Szabó
Dezső
azonos című regényét színpadra alkalmazta: Fazekas
István. Az előadás – Feltámadás
Makucskán, műfaját tekintve szatirikus
komédia – karácsonykor kezdődik, amikor gyerekek
betlehemezni mennek, majd a
falu népe is bejön népi énekekkel,
néptánccal. Az előadást
végigkíséri mind az autentikus
ének, mind a néptánc. (Zene: Rossa
Levente, koreográfus: Gyenes Ildikó.)
A falu éli az
életét húsvétig borhamisítás
szervezésével, misével, megcsalás
előkészítésével. Az első rész
jóval hosszabb,
mint a második, a Halál alakja (Viczián
Ottó) már ekkor is
hangsúlyos, megjelenése időről időre
törvényszerű. Van, akit valóban „elvisz”
a
szekrény-koporsójában, van, akit nem. Tanúi
lehetünk családi életnek, emitt a beteg anya
fiatalabb, három kislányuk van – ők aztán
félárván is maradnak. (Csóka,
harangozó – Incze József, Ilon, a felesége – Timkó
Eszter, a
harangozó három kislánya – Dani
Heidi / Podhorszky Csenge / Jarabik Zorka / Vágó
Léna.) Amott
idősebb az anya, visszasírná elhunyt
férjét, felnőtt fia azonban felidézi,
milyen agresszív alak is volt az apja. (Lottymány –
Vass György,
Bognárné, Lottymány anyja – Szabó Zsuzsa.)
Külön
szál Miklósé, a költőé (Farkas
Miklós költő – Bánföldi
Szilárd),
aki amúgy ügyvédként keveredik
pereskedésbe az ottani hatalmaskodókkal, elsősorban
Kupeczkyvel (Nagy Lóránt). A fő téma a
helyi lőréből készíteni tokaji
bort, amivel „nagyot kaszálhatnak”. Szerintük.
Az eredeti novella nem annyira
hosszú, hogy csak ebből kerekedhetett volna 3
órányi előadás (egy szünettel),
és az írót, Szabó Dezsőt is jobban meg
akarták mutatni, ezért más műveiből is
beleszerkesztettek részeket (ilyen a költő alakja is). Az
előadás összességében
kerek egész lett, a második rész pedig kihozza a
novella lényegét: az első
részben megismert falubeli alakok – Ilon, aztán az
uzsorásnő (Terka mama – Esztergályos
Cecília), Kátay
tiszteletes (Jászai László) és
mások – húsvétkor szó szerint
feltámadnak, előjönnek a temetőből. Más
mozzanatok is morbid jellegűek, ez itt nagyon az. Ez a
feltámadás pedig többféle
okból sem tetszik az élőknek, a makucskai
feltámadás problémája még az
országházat,
annak mindkét házát is megjárja, és
nagy az egyetértés még ott is abban, hogy a
halottaknak nem lehetnek jogaik. Makucskán is sok vita
adódik, a holtak is érvelnek
a maguk igaza mellett, végül a falu fellázad. Ezt
látva a holtak maguktól
visszasétálnak a temetőbe, most már örök
nyugovóra.
Mivel ez szatíra,
az egyes történéseket nehéz lenne logikus
rendben felfűzni-elmesélni, inkább
élőben hallani kell, követni, amennyire
például a sok vita követhető. Mindez
tánccal-énekkel,
sőt élő hangszeres népzenével
kísérve leköti a figyelmünket (bár egy
kicsit így
is hosszúnak tűnik).
Sokszereplős
darab, mindnyájukat nem is tudjuk itt felsorolni.
Mindenképpen meglepő, hogy igazából
a Halál a főszereplő, már megjelenésével is
nagy figyelmet keltve. Számos
szereplő játéka kellően hangsúlyos, még a
néma szereplő is kedves (Néma Jankó – Kazári András),
különösen, hogy feltámadása után
meg is szólal, még mindig Boris (Orosz
Csenge) után epedve.
Jelmez terén
az abszolút népies öltözék és
elegáns városi egyaránt helyet kap, nem
beszélve
a városi hölgyek ruhájáról, ami
inkább nagyvilági. Jelmez: Kiss Beatrix.
A színpadképek
egyszerűek, a színváltozásokat hol egy
kanapé, hol egy asztal székekkel, hol
egy vetett ágy hozza elénk. Díszlet: Rózsa
István.
Mennyire mutatja
meg az előadás Szabó Dezsőt? – nem könnyű erre
a kérdésre válaszolni. Éppen ebben
van az előadásnak az egyik nagy értéke:
rávilágít arra, hogy jobban kellene
ismernünk, nagyon is érdemes lenne. Még a
sírkövén is olvasható: „Minden
magyar felelős minden magyarért” – hangsúlyos
az előadásban e gondolat is. Összefüggő
tanokat ne keressünk, a két
világháború közötti eszmei zűrzavarban
ilyet
felállítani nem is volt lehetséges. Az
előadás sem értékel, csak megmutat. A
falu életében nincs befejezés, folyik
tovább nyilván – immár a feltámadt
halottak nélkül. A végszót is a Halál
mondja ki, miután mások is állást foglaltak
számos kérdésben életről, jogokról
– pontosan követnünk azonban nehéz. Egy
bizonyos: a halál valamennyiünket elér. Az
életben pedig van tisztesség, amit
Miklós szeretne kivívni, van uzsora, amiből Terka mama
élt, és van
borhamisítás, ami vagy sikerül, vagy nem, ez
már nem derül ki…
Hegedüs
Gézát idézném itt, aki A magyar irodalom
arcképcsarnokában ezt írta
Szabóról: „Ő volt a magyar
fasizmus
legnagyobb hatású szószólója,
és ő volt a fasizmus legdübörgőbb ellensége
–
méghozzá egyszerre. […] A Horthy-korszak
leghatásosabb előkészítője, és
legerőteljesebb szavú elmarasztalója.”
Szabó „sehova se
tartozása”, mindent
átható kritikája
végigkísérte életét (MMA
kétnapos konferenciája Szabó Dezsőről 2019-ben)
–
talán ezt támasztja alá leginkább az
előadás is, ezért nem tudunk egyetlen
„eszmei” dolgot kiemelni. A falu élete –
ahogyan Szabó elképzelte a három
félárván
maradt kislánnyal, a gazdag Kupeczkynéval (Gregor
Bernadett), falusi
bírótól (Kömény
András, bíró – Háda
János) az államtitkárig
(Almási Sándor)
elevenedik meg előttünk sokrétűen,
szerteágazón. Az „Elsodort
faluból”
emelték be az Adyt
megszemélyesítő Farkas Miklóst, más
novellákból is belevettek részeket.
További
szereplők: Laura: Nemes Wanda, Öreg:
Tóth Tamás, Jegyző: Szanitter Dávid, Sárosi
tiszteletes: Szarvas Balázs, Bleyer
Jakab, irredenta költő: Jánosi
Dávid, Doktor: Báhner
Péter, Kisfiú: Csíkos
Krisztián / Balog Ákos.
Rendezőasszisztens:
Szelőczey Dóra.
Rendezte:
Nagy Viktor.
Bemutató és
megtekintett előadás:
2022. május 20.
Budapest, 2022.
május 22.
Megjelent a Kláris 22/6. számában
.
Györgypál Katalin
