Időről időre tanúi
vagyunk Molnár Ferenc
Vígszínházba
való visszatérésének, oda, ahonnan
elindult, hiszen ő volt a Vígszínház első
számú házi szerzője, első
vígjátékának, A
doktor úrnak 1902-es bemutatójától A
császár 1946-os színre viteléig. Ő
még a házi szerzőnél is több volt, az
otthona volt a színház, ő rendezte saját
darabjait, választotta ki a színészeket.
Az 1924-ben itt bemutatott Az üvegcipő jelentős
állomás volt mind a Molnár-bemutatók
sorában, mind a szerző és a színház
kapcsolatában. 39-szer adták egyhuzamban, a Nyugat
dicsérte a mű úgynevezett mélységeit
(biztosan vannak is mélységei!). Irma
szerepére Darvas Lilit kérték
át a Magyar Színházból. Molnár ebben
az évben
vált el Fedák Sáritól.
Közel száz
év után a
színpadra állításkor az derült ki,
hogy a szöveghez és imitt-amott a
tartalomhoz is hozzá kell nyúlni, mert a
vígjáték erősen kötődik a száz
év
előtti józsefvárosi helyszínhez és
nyelvezethez. A Mohácsi testvérek leporolták
az „ósdi” vonásokat, el is vettek, meg
hozzá is tettek valamit, Mohácsi János
pedig rendezőként fémjelzi a kissé
átigazított kutyakomédiát.
Az üvegcipő egyike azon daraboknak,
amelyekben a három felvonást muszáj
megtartani, mert a mű struktúrája
megkívánja a három külön
egységet, felvonások
összevonása kizárt. Az I. felvonás
nagyjából maradt a régiben, Irma (Waskovics
Andrea) cselédként szerelmes a
mufurc Sipos Lajos (Stohl András)
bútorrajzoló úrba, aki viszont Adélnak (Kovács
Patrícia), a panzió tulajdonosának szeretője.
Hamupipőkének mondanánk
Irmát, aki hercegként imádja az öregedő
iparost, és álmodozik róla mint
pilótáról. Imádatát nem is titkolja,
s mikor észreveszi, hogy Adél, aki
egyébként Császár úrba (Medveczky
Balázs)
szerelmes, akivel megcsalja Sípost, most feleségül
veteti magát a gyanútlan
öregúrral.
A gyalázat a II.
felvonásban hatalmasodik el. Adél és Sípos
lakodalma fergetegesre sikerül, a
vígszínházi ihaj-csuhaj csúcsra van
járatva, cigányzenekar húzza, folyik a
pezsgő, vedelik a pálinkát, boros palackok és
békebeli szódásüvegek röpködnek a
színpadon, még jó, hogy a háromemeletes
tortát nem vágják fel [feltehetően
díszlet, nem igazi]. A korhű naturalizmus uralja el a
rendezést, mintha azt
kellene a színháznak bizonygatni, hogy mi aztán
„megadjuk a módját” egy ilyen
száz év előtti külvárosi esküvőnek,
annál nagyobb lesz a felvonásvégi botrány.
A botrány az eredeti változathoz képest
duplájára nő, mivel nemcsak Irma
kiáltja világgá, hogy Adél
Császár úrral csalja Sipost, hanem a
szerelmespár az
esküvő közben a spájzba bújik egy titkos
légyottra, így még utoljára, aztán
soha többé.
A III. felvonás a
rendőrségen játszódik, a helyszín
önmaga is komikus, jó ideig senki nem tud
semmit, kit miért hívtak be kihallgatásra. Lassan
fény derül Irma újabb
húzására, mivel az éjszakai
csárdás eltáncolása után a
lány egy bordélyházban
jelentkezik felvételre … A szolgálattevő orvos
úgy hiszi, a lányt meg akarják
rontani, és feljelenti a „legjobb rosszhírű
intézmény” tulajdonosát. A dolgok
rendeződnek, közben számos helyzetkomikum kap helyet,
és nem mindegyik illik a
szituációhoz, így a pisilést
imitáló Stetner (Telekes Péter)
ordenárésága sem. Végül mindenki azt
kapja, amit
megérdemel, Molnár Ferenc idejében ez a
szabály még működött.
Molnárnak ez a
vígjátéka azért is érdekes, mert a
totális naturalista díszlet és vaskos
szerelmi adok-kapok mellett valahol megmarad benne az
ártatlanság és a
meseszerűség. Hamupipőke mégiscsak elment a bálba,
megtalálta az ő hercegét,
aki megajándékozta az elveszett üvegcipővel.
Bár a szerelmes pár a
korkülönbséget tekintve apa és lánya
lehetne, de ők azért boldogan élnek majd,
amíg meg nem halnak.
A rendezés
megpróbált
kicsit sarkítani a szerelmi négyszög
történetén, egy-két extrém elem is
bekerült, mint a vizes dézsa, amiben Irma
megmártózik a második felvonás
végén.
De hasonló betétnek számít, amikor a hangos
cigányzenét kifogásolandó, a
nézőtérről kiabál be egy statiszta, Petőfi
Falu végén kurta kocsmájának soraival
inti le a zenészeket (Csendesebben
vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket, Szegény
édesanyám
beteg). A házmesterné (Tar
Renáta) artikulátlan hangon ordítja
végig a szerepét, őt Sipos
figyelmezteti szintén emelt hangon. Az
irónia mindvégig belepi a játékot,
éreztetve a szaftos szerelmi történet
szánalmas voltát.
A díszlet a lehető
legkorhűbb, minden valódinak tűnik a szobaberendezéstől a
metélttel dúsított
levesig (tervezte: Mohácsi András). Remete Kriszta jelmezei döntően
megfelelnek, egy-két ruha jellegtelen maradt, pl. Adél
anyjának (Vlahovics Edit m.v.) ruhája nem
is
korhű, nem is jellemző viselet, ahogy Medveczky
Balázson sem mutat jól a seszínű
öltöny. A 26 szereplő felsorolása helyett
csak röviden néhány
alakításról: A főszerepek remekül lettek
kiosztva, Stohl
András hibátlanul hozta Sipos karakterét,
Kovács Patrícia az elszánt, férjet
és
tiszteletet magának kiharcoló, kapuzáráshoz
közeledő, de még szexis asszonyt.
Waskovics Andrea túlfűtött Irmája meglep
bennünket, mintha az olimpiai bajnoki
címért küzdene, nem egy öregedő
tatáért. Emlékezetes volt még Medveczky
Balázs
(Császár Pál) akadozó, néha
dadogó beszéde, Virágh
Panna (m.v.) értetlenkedő megszólalásai, Radnay Csilla szolid
örömlányként, Fesztbaum
Béla fölényes rendőrtanácsosként.
Koreográfus
és zene: Kovács Márton, valamint
a Szakértők zenekar,
világítás: Friedrich Gergely,
rendezőasszisztens: Skrabán Judit.
Bemutató: 2023.
szeptember 23.
Megtekintett
előadás: 2023. november 16.
Budapest, 2023. november
18.
Földesdy
Gabriella
