A
Vígszínház évtizedek
óta gyerekprogramokkal örvendezteti meg a
színházat szerető gyerekeket. Sőt, az
az érzésem, hogy a színház iránt
közömbösnek mondható gyerekek –
látva a
jobbnál is jobb előadásokat – hamar
színházszerető fiatalokká válnak. A padlás, A dzsungel könyve,
majd A Pál utcai fiúk, hogy
csak a
legsikeresebbeket említsem, már ezer–kétezer
közötti előadásnál járnak. A
legújabb mese-adaptáció a most, 2023. decemberben
bemutatott, Carlo Collodi 1883-ban megjelent Pinokkió kalandjai c.
meséje alapján készült. Az előadás
létrejötte körül
sokan bábáskodtak. A szöveget hárman
írták: Benedek
Albert, Keresztes Tamás, Kovács
Krisztina, zenéjét Presser Gábor,
a dalszövegeket Sztevanovity Dusán szerezte.
Műfaját a színház a maga sajátos
módján határozta meg: zenés
színházi roadmovie
10-től 100 éves korig. Rendezte: Keresztes Tamás.
Az előadás
összhatása
egyszerre varázslatos, érzelemgazdag, és minden
mozzanatára oda kell figyelni. Auer Alexandra
díszletének fő
jellemvonása a kreativitás. A rajzfilm
világából jövő színpadi
berendezések
mellett a háttér állandóan
változó rajzos látványa, a mozgó
díszletelemek
végtelen változata elkápráztatja a
nézőtér felnőtt tagjait is, nemcsak a gyerek
nézőket. Mindehhez szervesen illeszkednek az ötletes
jelmezek, mint a tündér
derékig érő kék haja, vagy a szamarak jelmeze,
amely szinte már zseniálisnak
mondható: kézre, lábra erős patákat
szereltek, hátukra pokrócot, fejük drót
és
két szamárfül, és máris kész az
ember-szamár. Jó ötlet a hatalmas
nejlonzacskóból készített
medúzák lebegése, vagy a bálna gyomor
animációja
(jelmez: Giliga Ilka).
Presser Gábor
ezúttal
is nagyszerű zenét komponált. Lágy és
fülbemászó dallamok csendülnek fel a
történet sok pontján, amit a szereplők nagy kedvvel
énekelnek. Látszik rajtuk,
hogy örömmel mozognak a színpadon, örömmel
énekelnek, és ez átragad a nézőkre
is. Ezek a dalok mindig valami komoly tartalommal is telítettek,
érdemes
odafigyelni a szövegükre. Az énekszámokat
élő zenészek kísérik. Mókás a
palacsintára való áhítozás dala (ez
többször is elhangzik), a Kékhajú
Tündér (Waskovics Andrea) a való
világból ábrándít
ki bennünket, amely csupa csalás és
csalafintaság, megható Kanóc (Varga-Járó
Sára e.h.) szólója az
elveszített anyáról, aki minden pillanatban
hiányzik. Az utolsó közös dal –
egyben a búcsúszám – azt üzeni az ott
ülőknek, hogy a szívünk mindig legyen a
helyén, akkor nagyobb baj nem történhet velünk.
A mindenki által
jól
ismert Pinokkió-történet az előadásban kicsit
más hangsúlyokat kap. A
rajzfilmes változatokban fontos szerepet kap az életre
kelt fabábu orrának
megnövekedése. Amikor Pinokkió (Dino
Benjamin)
hazudik Dzsepettónak (Borbiczki Ferenc)
– vagy másnak –, botszerűen megnyúlik az
orra, és csak akkor húzódik vissza, ha
hazugságait igazmondásra változtatja. A
színpadi megoldás ez esetben nehézkes,
ezért ennek szerepe lecsökken. Az orr
meghosszabbítását úgy oldják meg a
Vígszínházban, hogy Pinokkió egy zöld
leveles vékony faágat tart saját orra
elé. Viszont felerősödik a barátság szerepe,
az apához való feltétlen hűség, a
naiv gyermeki lélek győzelme a külvilág
hazugságai, ármánya felett.
Pinokkió nem
szeret
iskolába járni, még az
olvasókönyvét is eladja egy
színházjegyért, hiszékeny,
mert elhiszi Rókának (Hegyi Barbara)
és Macskának (Kern András)
csábító
ajánlatát az elásott aranypénz
megsokszorozódásáról. Esetlenül mozog,
beleesik
a tengerbe, szamárrá változik a gyerekrabló
fogságában, de furfanggal
kiszabadul Dzsepettóval együtt a bálna
gyomrából. Vagyis jósága, naivsága
átsegíti a nehézségeken,
Kékhajú és Őszhajú Tündér (Igó Éva) is segíti, Tücsök
(Majsai-Nyilas
Tünde) gyámolítja, minden
lépését őrzi.
Példás
összjátéknak
vagyunk tanúi, mindenki lelkesedésből játszik az
előadásban, érződik a szeretet
kisugárzása a színpad
irányából. Habár elsősorban gyermekek
számára született
mind a zene, mind a játék, szól a felnőttekhez is,
és bizton elmondhatjuk,
felnőttként sem unatkoztunk a két felvonás alatt,
sőt emelkedett lélekkel
tapsoltunk, majd távoztunk.
Kiváló
párost alkotott
a két főszereplő. Dino Benjamin
(Pinokkió) alkatilag és színészi
teljesítmény tekintetében is remek
választás
volt az életre kelt fabábu szerepére. Borbiczki
Ferenc (Dzsepettó), Pinokkió
apukájaként igazi önfeláldozó, gondos
apát hozott színpadra. Bájos figurát
produkált Majsai-Nyilas Tünde, Tücsök
szerepében. Meglepetésként hatott a
színház két
sztárszínészének, Hegyi Barbarának
és Kern Andrásnak epizodista, ám
annál ihletettebb játéka. További szereplők
voltak: Méhes László,
Szántó Balázs, Kerek
Dávid (e.h.), Turi Péter (e.h.), Szaplonczay Mária (e.h.), Liber
Ágoston (e.h.), Nemes Tibor (e.h.), Juhász Bence (e.h.). Dramaturg: Kovács
Krisztina, koreográfus: Vati Tamás,
videó: Sánta Balázs, szcenika: Juhász Zoltán,
világítás: Friedrich Gergő,
rendezőasszisztens: Patkós Gergő, Skrabán
Judit. A 16 tagú
zenekart Kovács Adrián, illetve Mester Dávid vezényli.
Bemutató
előadás: 2023. december 9. és 10.
Megtekintett
előadás: 2023. december 16.
Budapest, 2023. december
19.
Megjelent a
Kláris 24/5.
számában.
Földesdy Gabriella
