Molnár Ferenc maga sem gondolta volna,
hogy híressé lett hintáslegénye
százegy-két év múlva egy pláza
játéktermében fog dolgozni
vendégcsalogató
legényként. Molnár egyébként egy
Hotel Pláza nevű szállodában élt
halála előtt
évekig New Yorkban (utóbbi csak a fogalmak furcsa
keveredése miatt méltó
említésre). Szóval elmarad a liget, a hinta
romantikája, helyette van
mentőápoló, újraélesztő,
trágár beszéd, mindaz, ami egy 21. századi
közterületen történt öngyilkosság
következménye lehet.
Újból
és újból
felmerül a kérdés, lehet-e, kell-e egy 113
évvel ezelőtt írt és bemutatott
(1909) színdarabot aktualizálni,
cselekményét maivá tenni? Úgy tűnik,
Molnár
külföldön is híressé vált Liliomának
esetében erre nem igazán volt szükség. Az
eredetileg is szürreális történet,
amely eredeti helyén, keletkezésekor
könnyfakasztó funkcióval rendelkezett és
bizonyos tekintetben megríkatta a
Vígszínház közönségét,
mára egy rendkívül
sivárrá kiüresedett abszurdoid lett belőle az
Örkényben, amiben nem látjuk a
történet minimális logikáját sem.
Kovács D.
Dániel rendezése keretes
szerkezetbe teszi az eseményeket, már a
garázsbeli újraélesztéssel kezd, és
azt próbálja elhitetni velünk, hogy a pláza
garázsában történt halálesetnek, a
mentősök önfeláldozó
élesztésének, Juli
hűségének még mindig sok szépsége
van ahhoz, hogy érdemes legyen élni. Mindezt
kicsit zavarja az a borzasztó sivárság, ami a
reális környezetet (pláza) és az
ún. égi jelenetek díszletét azonossá
teszi (látvány: Giliga Ilka,
fény: Baumgartner
Sándor). Mindkét helyszín vállaltan
ugyanaz, nincs különbség köztük,
csöbörből vödörbe jutnak a „bűnös”
lelkek, itt is, ott is a hivatal elvárásait
kell teljesíteni. A várakozási időt az
elítélt a „padláson” tölti (ez a
díszlet
fölötti rész), majd a „megjavulás”
után egy fényajtó vár rá, ahonnan
gőz csap
ki, nem tudni, ez vajon csak a kivételezetteknek jár,
vagy mindenkinek.
A Józsa
Bettina által megformált Juli ugyan
színészileg jól megoldott
karakter, a színésznő nem látványosan oldja
meg az öntörvényű lány alakját, aki
akkor is szereti a vele durván bánó Liliomot, ha
erre semmi oka nincs.
Megtartja a tőle származó gyermeket, halálakor
átsegíti a túlvilágra, később is
szépíti a „rosszfiú” menthetetlen
tetteit. Csakhogy ez inkább a száz évvel
ezelőtti Julika, itt ragadt a ligeti romantikából, holott
körülötte minden
„modern” lett, csak ő maradt őskövület.
Manapság nem jár bocsánat a nőket
durván kezelő, pofozó alfa hímeknek, akik
uralkodni akarnak az őket kedvelő,
nekik kiszolgáltatott nőkön. Patkós
Márton (Liliom) amplitúdója
jócskán kileng. Rideg, durva alak,
elutasító a
konfliktushelyzetekben, Ficsurral (Borsi-Balogh
Máté) szemben alárendelt, zsarolható,
amikor megtudja, hogy apa lesz, akkor
egy ötéves gyerek szintjén éli meg a
helyzetet: úgy örül, mintha egy régen
kinézett játékot kapott volna
ajándékba.
A mellékszereplők
megjelentetése is felemás. A Marit (Kókai
Tünde) és Hugót (Vajda Milán)
alkotó páros jó ellenpólusa a Liliom-Julika
nehéz sorsának. Ők az aktuális
kihívásokra pozitív módon reagálnak,
megtalálják számításukat, ami
kevésbé
lírai – és persze kevésbé tragikus
– a főhős párosnál. A legjobb
epizódalakítás Szandtner
Annáé
(Muskátné) volt.
Minden mozdulata meggyőző volt, remekül próbálta
leplezni, hogy szerelmes
Liliomba, és csak az üzlet miatt hívja vissza az
új barátnő mellől.
Elfeledkezve a szerepjátszásról, nyíltan
megsiratja az öregedő nő
veszteségérzésével a fiút. Furcsa
volt a Hollunderné/égi fogalmazó dupla
szerep, amit ezúttal Friedenthal Zoltán
alakított. A női ruhába bújtatott férfi
lassan megszokottá válik, és mivel
funkciótlan (csak trendi), már meg sem lepődünk a
jelenségen. Csuja Imre (Linzmann)
játssza az
automaták feltöltő emberét, akit megtámadnak
Liliomék, és aki biztonsági őrként
viselkedik, hiszen Ficsurt lepuffantja, Liliomnak pedig
rögtönzött erkölcsi
prédikációt tart, ami életszerűtlen,
felesleges, és ordít, hogy tulajdonképpen
tanító célzatú. Kérdés, kinek
mit tanít. Szóval, felesleges.
További szereplők:
Jéger Zsombor (Hollunder-fiú),
Borsi-Balogh Máté (Ficsur), Kovács
Dorottya (e.h.) (Lujza). Dramaturg: Bíró
Bence; sound design: Barta Márk;
zenei konzulens: Kákonyi Árpád;
média
design: Bartha Máté; asszisztens: Érdi Ariadné.
Bemutató: 2022.
október 9.
Megtekintett
előadás: 2023. március 26.
Budapest, 2023.
március 29.
Megjelent a Kláris
23/5. számában.
Földesdy Gabriella
