Lírai szerelmes
történetnek gondolhatnánk,
de igazából nem az. Nemcsak azért nem, mert Molnár
Ferenc darabját a Mohácsi
testvérek
(némi) átiratában láthatjuk, megfűszerezve
„prózai” jelenetekkel különösen a
harmadik felvonásban (vizelés,
hányás…), és itt Adélnak még
egy örökbeadott
gyereke is volt fiatalkorában –, hanem mert az
előadás
egészét inkább szomorúság lengi
át,
lemondás, kiúttalanság. Adél, a
panziótulajdonosnő (Kovács Patrícia)
már a negyvenen is túl
van, de egy huszonéves „senki”-be –
ötvössegédbe – halálosan szerelmes,
menekülésként férjhez akar menni az itt 56
éves Sipos Lajoshoz (Stohl András),
akinek már 10 éve a
szeretője… és egyik férfi sem fizet a
szállásért, Sipos a kosztért sem (milyen
férfi az ilyen? Hová teszi a megkeresett pénzt?
– hiszen a jelek szerint jónevű
műbútorasztalos-rajzoló). A
„cselédlány”, Adél távoli
rokona a már 23 éves Irma
(Waskovics Andrea), 8 éve lakik velük
és szolgál, még azt sem tanulta meg, hogy be kell
csukni az ajtót… és a házmesterné
Jánoska fiával (Loós András
Patrik/Rusz
Patrik), akit ő Lilikének hív lányos arca
miatt, beszélget, neki meséli el
színházbeli élményeit, főleg pedig
olthatatlan szerelmét éppen Sipos úr, a
„mérges”
iránt. Sipos még most is a szeleburdi kislányt
látja benne, de eltűri maga
körül túlzottan is odaadó
„cselédlányi” szolgálatait. A Sipos
és Adél között
lezajló nagy veszekedés emlékezetes, inkább
hatalmi harc ez, mint bármi más. És
Adél győz, bár Sipos indulatai „nem
mindennapiak”, Adél azonban nem fél tőle.
Sipos valóban
elveszi
Adélt, szerelemről szó sincs, de Adél
határozottan
állítja, hogy bár szereti Császár
Pált (Medveczky
Balázs), a nincstelen ötvössegédet, de
erről Császár nem is tud, és semmi
nem történt köztük soha. Azzal nem számol,
hogy Irma egyrészt felnőtt már,
másrészt szerelmes Siposba, harmadrészt és
főleg mindent tud.
A lakodalom is ennek
megfelelően
alakul: sok ember, nagy kavarodás, itt végig
hol halk, hol hangosabb élőzene szól, Irma pedig
részegen kitálal, Sipos
hirtelen nem tudja, mitévő legyen… Adél
kiköveteli tőle az utolsó két
csárdást,
Irma megvallja mélységes szerelmét (vagy
inkább szinte bakfis rajongását?)
Siposnak, a nagy zenebona megy tovább a házban az eső
miatt… Közben megismerjük
Adél nem éppen tökéletes anyját
(Etelka – Vlahovics
Edit m.v.), értesülünk Császár
úr hódításairól Adél mellett,
ami nem
akadályozza meg együttlétüket most is a
„spájzban”… A kilépő Adél
tépett ruházatán, Császár úr
rúzzsal bővel összekent száján nincs mit
magyarázkodni. Hallhatjuk még a két fiatal
lány csevegését és
lerészegedését (a „boldogtalan” Irma
és Viola – Virágh Panna m.v.),
ételek felhordását,
bor és szódavíz és
„mulatozás”, miközben előbb hátul,
később előrébb szól az
élőzene (Szakértők zenekar: Kovács
Márton, Benkő Róbert/Hock Ernő, Alexi
Gergely/Ágoston Béla/Szabó Zoltán, Bodor
Tibor/Móser Ádám). Szó sincs
„mulatós zenéről”, kevéssé
ismerős népi dallamokat
hallunk.
Igazi nagy
vígság
azonban nem érződik, inkább lerészegedés,
civódás. Sipos
megcsalatása ellenére is folyik tovább ez a vad
lakodalom. Még a gyereket is
pálinkával itatják.
A harmadik felvonás
a
rendőrségen játszódik, Irmát is
behozták, mert „örömlánynak”
akart állni reggel 8-kor Roticsné (Balázsovits
Edit) híres intézményében, ez azonban
rendőri közbenjárásra szerencsésen
meghiúsult. Az előszobában megint csak számos
dologra fény derül, így például
Keczeli Ilona (Radnay Csilla) igazi
foglalkozására (bár sejthető volt), a
Fényképész
„másodállására”, aki
igazából
a Rendőrorvos (Gados Béla). Sipos ide
már a kofferjével érkezik, bár a nevezetes
papucs a panzióban maradt. Végül
mindenki elmehet, Adél is már egyedül, csak Sipos
úr és Irma maradnak, és Sipos
végre „felvállalja” Irmát és
új életüket. A lány ragaszkodik a koffer
„örökös”
cipeléséhez, a színpad hátul
kitárul, mindenki ott van, ők pedig elindulnak
hátrafelé – és már civódnak a
koffer cipelésén, végül mégis Sipos
viszi. Aki
már csak „Lajos” Irmának. A 33 évnyi
korkülönbség az idő múlásával
majd csak
eltűnik, nemigaz?
Inkább
szomorkás
mindez, mint víg, bár a műfaja végül is
valóban vígjáték.
Népes
szereplőgárda egészíti ki az előadást: Tar Renáta, Bölkény Balázs, Telekes
Péter, Csapó Attila, Zoltán Áron,
Majsai-Nyilas Tünde, Kopek Janka, Horváth
Szabolcs, Fesztbaum Béla, Dino Benjamin, Bach Kata, Virág
Péter m.v., Rimár
Izabella m.v., Siklódi Szilvia m.v./Biczó Anna mv.,
Kóbor Balázs m.v./Nánási
Attila m.v.
A díszlet Mohácsi András munkája,
a kornak megfelelő, nem túldíszített, de
sokszínű. A sok-sok szereplőt a Remete Kriszta
által tervezett nagyon
kifejező ruhákban láthatjuk, frakktól és
fehér menyasszonyi ruhától
öltönyökig,
egyszerűbb női ruhákig, „szolgáló”,
„cseléd” öltözetig és
rendőregyenruháig.
Dramaturg Mohácsi István. Zene és
koreográfus Kovács Márton.
Rendezőasszisztens: Skrabán Judit.
Az
előadást nagy sikerrel játsszák.
Bemutató:
2023. szeptember 23.
Megtekintett
előadás: 2023. november 12.
Budapest, 2023.
november 13.
Megjelent a Kláris 24/2.
számában.
Györgypál
Katalin
