Egressy Zoltán 1997-ben
írt Portugál c.
tragikomédiája felváltotta
Spiró György 1980-as években írt, és
széles körben játszott
tragédiáját, a Csirkefejet.
Míg a Csirkefej a késő
Kádár-korszak lepusztult külvárosi
proliság
életmódjával világított rá a
korszak élhetetlen voltára, a Portugál
a rendszerváltás utáni évek
falujának kilátástalan
sanyarúságát mutatja, ahol nyoma sincs a
szép kezdeményezéseknek, az emberhez
méltó életnek.
A darabot
1998-ban a Katona Színház
mutatta be és játszotta majd húsz éven
át, film is készült belőle, szinte
minden vidéki, határon túli magyar
színház műsorára tűzte. Az utóbbi
évek
bemutató-csökkenése már-már
lecsengést vizionált, ám a József Attila
Színház
újból elővette. Ennek egyik oka lehet a mostani rendező, Lengyel Ferenc személye, aki annak
idején, a Katonában több
százszor játszotta Retek
szerepét.
Nem beszélve arról az
„apróságról”, hogy honi és
számos táji kocsmák még
mostanság is hasonlítanak a Portugálbelihez.
Csehov
utánérzésünk van a darab
kapcsán. Egy, a fővárostól távoli kis
faluban (a fantázia szülte falu neve:
Irgács) a kocsma a település legfontosabb
közösségi fóruma. Családi
vállalkozás, apa és lánya üzemelteti.
Masni, a huszonöt éves lány egyelőre
örömmel szolgálja ki a vendégeket, és
várja az igazit, akiben majd életre szóló
társat talál. Barátnői és a
partiképes fiúk már elhagyták a falut,
és máshol
keresik boldogulásukat. Masninak most Retek udvarol, akit
kirúgtak a rendőrségtől,
amúgy rendes gyerek, feleségül venné a
lányt, ha az hozzámenne. De Masni nem
szereti a fiút, a házasságot pártoló
apjának is ellentmond, nem alkuszik. Ekkor
jelenik meg Bece, a Budapestről jött fiatal jóképű
férfi, aki csak átutazóban
van, mivel Portugáliába készül. Masni
és Bece összejönnek, aminek a féltékeny
Retek nem örül. Az idillt megzavarja Bece
feleségének megérkezése a kocsmába,
a
kirobbant balhénak azonban nincs komoly
következménye, a férfi marad Masnival.
A falu lakói már elkönyvelték, hogy Bece
és Masni egy párt alkotnak a
későbbiekben. Fordulatot jelent az eseményekben, amikor
Retek féltékenységében
késsel kergeti meg Becét, hogy elűzze szerelmétől,
de véletlenül egy másik
férfit szúr le, aki belehal a
késszúrásba.
A
haláleset megváltoztatja a falu
eddigi életét. Retek börtönbe kerül, Bece
eltűnik a faluból, de nem Portugália
felé veszi útját, hanem Budapestre tér
vissza. Masni beletörődik abba, hogy
ezúttal sem tudta megtalálni az igazit. Csipesz és
Jucika, a gyermektelen
házaspár a továbbiakban kicsit jobban él
majd, mint eddig, az alkohol ugyan már
sokat rontott - főként az asszony életén –
rajtuk, de most nem várt pénz áll a
házhoz. Sátánt már tönkretette az
alkohol, meg a válás, de meghalt Bittner, aki
elszerette a feleségét, és verte a
gyerekét. A kocsma továbbra is működik, a
pap bejár naponta. Az élet kicsit szomorúbb lett,
de legalább folytatódik
valahogy.
A magyar
vidék szomorú látleletet
mutat Egressy Zoltán tragikomédiáját
szemlélve. Búskomorság vehetne rajtunk
erőt, ha mindez nem lenne humorral átitatva. Az alkohol
jótékony gőzébe fojtott
bánat végül is komikus. Ahogy komikus a naponta
Unicumra betérő pap fásultsága,
a sértődött, kirúgott rendőr tervezgetése,
vágyakozása a kocsma és annak
tündére iránt, az apa vágyódása
egy néger nő után, Bece feleségének
kiborulása,
Jucika állandó dülöngélése a
fröcsiktől, Csipesz pótcselekvése,
kiszólásai.
Valahol minden figura komikus. Az átutazó idegen
tulajdonképpen az elvágyódását
fejezi ki az összes szereplőnek. Ő ugyan a messzi
Portugáliába vágyik, el is
meséli, miért különlegesek a portugálok,
akik a végtelen tenger mellett élnek,
és a távoli semmit bámulják, ez okozza
szomorúságukat. Irgács
falu lakói nem tudják megfogalmazni,
miért nehéz a sorsuk, de mégis ott kell maradniuk,
nincs hová menniük.
Lengyel Ferenc
rendezése a darabban
lévő összes humorhelyzetet megragadja, kibontja, és
a lábunk elé helyezi. Ezért
jól szórakozunk mindvégig. Ábrahám
Péter
díszlete egy szegényes kocsma unalmas berendezése,
illetve egy-egy jelenet a
tóparton és a búcsúban, ugyancsak
szerény kivitelben. Lengyel-Szabó Zita
jelmezei közül a pap ruhája érdemel
említést,
amely furcsa módon nem a szokásos reverenda, hanem egy
denevérszabású
aranyozott miseruha, amelynek nyakrészén az anyuka
által kötött csíkos sál is
ott lóg. Pap nem jár kocsmába, ha mégis,
miseruhába öltözve több mint vicces,
abszurd jelenség!
A
szereplőgárda maga is élvezi a sok
helyzetkomikumot, ahol a poénok remekül ülnek,
és hahotázik a közönség a
feleseket nyakaló szereplőkön, és kuncog a
Csipesz-Jucika házaspár trágár
beszédén. Szabó Gabi (Jucika)
alkoholista nőt hozó alakítása külön
tanulmányt érdemelne, beszéde, mozgása,
öltözéke, mimikája révén
főszereplővé válik az előadásban. Quintus
Konrád (Pap) fontos szerepet kapott a darabban, tőle
kér
tanácsot Retek, hogyan rendezze meg az
„önvédelmi gyilkosságot”. A
színész azt
játssza el, hogy papként képtelen jó
válaszokat adni hívei problémáira, hisz ő
maga sem tudja, mit higgyen, leginkább nem
hivatásként űzi, hanem megszokásból
végzi tanult mesterségét. Lukács
Dániel
(Retek) konok következetességgel próbálja
megszerezni a kocsmáros lányának
kezét, indulatai hitelesek. Zöld Csabának
(Sátán) nehéz helyzete van, a semmittevést
kell eljátszania, ami nem könnyű, de
ügyesen oldja meg, nyíltszíni tapsot is kap egy-egy
jelenetben. Nemcsák Károly a
szokásos rutinnal
játssza a kocsmárost, Horváth
Sebestyén
Sándor (Csipesz) a jókedvű munkanélkülit.
A szerelmi háromszög tagjai: Lábodi
Ádám (Bece), Kónya Merlin
Renáta (Masni), Kulcsár
Viktória (Feleség) hozzák a figurát,
de nem különösebben jelentősek, a
karakterfigurák viszik a prímet.
Dramaturg: Szokolai Brigitta, zene: Vecsei László,
rendezőasszisztens: Jámpa
Kriszta.
Bemutató: 2022.
március 19.
Megtekintett
előadás: 2022. március 21.
Budapest,
2022. március 24.
Megjelent a Kláris 22/5.
számában.
Földesdy Gabriella