Agatha
Christie
agyonnyomja a krimiírókat, annyi
krimit írt kiváló tehetséggel, hogy aki
utána krimiírásra szánja el magát,
igazi kockázatot vállal. Azt kockáztatja, hogy
aszerint fogják megítélni a
munkáját, hogy a kritikus rajong-e Agatha
Christie-ért, vagy sem. Ha rajong,
akkor megbocsáthatatlannak tartja, hogy valaki
megpróbál krimit írni,
megpróbálja a szeretett Örök és
Egyedüli Krimi Írót elhomályosítani,
kitolni a
színpadról legalább annyi időre, amíg
eljátsszák az új próbálkozó
darabját.
Ez
a krimi, Szente Vajk –
Galambos Attila darabja különbözik az
„öreg
királynő” darabjaitól, például abban,
hogy a téma mai. Egy külügyminisztérium
vezető munkatársai (úgy tűnik) meg akarják ismerni
új miniszterüket, egy hölgyet
(Victoria: Lévay Viktória), aki a
„semmiből” tűnt fel, pedig az előző miniszter helyettese
(Barry: Kolovratnik Krisztián) régen
várt arra,
hogy ő legyen az örökös. Mindenki úgy tesz,
mintha a véletlennek tartaná és
csodálkozna ezen a váratlan kinevezésen. A vezető
munkatársak az új
miniszterrel együtt, egyikük, Barry, hajóján
akarnak eltölteni egy hétvégét
ismerkedés céljából. Barry már a
hajón van, és egyszerre érkeznek a
vendégek,
csak egy jön jóval később, Elliot, a politikai
tanácsadó (Fehér Tibor). Ő hoz egy
levelet, amit, elmondása szerint, a portás
adott neki, hogy sürgősen adja át a miniszterasszonynak. A
levél Ruandával
folytatandó fegyverkereskedelem
engedélyezését kívánja a
miniszterasszonytól,
és a boríték egy fenyegető papírcetlit is
tartalmaz, amely szerint ha nem írja
alá az engedélyt, akkor néhány perc
múlva megölik. A hajón van még Ruben, a
kabinetfőnök (Szerednyey Béla),
Sharon, a sajtószóvivő (Dobó Kata),
Debbie, ügyvéd (Náray Erika), Hope,
személyi asszisztens (Törőcsik Franciska),
Sam, testőr (Barabás Kiss Zoltán). A
levél olyan meglepődést és aggodalmat okoz a
jelenlevők között, hogy a
tulajdonos, Barry felajánlja, hogy visszafordítja a
hajót. Ennek érdekében
kimegy a szalonból, vele tart Elliot. Barry visszatér a
szalonba, de csak azt
látják, hogy a lépcsőn nem tud lejönni,
beesik a lépcső alatti pult mögé.
Elliot akkor érkezik, amikor hallja, hogy Ruben
megállapítja Berry halálát, a
halotthoz siet és mindenkit megkér, senki se menjen a
közelébe – a halottat
valaki hason szúrta. Ő az első halott és még lesz
öt, végül Elliot és Viktória
marad a hajón élve. Így Viktóriának
nem kell aláírnia az engedélyt, amit a
felelősség fokozott és nőkre jellemző
érzése miatt, a végsőkig megtagad.
Azt
gondolhatnánk, hogy a sok halál a fegyverkezési
versenyben való részvételt
követelő levél miatt van, de nem. Emiatt csak ketten halnak
meg, ők is a
színdarab végén. Mint később kiderül,
Barry halála véletlen baleset volt.
Hárman pedig egy szerelmi ügy miatt távoztak az
élők sorából. Az is egy remek
ötlet a szerzőktől, hogy nem egy láncon futott a
történet, nem minden szereplő
egy adott esemény hatására lelte
halálát, vagy fordítva, nem egy esemény
adta a
keretet a gyilkosságokhoz.
A
munkahelyi csoport hétvégi kirándulása
reális háttér. Tudjuk, hogy
közösségépítés címmel
szívesen szerveznek a vállalatok,
intézmények
elfoglaltságot a munkatársaknak egy-egy
hétvégére. A keret nem légből kapott,
hihetetlen és bonyolult esemény. A kirobbanó
probléma a fegyverkezéssel
kapcsolatos, sajnos, ez a gazdasági élet legtöbb
hasznot hozó ágazata, és már
behálózza a világot a fegyverek útja. Nem
tartják fontosnak még azt sem, hogy
esetleg emberek, gyermekek kiirtására
használják majd fel azokat a fegyvereket,
amelyek termeléséből, kereskedelméből
(remekül) élnek egyesek. Ez a téma
időszerű, komoly etikai problémákat feszeget, aminek a
megoldása csak a
darabban történik meg, sajnos, a valós
életben nem tűnik ennyire egyszerűnek. A
többszereplős szerelmi lánc alakulása sem
irreális, nem egy légből kapott
egyedi eseménysorozat. Valamelyik „sértett”
irracionális érzelmektől vezérelve
gyilkosságot követ el – ez a hír, sajnos, nem
ritka. A szerzők ebből a két
láncból olyan izgalmas történetet
alakítottak ki, amely éppen
„mindennapisága”
miatt végig leköti a néző figyelmét, amit
a végén –
megérdemelten – hatalmas tapssal díjaz. A darab
végén úgy távozhat a néző, hogy
megállapíthatja -- ha nem is ez volt a darab elsőrendű
célja --, hogy letérni
az etika által „kitaposott” ösvényről
nem ajánlott.
A
díszlettervező, Rákay Tamás
munkája,
amikor felment a függöny, rögtön tapsot
érdemelt volna, ugyanis világosan
kiderült a színpad berendezéséből, hogy
hajón vagyunk. A jelmezek nem kirívóak,
de igyekeztek a szereplők korához, társadalomban
betöltött szerepéhez (elit
rétegről van szó) a környezethez (egy
kirándulásra gyűltek össze) alkalmazkodni
-- Kovács Yvette Alida és Rákay
Tamás közös munkája. Mivel a
világításnak, a történet
haladása során, fontos szerepe van, ezért
említésre
méltó Madarász János
Madár is. A
rendező Szente Vajk. Ritka és
szerencsés egybeesés, hogy valaki megrendezheti
saját darabját. Bár ez a
helyzet buktatókat is eredményezhet, a szerző
valószínűleg szereti saját
darabját, és mint rendező, azt nem képes
formálni a színpadi igényeknek,
sérülhet a ritmus, és nem jut lehetőség a
színészek kibontakozásának. A darabot
2021-ben mutatták be, és azóta dicsőséges
utat járt be a nyári színpadokon és
vidéki színházakban.
Remek
előadás volt, csak dicséretet lehetett hallani a
„mezei nézők” gyors
reagálásaiban, távozáskor a tömegben.
Budapest,
2022. október 16.
Tóth Attiláné
