Molnár
Ferenc Egy, kettő, három
című ismert vígjátéka most is dinamikus,
pergő előadásban látható Rátóti
Zoltán rendezésében. A darab sok
fiatal számára adhat szereplehetőséget, amit most
bőven kihasználtak: a kettős
szereposztásokat is beleszámítva 14 egyetemi
hallgató mutatkozhatott be. A főbb
szerepekben természetesen a színház vezető
színészeit láthatjuk, élükön Bodrogi Gyulával (Titkár), a szinte
jutalomjátéknak is gondolható Norrison
bankigazgató szerepét másodpercnyi
kihagyás, leállás nélkül Schnell
Ádám
alakítja. Az igazgató
pihenési-üdülési szándékát
némileg felborító amerikai
vendéglány, Lydia szerepében a fiatalok
közül Reiter Zitát láthattuk
(másik szereposztásban Varga Anna Zsófia). A
titkos férj, a szociáldemokrata Fusz Antal taxis (Steenhuis
Raul, másik szereposztásban Holló Patrik
Albert) átalakulása gróf
Dubios-Schottenburg (Tóth László)
fiává,
valamint igazgatóvá, golfklubtaggá mintaszerű,
amennyire ez 60 perc alatt
lehetséges. Külsőségben tökéletesen,
belsőleg is közel jár hozzá. Az elején
kicsit ellenáll ugyan, de imádott felesége
kedvéért könnyen túlteszi magát a
bankigazgató „diktatúráján”.
A gyors
átalakítás további
feltétele egyrészt a bankigazgató
kiváló szervezőkészsége, az olajozás
– igaz,
olykor félresikerült – rendszeres alkalmazása,
másrészt egész környezete
feletti hatalma. Az orvos (dr. Faber – Kristán
Attila) éppen úgy megvásárolható
(orvosi igazolás nem létező betegségről),
mint a gróf örökbefogadási
hajlandósága, a kereskedők – öltöny,
fehérnemű,
cipő (Divatárus -- Fülöp
Tamás m.v., másik szereposztásban
Csikós Máté) – és az angol
szabó (Szép Domán)
sürgése-forgása természetesnek vehető.
Félix
igazgató (Rácz József) alakja
külön színt visz az
előadásba, nem is kellett volna bevallania, hogy elszerette
Begóniát, az
igazgató szeretőjét.
Állásáról ettől függetlenül
készségesen lemond Antal
javára, igaz, kárpótolja őt is Norrison.
Nos
és
a titkárnők hada,
akik percnyi pontossággal ugrálnak, gépelnek,
ténykednek, sőt hálásak, amikor
az igazgató úr az összeveszett jegyeseket
kibékíti, az idős titkárt pedig már
32-edszer küldi Operába a feleslegessé vált
operajeggyel.
Minden
tökéletes, amennyire
ez lehetséges – csak éppen utolsó
mondatként maga az igazgató ítéli el az
„emberiséget”,
aki mindezt eltűri.( „Szégyellje magát…!) E
lezárás itt is kellő hangsúlyt
kapott.
A
díszlet megfelelően
elegáns a nagy puha bézs-szőnyeggel,
íróasztallal és a rengeteg fehér
ajtóval. Oldalt
még kisebb asztal, székekkel. (Díszlettervező: Székely László). A titkárnők
eltérő ruházata tetszetős, a
fiatalemberek – bizottsági tagok –
öltönyei azonban csaknem egyenruhának
tűnnek, hangsúlyozva teljes alávetettségüket,
önállótlanságukat az igazgatóval
szemben. A gróf ruházata kissé bohém, az
orvosé komoly szeretne lenni, aki
nyilvánvalóan nem áll hivatása
magaslatán ruházata alapján sem. Jelmeztervező: Tordai Hajnal.
Titkárnők:
Kuno kisasszony – a lelkes, lábujjjhegyen
járó Domokos Éva Lili (e.h.),
Brasch
kisasszony – Stauróczky Éva (e.h.), Posner
kisasszony – Szalma Lenke (e.h.), Petrovics
kisasszony – Bubik Réka (e.h.)
(másik szereposztásban László Rebeka
(e.h.)),
Lind kisasszony – Varga Anna Zsófia
(e.h.) (másik szereposztásban Reiter Zita (e.h.)).
Osso
– Ficsor
Milán (e.h.), Ciring – Bangó Ernest
(e.h.), Dr. Wolf/Kristián – Holló
Patrik
Albert (e.h.) (másik szereposztásban Steenhuis Raul
(e.h.)), Szolga – Nagy Botond (e.h.).
Külön
nehézsége az
előadásnak a sok szereplő óramű pontosságú
belépése, mozgása, az ajtók
szükség
szerinti nyitogatása, amit külön
élvezhettünk.
Zeneszerző
és dramaturg: Verebes Ernő.
Rendezősszisztens:
Trimmel Sándor Ákos.
*
Molnár
Ferenc másik kedves
vígjátéka, Az
ibolya talán egy fokkal kevésbé
vehető jól ismertnek. A
történet egyszerű: a Városi Színház
igazgatója (látványosan) belefáradt a sok
magamutogató, az igazgató kegyeire
pályázó fiatal színésznő jelölt
meghallgatásába – a legtöbb esetben el sem
jutnak addig, hogy megmutathassák,
mit tudnak, ami valóban feleslegesnek tűnik: a kórusba
keresnek tagokat a most
készülő operetthez, de ezek a jelöltek aligha
vállalnák a „kóristaságot”.
Végül
sorra következik a vidékről feljött Ilonka (a
„szerény ibolya”) a maga
egyszerűségével, őszinteségével, aki a
közben szerepcsere miatti áligazgató
helyett beleszeret a segéd szerepét játszó
valódi igazgatóba, és szerelmét
végül az addig távolságtartó
férfi is viszonozza.
A
történet természetesen
több csavart is tartalmaz: egyrészt a megjelent fiatal
lányok "tragikus" történetét is
nagy vonalakban megismerjük, másrészt
ízelítőt kapunk a színház befutott
dívájának „szokásos”
viselkedéséről, aki a drámázása
után persze mégis
elvállalja a szerepet. (Hangfelvételről Udvaros
Dorottya és a főrendező: Rátóti
Zoltán).
Természetesen
e darab is
kiváló lehetőségeket nyújt az egyetemi
hallgatók bemutatkozására. Két idősebb
színészt láthatunk: az igazgató
szerepében Kristán
Attilát és a Szolga szerepében Rácz
Józsefet.
A többi szerepet játsszák: a
feleségétől tartó, de
mégis szerelmessé váló Zeneszerző – Ficsor
Milán (a másik szereposztásban Csikós
Máté), sorban a kisasszonyok: a sírós
Roboz kisasszony – Domokos Éva Lili,
Márkus kisasszony – Reiter Zita/Varga
Anna Zsófia, Rakolnoki kisasszony – Szalma
Lenke, Thúz kisasszony – Stauróczky
Éva, Széll kisasszony rövid, de
emlékezetes szerepében – Varga Anna
Zsófia/Reiter Zita és Ilonka – László
Rebeka (másik
szereposztásban Bubik Réka).
Ám
még egy csavart látunk:
Ilonka sem teljesen őszinte, elhiteti az áligazgatóval
(szerepet cseréltek a
Zeneszerző és az Igazgató), hogy máris szereti
– miközben eddig mindkét vidéki
színházból az igazgató miatt jött el,
de szeretné, ha itt szerződtetnék, aminek
az a feltétele, hogy kedves legyen az igazgatóval –
nem véletlenül áll az
igazgató szobájában a kanapé? –,
bár ez az igazgató erkölcsös a maga
részéről.
Ebbe most ne menjünk bele, az igazgató
„küzdelme” a fiatalasszony (hiszen már
elvált) iránti érzelmeivel
látványos. Ilonka csalódik, amikor kiderül,
hogy itt
is, mégis az igazgatóba szeretett bele (a fél
óra alatt), de itt marad, az
igazgató pedig tényleg szerződteti, leginkább a
kórusba, amire valóban szükség
van. Feltehetően kisebb szerepeket is kaphat majd, amire Ilonka
vágyik, többre
talán nem... ami a színházat illeti. És
még hangja is van.
Az
igazgató irodája
hagyományosnak vehető: íróasztal, korabeli
székek, elöl egyik oldalon kályha
(fontos, itt égetik el a beadott és rossz
kéziratokat), kisebb asztal egy székkel,
másik oldalon az említett kanapé
állólámpával, ahogyan kell.
Háttérben pianínó.
Díszlettervező: Székely László.
A
jelmezek kifejezőek, Ilonka egyszerű vidékies ruhája
kirí közülük. Tordai Hajnal
munkája. Zeneszerző,
dramaturg Verebes Ernő,
rendezőasszisztens Trimmel Sándor Ákos,
rendezte természetesen Rátóti
Zoltán.
Az
előadás egésze némi
iróniát sugall, egyrészről a tehetségtelen
színésznő jelöltek „előadásai”,
másrészről az igazgató elemi félelme a
nőktől, akik mind őt akarják,
harmadrészt a Szolga beletörődő magatartása,
negyedrészt az egyébként már nős Zeneszerző
nagy rajongása az első nő iránt, akivel dolga lesz,
jelesül éppen Ilonkával,
aki „elszereti” a segédnek hitt igazgatót
és viszont...
Mi pedig
megismerhetjük a
jelenlegi egyetemi hallgatók egy részét, akik
sikerrel mutatkozhattak be a
Nemzeti Színházban.
Bemutató:
2023. szeptember 26. és 27.
Megtekintett
előadás: 2023. szeptember 27.
Györgypál Katalin
