A Bartók
Béla út végi,
Haladás moziból lett színház
megálmodója (1982–1988-ig Hőköm
Színpad) és 37
éven át vezetője Karinthy Márton volt. Ő 2019-ben
meghalt, de két év elteltével
beülve a színházba úgy érezzük,
hogy a szellemisége itt maradt. A kirakatban
hatalmas fotója néz ránk, az előtérben
Gyémánt László róla
készített karakteres
festménye lóg a falon. Mintha itt lenne, és
figyelné, mi történik szeretett
színházában.
Gyurkovics Tibor Nagyvizit c.
tragikomédiáját az alapító is
bemutatta volna, lehet, hogy már ott volt a
bemutatandó művek listáján, mielőtt meghalt.
Gyurkovics fekete humorral írt
színdarabjai illenek a hagyományos módon
berendezkedő mozinyi színház családias
légkörébe, pici színpadára.
A Nagyvizit ősbemutatója
1972 májusában volt, a Pesti Színházban
nagy
sikerrel. A kórház belső világának ily
mérvű kiteregetése, kiszolgáltatott
betegek, kontra felelőtlen személyzet, nagyképű orvosok
felállás akkoriban – és
azóta is – tetszetősnek tűnt, érezhető volt az
összekacsintás a szerző és a
nézők között, valamint a színpadi szöveg
és
játék ütközőpontjában. A
témához való hozzáállás nem
sokat változott a közbülső
idő alatt (Gyurkovics darabját számos vidéki
színház játszotta az elmúlt
években is), sőt, hálapénz és
járvány körüli visszás vonásokkal
még inkább
terhelődött. A kórházi belső
körülmények persze sokat változtak, így
most,
közel ötven év után kuncoghatunk a
békák behallatszó brekegésén, a
kórteremben
megengedett cigarettázáson, a szégyenlős
borbélyon, akit masszőrnek néznek, a
primitív vaságyakon, és sok más
kórházi anomálián. Sokszor az az
érzésünk, hogy
nosztalgia előadást látunk.
Az előadást Szabó K. István rendezte, két
részben
játsszák. A sebészet szegényes
kórtermében négyen fekszenek: Czigler (Újréti
László), Fazekas (Peller Károly,
Badari (Koncz Gábor), F. Tóth (Fellinger
Domonkos), akik saját súlyos,
vagy kevésbé súlyos betegségüktől
szenvednek, másfelől egymást piszkálják,
ugratják, rosszízű megjegyzéseket tesznek
kicsinyes kudarcaik elviselésére.
Czieglernek fáj a sebe, emiatt kárhoztatja az
egész környezetét, Badari a
legsúlyosabb, időnként összefüggéstelen
dolgokat beszél, Fazekas éppen Klári
nővérrel (Bacsa Ildikó) kavar, majd
kiszökik a kórteremből, senki nem tudja, hová ment.
F. Tóth többnyire lelkileg
szenved, mert felesége két hete nem látogatja,
attól tart, hogy az asszony
megcsalja. Fontos szerep jut Máriának, a
takarítónőnek (Juhász Róza),
aki mindent tud mindenkiről, sokszor ő mondja meg a
tutit, sőt néha még intézkedik is. Az első
részben felvetett problémák a
második részben bontakoznak ki. Megismerjük F.
Tóth feleségét, Ibit (Szilágyi
Ágota), aki mégis meglátogatja
férjét, még virágot is hoz (!), kis
szépséghiba, hogy kiderül, a szeretőjével,
Istvánnal (Lázár Balázs)
jelenik meg.
A címben szereplő
„nagyvizitre” is a második részben kerül
sor. A Nagyvizit műcím nem erre a jelenetre
vonatkozik, hanem a darab
egészére: ki hogyan reagál emberként
saját elesettségére, vagy főnökként,
beosztottként, felelősséggel a maga területe
iránt. A Főorvos (Nagy Balázs)
éppen egy külföldi
konferenciáról tért haza a minap,
nagyképűen tartja beszámolóját, de Cziegler
megzavarja, mert számon kéri a főorvoson, miért
fáj még mindig a sebe, Fazekas
éppen ekkor tér vissza utcai ruhában, ettől
Klári nővér jön zavarba. Még ki sem
tudnak magyarázkodni, amikor a Főorvos maga is rosszul lesz,
és összeesik a
kórterem közepén. Az asszisztencia nem áll a
helyzet magaslatán, a Kisdoktor (Baronits
Gábor) bénultsága nevetséges
ebben a helyzetben, hagyják, hogy az ájult Főorvos a
földön feküdjön. A teljes
káosz lecsengésével F. Tóth
váratlanul úgy dönt, hazamegy, hogy jól
helybenhagyja felesége szeretőjét, a bent maradtak
közül pedig Badari
megakadályozza, hogy a végsőkig elkeseredett Cziegler
kiugorjon az ablakon. Ez
az utolsó jótette, elfogy a levegője örökre.
A két
részhez járul
egy szürreális játék. Mielőtt a
második rész megkezdődik, négy
állatjelmezbe
öltözött szereplő (a két orvos, az
ápolónő és a takarítónő) a
függöny előtt
play backről elénekli Mozart Requiemjének
Tuba mirum tételét. Funkciója
nem
sok, de feltétlenül színesíti az
előadást. Egy kórházban
játszódó színdarab és
egy híres halotti mise sokféleképpen függhet
össze.
A naturalista
játékhoz
naturalista díszlet társul (tervezője: Perlaki
Róbert), mindez vállaltan
közönségcsalogató szándékkal. A
jelmezek
igazodnak az írói utasításokhoz,
csíkos pizsama, gallér nélküli zubbony,
ülepén
kivágott pizsamanadrág, mini fehér köpeny, a
hűtlen feleségnek magamutogatós
rövid szoknya stb. (Jelmeztervező: Libor
Katalin).
Badari szerepét
Koncz
Gábor játssza, aki az 1972-es bemutatón Fazekast
alakította, ebben a szerepben
is megállja helyét. A Czieglert játszó
Újréti Lászlót a József Attila
Színházból kölcsönözték, ő
mindig minden szerepében kitűnő, zsigeri hőzöngése a
sebfájás miatt felettébb életszerű. Peller
Károly és Fellinger Domonkos igyekeznek
felnőni a két sztár színészhez, ez nem
mindig sikerül. Bacsa Ildikó Klári
nővérként, Juhász Róza
takarítónőként, Szilágyi Ágota
hűtlen feleségként
asszisztálnak a sokszereplős, immár inkább
vígjátéki, mint tragikomédiai
darabban. További szereplők: Mihályi
Győző (Dezső), Lázár Balázs
(István), Nagy Balázs (Főorvos), Baronits Gábor (Kisdoktor). Mindkét
orvost játszó színész modorosan,
mesterséges pózok
beépítésével oldotta meg a
mellékszerepeket.
Hang: Voronkó
Miklós, fény: Dubniczky
László, kellék: Bíró
Tamás, asszisztens: Lévai Ágnes,
Markus Hannah Gizella.
Megtekintett
előadás: 2021. október 1.
Budapest, 2021.
október 3.
Megjelent a Kláris 22/1.
számában.
Földesdy Gabriella
