Utópia vagy
disztópia?
Mi a különbség? A szórólap
mindössze annyit jelez műfajként, hogy sci-fi. Rendhagyónak
mindenképp
rendhagyó az előadás, a díszlet, a
körítés. Az író Kirill Fokin, aki fiatal kora
ellenére több színdarabot írt az
elképzelt jövőről. A darab rendezője édesapja, Valerij Fokin,
világhírű orosz rendező. A Rex olyan, már ma
is meglévő problémákat feszeget, mint
választás a
nemzetállamok megtartása, vagy a világállam
felállításának lehetősége
között.
Eljöhet-e a világbéke? És vajon milyen
áron valósulna meg? Jelen korunk
dilemmáiról a rendező így nyilatkozott a
színpadra állítás folyamán:
„Olyan
katasztrofális eseményeknek vagyunk tanúi, amikor
az ember nem
több ágyútölteléknél. Akár
egyik, akár másik oldalról, a tragédia
jele, ha az
embert olyan anyaggá silányítják, ami a
politikai ambíciók oltárán
feláldozható.”
Az a világ,
amelyet a Rex közel
kétórányi játékban elénk
vázol, egyáltalán nem vonzó. LeeWei
Kaplan (Horváth Lajos Ottó), az ENSZ
legendás főtitkára, egyetlen államban
egyesítette az egész emberiséget. A
vágyott egység helyett a világon még
szörnyűbb történelmi kataklizmák
kezdődtek, így Kaplan utópisztikus küldetése
látszólag megvalósult, valójában
nem teljesült. A mostanra már 129 éves egykori
politikus jelenleg fogoly, a világtól
elzártan, magányosan éli az életét
egy számára kijelölt android
szolgálóval.
Visszajátszott események és
párbeszédek sorakoznak, ezeken keresztül lassan
kibontakozik előttünk a volt politikus ellentmondásos
történelmi szerepe,
magánélete és emberi kapcsolatainak számos
kudarca. Szeretné legyőzni
legnagyobb ellenségét, Lazar Chomskyt (Farkas
Dénes), és vissza akarja szerezni elrabolt
lányát, Samanthát (Battai Lili Lujza
e.h.). A nagy eszmék
és tettek csak lózungok, az ember számára
egyre kevesebb lehetőség marad a valódi
érzelmek, az emberi mivolt megőrzésére.
Fennmaradhat-e az emberi civilizáció?
Érdemes-e errefelé haladni?
A
megírt színdarab és a rendezés
egyaránt azt sugallja, hogy
ne válasszuk ezt az utat, s ha már rajta vagyunk,
forduljunk vissza. Az emberi
természet nem alkalmas a „nagy
világegység” megélésére, a
LeeWei által
létrehozott állam is erőszakkal jött létre, s
az ő burokba zárása, a kinti
világ eltitkolása, az erőszakolt ünneplések,
jópofizások mind hamisak, a
látszatot akarják fenntartani, erőltetni. Mint egykori
világuralkodó (Rex! Nem
szerencsés, hogy a cím megegyezik az osztrák
nyomozó kutyáéval), éppen arra
kell rájönnie, hogy elhibázta a kezdetben
gyümölcsözőnek látszó tervet.
Kézenfekvő
megoldás lenne, hogy meghal, ám ez nem sikerül.
Éhségsztrájkba kezd, közelgő
tüdőátültetéses műtétébe nem akar
beleegyezni, android kiszolgálóját
lecserélné, de nincs hozzá hatásköre.
Valódi esőt szeretne, de nem kaphat, mert
a nagyvárosokban megszüntették az eső
esését. Szabadság helyett rabság,
kiszolgáltatott élet a végtelenségig.
Lázadhatna a maga módján, de inkább
beletörődik sorsába, és aláveti magát
a születésnapi ünnepségnek, ahol hősként
hordozzák körbe a fiatal felvonulók,
virággal, léggömbökkel köszöntik,
és ő
engedelmeskedik az Elnök asszonynak (Söptei
Andrea), aki életre ítéli. A hosszú
élet büntetés lett számára.
Alekszej
Tregubov
díszlete kifejezetten elidegenít bennünket,
nézőket ettől az elképzelt jövőtől.
Belépve a Gobbi Hilda Színpadra, egy mauzóleumot
imitál a helyiség. Középen
üveg alatt fekszik a főhős fürdőköpenyben,
kétoldalt tárlók vannak, amelyben a
volt főtitkár egyes tárgyait mutatják be. Mintha
már meghalt volna, pedig az
üveg alatt él, és nem jöhet ki. Ha nem
mauzóleum, akkor állatkerti ketrec.
Legérdekesebb a Chomskyval folytatott vitának a
bejátszása, itt keveredik a
személyes jelenlét és a vetítés.
Később Chomsky harcolt a világállam ellen
fegyverrel,
de meggyilkolták. A két álláspont
egymásnak feszülése a színdarab legjobb
része. Itt döbbenhetünk rá, mennyire benne
vagyunk ebben a vitában ma, mert
most dől el, maradnak-e a nemzetállamok, vagy haladunk
valamiféle világállam
felé. És lehet, nem is vesszük észre,
akaratunk ellenére valósul meg, amit nem
akarunk.
Rossz
beidegződésnek hat a vissza-visszatérő
diákfelvonulás,
virágcsokor zuhatag, léggömb lengetés, a
szocialista Május 1-jékre emlékeztet
mindez. Az ünneplést betetőzi a vonulást
kísérő erős torokhangon énekelő díva (Szűcs Nelli), talán a monumentalitást
akarván növelni.
Hálátlan
színészi feladat jutott Horváth Lajos
Ottónak, aki
mozdulatlanságra van ítélve szűk
üvegketrecében. Sajnos papirosfigurává
vált a
szerep, ez a figura elméletben létezhet, a
valóságban bizonyosan nem, vagy nem
tudjuk magunkévá tenni. Az igazi főhős a Chomskyt
alakító Farkas Dénes, aki jól
is vizsgázik e kivételezett, számunkra is
szimpatikus szerepben. Mindenki más
epizód, köztük az első feleséget
játszó Katona
Kinga (Cassidy) finom lírai
hangot üt meg, Szilágyi Ágota
(m.v.)
második feleségként inkább ostorozó,
haragos élettársat hoz színpadra. Söptei
Andrea egyetlen jelenetben játssza az álságos
Elnök-szerep jelentéktelenségét.
Szerepel még Csák György
m.v.(android
hangja), és a Kaposvári Egyetem tizenkét
színészhallgatója.
Videó-felvételről: Kakiuchi Hiroshi
m.v., Rubold Ödön, hangfelvételről: Kovács S. József. Koreográfus: Igor Kacsajev, videótervező: Aszja
Muhina, zene: Anton Jahontov, fordító-dramaturg: Kozma András, rendezőasszisztens:
Trimmel Ákos.
Bemutató:
2023. március 11.
Megtekintett
előadás: 2023.
március 10.
Budapest,
2023. március 13.
Földesdy Gabriella
