Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KURÁZSI MAMA ÉS GYERMEKEI

Nemzeti Színház 

 Bertolt Brecht legnépszerűbb és legtöbbet játszott drámájáról van szó, amit rendről rendre mindig megnézünk. A Kurázsi mama alapjáraton mindig aktuális, mostanság különösen. Keletkezésekor, 1939-ben , a világháború előestéjén keletkezett, most pedig majd két éve benne van Európa a lakosai által nem kívánt háborúban. A dráma háborúellenes, egyenes szócső a színpadról a közönségnek: ne legyen többé háború! Ahogy 1939-ben sem volt képes direkt hatást elérni, úgy az elmúlt évtizedek és a jelen háborúk működtetői sem mondanak le háborús szándékaikról, pusztító hódításaikról. A profán tanulság sajnos ide is illik: A kutya ugat, a karaván halad.

Theodórosz Terzopulosz görög rendező – aki egyben a darab látványtervezője is – ezúttal mind Brechtet, mind az eddigi rendezéseket továbbgondolta. Még nyomokban sincs jelen a naturalista színjátszás, minden jelenet, zene, jelmez, mozgás, hanghordozás egy rendezői akaratnak van alávetve, és túlmutat önmagán. A színpadi változatot is maga a rendező írta, nem egyszerű fordítása Brecht drámájának, hanem a rendező szövegváltozata, amelyet magyarra Kozma András ültetett át. Nem az alaptörténet változott meg, inkább máshová kerültek a hangsúlyok ebben az értelmezésben (dramaturg: Kozma András és Szabó Réka).

A színpad úgyszólván díszlet nélküli, a fekete szín uralja a hátteret, a padozatot, az átvonuló katonák ruházatát, a jelmezek többségét. Ezt a feketét töri meg időnként Yvette (Polyák Anita e.h.) piros színű szexis öltözéke, Kattrin barna köpenye, vagy a számos piros bankó, amelyek sokszor kéretlenül hullnak a zsinórpadlásról a színpadra. A narrátor szerep magában hordozza a Halált (Bordás Roland), mivel ő konferálja be a bekövetkezendőt. Mindezt fájdalmas csengésű zene kíséri, zongora, klarinét, dob szólók vagy együttesek, illetve a mű saját dalbetétei (zeneszerző: Paul Dessau) illusztrálják a megkomponált cselekményt (Dalbetétek magyar szövege: Nemes Nagy Ágnes).

A jól ismert cselekményben Fierling Anna (Szűcs Nelli) markotányosnő, akit vakmerő golyózáporból való menekülése miatt a „Kurázsi” címmel tüntettek ki, két fiával és néma lányával járja a harmincéves háború csatatereit. Ekhós szekerét ebben az előadásban egy nyitott koporsó helyettesíti, ez mindennél beszédesebb. Miközben csak a sikeres üzletmenet lebeg a szeme előtt, mindhárom gyermekét elveszti. Schweizerkas (Kovács S. József) a katonák zsoldját rejtegeti, váltságdíjára anyja alkudozik, az időhúzás a fiú életébe kerül. Eilif (Herczegh Péter) a parasztoktól veszi el erőszakkal az ökröket, ehhez meg kell ölni a gazdát, s ami háborúban természetes, békében büntetendő, őt is kivégzik. Kattrin (Kiss Anna Gizella eh.) önálló életre képtelen, de magas fokú önfeláldozásra bármikor képes. Egy egész várost ment meg a lemészárlástól, amikor kitartóan dobol azon az éjszakán, amikor a zsoldosok akarják megtámadni Halle városát, benne az alvó felnőttekkel és gyermekekkel. Sortűz végez vele.

Kurázsi – bár szereti gyermekeit, és meg is akarja menteni őket – már a darab elején tudja, hogy mindhárom gyermeke meghal hamarosan. Tudja, hogy a háború, mint a legnagyobb vámszedő veszi el őket, cserébe az ő üzleti sikereiért. Mégis az üzlet győz a gyermekek felett. A történtek nem változtatják meg magatartását, sőt közönyössé teszik. Fiai, lánya halálánál nincs jelen, éppen áruért van oda. A Kattrint eltemető parasztnak vonakodva adja oda a temetési költséget, szívesebben spórolná meg azt is, holott gyerekei nélkül már minden értelmetlenné vált. A rendezés Kurázsi kapzsiságát a végletekig fokozza, beépítve a cselekménybe a katonák számára árult drogok árának kíméletlen beszedését, a pénzszerzés eufórikus örömének megjelenítését, sőt helyet kapott a tőzsde kíméletlen működésének érzékletes bemutatása is menet közben.

Megrázó jelenet-sorozatot élünk át a majd kétórás, szünet nélküli előadás alatt. Terzopulosz a hadsereget imitálandó vonultat fel 10-15 fiatal színészt, akik mértani pontossággal szelik át a színpadot, félmeztelenül futva, majd guggolva, csúszva-mászva, megalázva feletteseik és a jelenlévők előtt. A Kurázsi-jelenség ebben a rendezésben kegyetlenebb, mint Brechtnél. Míg Brecht a kisember vakságát hangsúlyozza, mert nem ismeri fel a veszélyt kicsinyes szűklátásában, addig a mostani rendezés az embert eleve elveszettnek tekinti, mint aki nem képes tanulni a történelemből, újra és újra ugyanazt a hibát követi el. Önsorsrontó voltában konzekvensen a rossz oldalra áll, amely elpusztítja önmagát és környezetét.

A színészek nem természetes beszédhangon nyilvánulnak meg, legtöbbször a „kántálás” illik beszédükre. Szűcs Nelli a rossz anya és egyben a magából kivetkőzött pénzember kóros ötvözete. Partnerei, a pap (Schnell Ádám) és a szakács (Varga József) semmiben sem különböznek. Mindkettőből hiányzik az embertársaik iránti empátia. Démoni figurát hoz Bordás Roland (narrátor/Halál), Polyák Anita (Yvette) feltűnő, harsány jelenség mind a prosti, mind a segítő közvetítő szerepében. Kiss Anna Gizella viszont szinte jelentéktelenné degradálódott Kattrin kulcsszerepében. Alig kap hangsúlyt az életmentő dobolása, ami nem is a színpadon, hanem a proszcénium páholyban zajlik. Kovács S. József (Schweitzerkas) és Herczegh Péter (Eilif) szerepeit alig néhány percre szűkítette le a dramaturgia. További szereplők: Tóth László, Mészáros Martin, Madácsi István, Szilágyi Ágota, Nagy Mari.

Zenei vezető, hangszerelés: Vitus Eszter, rendezőasszisztens: Vida Gábor. Közreműködnek a Szent István Egyetem Rippl-Rónai karának színész hallgatói.

Bemutató és megtekintett előadás: 2024. január 12.

Budapest, 2024. január 15.

Megjelent a Kláris 24/3. számában


                Földesdy Gabriella

  

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©