Bertolt Brecht
legnépszerűbb és legtöbbet játszott
drámájáról van szó, amit rendről
rendre
mindig megnézünk. A Kurázsi mama alapjáraton
mindig aktuális, mostanság különösen.
Keletkezésekor, 1939-ben , a világháború
előestéjén keletkezett, most pedig majd két
éve benne van Európa a lakosai
által nem kívánt háborúban. A
dráma háborúellenes, egyenes szócső a
színpadról
a közönségnek: ne legyen többé
háború! Ahogy 1939-ben sem volt képes direkt
hatást elérni, úgy az elmúlt
évtizedek és a jelen háborúk
működtetői sem
mondanak le háborús szándékaikról,
pusztító hódításaikról. A
profán tanulság sajnos
ide is illik: A kutya ugat, a karaván halad.
Theodórosz
Terzopulosz görög rendező
– aki egyben a darab látványtervezője
is – ezúttal mind Brechtet, mind az eddigi
rendezéseket továbbgondolta. Még
nyomokban sincs jelen a naturalista színjátszás,
minden jelenet, zene, jelmez,
mozgás, hanghordozás egy rendezői akaratnak van
alávetve, és túlmutat önmagán.
A színpadi változatot is maga a rendező írta, nem
egyszerű fordítása Brecht
drámájának, hanem a rendező
szövegváltozata, amelyet magyarra Kozma
András ültetett át. Nem az
alaptörténet változott meg, inkább
máshová kerültek a hangsúlyok ebben az
értelmezésben (dramaturg: Kozma András és Szabó
Réka).
A színpad
úgyszólván
díszlet nélküli, a fekete szín uralja a
hátteret, a padozatot, az átvonuló
katonák ruházatát, a jelmezek
többségét. Ezt a feketét töri meg
időnként Yvette
(Polyák Anita e.h.) piros színű
szexis öltözéke, Kattrin barna köpenye, vagy a
számos piros bankó, amelyek
sokszor kéretlenül hullnak a
zsinórpadlásról a színpadra. A
narrátor szerep
magában hordozza a Halált (Bordás
Roland),
mivel ő konferálja be a bekövetkezendőt. Mindezt
fájdalmas csengésű zene
kíséri, zongora, klarinét, dob
szólók vagy együttesek, illetve a mű saját
dalbetétei (zeneszerző: Paul Dessau)
illusztrálják a megkomponált cselekményt
(Dalbetétek magyar szövege: Nemes Nagy
Ágnes).
A jól ismert
cselekményben Fierling Anna (Szűcs Nelli)
markotányosnő, akit vakmerő golyózáporból
való menekülése miatt a „Kurázsi”
címmel tüntettek ki, két fiával és
néma lányával járja a harmincéves
háború
csatatereit. Ekhós szekerét ebben az előadásban
egy nyitott koporsó
helyettesíti, ez mindennél beszédesebb.
Miközben csak a sikeres üzletmenet
lebeg a szeme előtt, mindhárom gyermekét elveszti.
Schweizerkas (Kovács S. József) a
katonák zsoldját
rejtegeti, váltságdíjára anyja alkudozik,
az időhúzás a fiú életébe
kerül.
Eilif (Herczegh Péter) a parasztoktól
veszi el erőszakkal az ökröket, ehhez meg kell ölni a
gazdát, s ami háborúban
természetes, békében büntetendő, őt is
kivégzik. Kattrin (Kiss Anna Gizella eh.)
önálló életre képtelen, de magas
fokú
önfeláldozásra bármikor képes. Egy
egész várost ment meg a
lemészárlástól,
amikor kitartóan dobol azon az éjszakán, amikor a
zsoldosok akarják megtámadni
Halle városát, benne az alvó felnőttekkel
és gyermekekkel. Sortűz végez vele.
Kurázsi –
bár szereti
gyermekeit, és meg is akarja menteni őket – már a
darab elején tudja, hogy
mindhárom gyermeke meghal hamarosan. Tudja, hogy a
háború, mint a legnagyobb
vámszedő veszi el őket, cserébe az ő üzleti
sikereiért. Mégis az üzlet győz a
gyermekek felett. A történtek nem
változtatják meg magatartását, sőt
közönyössé
teszik. Fiai, lánya halálánál nincs jelen,
éppen áruért van oda. A Kattrint
eltemető parasztnak vonakodva adja oda a temetési
költséget, szívesebben
spórolná meg azt is, holott gyerekei nélkül
már minden értelmetlenné vált. A
rendezés Kurázsi kapzsiságát a
végletekig fokozza, beépítve a cselekménybe
a
katonák számára árult drogok
árának kíméletlen beszedését,
a pénzszerzés
eufórikus örömének
megjelenítését, sőt helyet kapott a tőzsde
kíméletlen
működésének érzékletes
bemutatása is menet közben.
Megrázó
jelenet-sorozatot élünk át a majd
kétórás, szünet nélküli
előadás alatt.
Terzopulosz a hadsereget imitálandó vonultat fel 10-15
fiatal színészt, akik
mértani pontossággal szelik át a színpadot,
félmeztelenül futva, majd guggolva,
csúszva-mászva, megalázva feletteseik és a
jelenlévők előtt. A Kurázsi-jelenség
ebben a rendezésben kegyetlenebb, mint Brechtnél.
Míg Brecht a kisember
vakságát hangsúlyozza, mert nem ismeri fel a
veszélyt kicsinyes szűklátásában,
addig a mostani rendezés az embert eleve elveszettnek tekinti,
mint aki nem
képes tanulni a történelemből, újra és
újra ugyanazt a hibát követi el.
Önsorsrontó voltában konzekvensen a rossz oldalra
áll, amely elpusztítja
önmagát és környezetét.
A színészek
nem
természetes beszédhangon nyilvánulnak meg,
legtöbbször a „kántálás”
illik
beszédükre. Szűcs Nelli a rossz anya és egyben a
magából kivetkőzött pénzember
kóros ötvözete. Partnerei, a pap (Schnell
Ádám) és a szakács (Varga
József) semmiben
sem különböznek. Mindkettőből hiányzik az
embertársaik iránti empátia. Démoni
figurát hoz Bordás Roland (narrátor/Halál),
Polyák Anita (Yvette) feltűnő,
harsány jelenség mind a prosti, mind a segítő
közvetítő szerepében. Kiss Anna
Gizella viszont szinte jelentéktelenné
degradálódott Kattrin kulcsszerepében.
Alig kap hangsúlyt az életmentő dobolása, ami nem
is a színpadon, hanem a
proszcénium páholyban zajlik. Kovács
S.
József (Schweitzerkas) és Herczegh Péter
(Eilif) szerepeit alig néhány
percre szűkítette le a dramaturgia. További szereplők: Tóth László, Mészáros
Martin, Madácsi István, Szilágyi Ágota,
Nagy
Mari.
Zenei vezető,
hangszerelés: Vitus Eszter,
rendezőasszisztens: Vida Gábor.
Közreműködnek a Szent István Egyetem
Rippl-Rónai karának színész
hallgatói.
Bemutató és
megtekintett előadás: 2024. január 12.
Budapest, 2024.
január 15.
Megjelent a Kláris 24/3.
számában
Földesdy Gabriella
