aki azt
hiszi, még képes valamit elérni,
közben az emberek kinevetik a háta mögött.
Stohl András hiteles Willy Lomant
alakít, képes kisszerű, ügyetlen, sőt
nevetséges lenni, de legfőképpen az
önsors-rontás fázisait tudja elhitetni
velünk. Fehér Tibor tragikus ívet
rajzol elénk. A kezdetben csak lusta, trehány,
követelőző Biff alakítójaként
egyre mélyebb válságokban látjuk szenvedni,
míg eljut a fájdalmas bevallásig, a
lopás miatti lebukások okozzák
vissza-visszatérő kudarcait. Balsai Móni (Linda)
szeretetteljes,
aggódó feleség a harcosabb fajtából,
Szécsi
Bence Happy szerepében próbál
egyenrangú fontossággal bírni bátyja
árnyékában. További szereplők: Földes
Eszter (nő/Forsyth), Kocsis Pál
(Charley), Puskás Dávid
(Howard), László Zsolt (Ben
videóról) epizód
szerepük nem tett lehetővé komolyabb kibontakozást.
Szcenikus: Barkovics
Zoltán, a rendező
asszisztense: Kántor Nóra.
Bemutató
előadás: 2024. február 24.
Megtekintett
előadás: 2024. február 23.
Budapest, 2024.
február 25.
Földesdy Gabriella
