Ez a
2022-es MITEM nyitóelőadása. Az
embert furdalja a kíváncsiság, a
kolozsváriak mit látnak bele a Hamletbe
2021/22 fordulóján [kolozsvári
bemutatója 2021. december 3-án volt], másfelől
szívesen látjuk Vecsei H. Miklóst
címszereplőként ebben
az előadásban. Rendezte: Tompa Gábor.
Shakespeare
leghíresebb tragédiáját
újranézve több újszerű megoldással
találkozunk.
Becsületes megoldás volt, hogy feltüntették, a
szövegváltozat „Arany János
fordításának felhasználásával”
készült (dramaturg: Visky András),
de
felismertük benne Arany szállóigévé
vált mondatait. Sosem próbált
megoldásként élhettük
meg Hamlet apja szellemének megjelenését, amelyben
különválik test és szellem.
A színpad hátterében az öreg Hamletet
üvegkoporsóban viszik keresztül a színen,
közben Ophelia alakjában és elváltoztatott
hangon szólal meg. A szellem mindig
ebben az alakjában tűnik fel, és csak az ifjú
Hamlet számára látható, hallható.
A többi változás is szervesen beépül az
előadás koncepciójába. Így van ez az
„egérfogó” jelenetben is, amikor Hamlet
színészekkel játszatja el apja
megölésének történetét, hogy
anyja és Claudius magukra ismerjenek. Ezúttal a
rendezés a legkézenfekvőbb megoldást
találta ki: maguk az érintettek [Claudius
és Gertrúd] játsszák el a „Gonzago
megöletésé”-t. A hatás sokkal
drasztikusabb, mint az eredeti, vendég
színészekkel játszatott változat.
Számos
egyéb rendezői ötlet kíséri
az előadást, mindegyike súlyos, az eredetinél
kegyetlenebb módon oldja meg a
helyzeteket. Fontos szerep jut az emberi csontváznak, Ophelia
halála előtt
előbb a hátán cipel egy csontvázat, majd annak
darabjait osztja szét rokonai
között virág helyett. Utalás
történik rá, hogy nem önkezével halt
meg, brutális
gyilkosság áldozata. A temetési jelenetben
óriási koponyák jelennek meg
díszletként, kézbe sem lehet venni őket.
Tőrvívás helyett bokszmeccs zajlik a
zárójelenetben. Az az érzésünk, hogy
minden kegyetlenebb, mint azt Shakespeare
képzelte. Hamlet itt is intelligensebb, okosabb a
többieknél, humora, iróniája
állandóan csattan valakinek a
primitívségén, de ebben nem merül ki. Hamlet
az
előadásban mai fejjel, egy felelősségteljes,
szívbéli attitűddel rendelkezik,
energikus, dinamikus, ordít, amikor fájdalma van,
és szóval vagy tettleg
megtorolja a rajta esett sérelmeket. Ő itt a mi kutyánk
kölyke.
Both
András
díszlete csak azt hozza be a színpadra, ami
feltétlenül szükséges. Hagyományos
értelemben nincs épített díszlet, csak
eszközök vannak. A jobb hátsó
színpadrészben áll egy fülke, vagy
bódészerű valami, elöl rolóval ajtó
helyett.
Ez Hamlet pihenőhelye, könyvtára, a lehúzott
rolóval ki tudja zárni a
külvilágot életéből. Itt gyülekeznek
később a színielőadás résztvevői, e
mögött
zajlik Hamlet anyjának számonkérése, itt
játszik a gyerek Hamlet a kislány
Opheliával, s ez szolgál Polonius
rejtekhelyéül is, ennek támaszkodva éri a
halálos késszúrás. A díszlet szerves
része az elülső részben elhelyezett
futópad is. Bár többen is rálépnek
rövid időre, valójában Gertrúd
sorsának
mélyrepülését van hivatva
szimbolizálni.
Tompa
Gábor rendezése a boldogtalanságról
szól. A gyilkossággal, ármánnyal szerzett
szerelem, hatalom végzetes, a
hűtlenség, hitszegés lelepleződik, soha nem hoz
boldogságot az egyénnek, sem
büntetlen nem marad. De boldogtalan lesz az is, aki mindezt
megtorolja, még
akkor is, ha látszólag vétlen. Amikor azt
hisszük, győztünk, akkor kezdődnek a
boldogtalanság percei, akár vétettünk,
akár csak óvatlanok voltunk. A földi
élet maga a siralomvölgy, mindez a vallást
leszámítva is igaz. Minderre még
rájön a befejező jelenetben a sortűz, amikor a főszereplők
halála után
mindenkit lelőnek géppuskával. A síri csendet
feloldja az utolsó megszólalás,
amikor mindenki felkel kényszerű halálából,
és egy szózatot hallgat, amely
tovább élésre buzdít. A bennünk
lévő feszültséget így oldja fel az
előadás.
Az
előadást a címszereplő, Vecsei H.
Miklós játéka teszi mindvégig
különlegessé, emlékezetessé.
Óriási fizikai és lelki energiákat
szabadít fel,
hogy Hamletet közülünk valóként
jelenítse meg. Tombol és elátkoz,
könyörög,
humorizál, kioktat, helyre igazít, vagy éppen
verekszik az igazáért. A
monológot ülve, szinte mellékesen mondja el,
beleolvadva a környezetbe.
Parádésan szorítja sarokba a gaz Claudiust,
anyjának csábítóját, és
anyját, aki
méltatlant választott a méltó és
nemes férj, apa utódaként. Fergeteges a két
udvaroncnak, Rosencrantznak és Guildensternnek
kigúnyolása, valamint a
ceremóniamester szóáradatának
megfékezése.
Kézdi
Imola
Gertrúd alakítása figyelemreméltó
teljesítmény. Egy életerős, boldog,
viszonylag fiatal nőként indul az első jelenetben. A
futópadon edz, amikor fia
levezeti onnan és palástot ad rá, ekkor veszi fel
anyai (királynéi?) szerepét.
Boldogsága Claudiusszal nem sokáig tart, megtudva első
férjének meggyilkolását,
látva fiának szigorát irányában,
összeomlik, szinte vonaglik, amikor a
futópadra lép a véghez közeledvén. Az
átalakulás fokozatos és hihető az
alakításban. Nehéz volt Tótszegi
Zsuzsa
feladata ezúttal nem őrült, hanem morbid
Opheliaként, és a szellem hangjaként. Szűcs
Ervin fiatalos, nyers erővel bíró
Claudiust játszott, nem királyt, ami nagyon is beleillett
a koncepcióba. Kiss Tamás Laertes
szerepéből kimaradtak
fontos részek, maradt a bosszúszomj, ahogy Bíró
József Poloniusának a korlátoltság.
Meglepetésünkre két nő alakította a
két
udvaroncot (Imre Éva, Pethő Anikó),
Balla Szabolcs próbálta Osrick
ceremóniamester lecsökkentett
szerepét kitölteni. Bodolai Balázs
Horatióként nem tudott kibontakozni. További
szereplők: Gedő Zsolt, Buzási András, Sinkó
Ferenc (Hamlet barátai), Kicsid
Gizella (hírnök), Lőrincz-Szabó
Venczel, Viola Sára (a gyermek Hamlet és Ophelia).
Bianca
Imelda Jeremias jelmezei időnként
feltűnően maiaknak tűnnek, szabásuk,
fazonjuk a mai divatot imitálja, színeiben mégis
mértéktartó minden ruha, nem
kelti az összevisszaság, a tarkabarka maradék
méteráru érzését. Nem zavar
bennünket sem a ruha, sem a modern eszközök
(mobiltelefon, videó), mert van egy
központi gondolat, aminek alá van rendelve a
cselekmény.
Zene: Vasile Sirli, koreográfus: Jakab
Melinda, videó: Rancz András, a
jelmeztervező asszisztense: Bocskai
Gyopár, a rendező munkatársa: Veres
Emőke, rendezőasszisztens: Gálhidy
Sári, előadásvezető: Zongor Réka.
Megtekintett
előadás: 2022. április 20.
Budapest,
2022. április 24.
Földesdy Gabriella
