Az előadás
kizárólag online formában
tekinthető meg a Magyar Udvari Kamaraszínház
honlapján térítés ellenében. A
bemutató 2021. február 26-án volt, ez az
előadás látható az érdeklődők
számára.
A járvány előtti időkben, a 2002-ben alapított
intézmény a Pozsonyi úti
református templom alagsorában tartotta nyilvános
előadásait, de számos vendégjátékot
adott az elszakított magyar területeken és a
jelenlegi Magyarország vidékein
is. A színház műsora a magyar történelmi
sorsfordulókat állítja középpontba, a
százéves trianoni évforduló kapcsán
több olyan drámai alkotást mutatott be,
amely a békediktátumot és az
országvesztést a vesztes fél, illetve a
megnyomorított, határon túl maradt lakosság
szemszögéből tekinti.
Daday
Loránd művét
színpadra átdolgozta, és az
előadást rendezte: Andrási Attila. A Kié
ez az ország?
cselekménye 1934-ben játszódik Radnán, egy
magyar községben, ami ekkor már 14
éve Romániának Magyarországtól
elcsatolt területe. Központi szereplője Széplaky
Vera színésznő (Jónás Gabriella),
akit az országvesztés idején
elüldöztek Kolozsvárról a románok, ő
Budapestre menekült, de egyetlen fiát,
Lászlót (Kálló Béla)
Erdélyben hagyta. Az előadás azzal kezdődik, hogy
Vera – bár sikeres színésznő Pesten –
nem jár be próbákra, rendezője, Burján (Kákonyi
Tibor) könyörög neki, játsszon, mert csak ő
viheti sikerre a most készülő
vígjátékot. Vera azonban felhagy a
színészettel, mert László fiát
készül
áthozni Magyarországra
családegyesítés címén. A
felettébb kínos ügyintézésben
Verát jelenlegi férje, Zentai Szabolcs (Varga
Tamás) segíti.
Az igazi
bonyodalom a színésznő
Erdélybe való visszatérésekor kezdődik.
Vera anyai szándékát a román
hivatalnokok (s főként az elhárítás!)
ellehetetlenítik, személyi motozást
alkalmaznak, hogy rábizonyíthassák:
kémkedni jött haza. Vera némán tűr minden
megaláztatást, közben rátalál
régi kedves ismerősére, Gyárfás
tiszteletesre (Dóczy
Péter), aki éppen a helyi magyar parasztok
sanyarú sorsát akarja enyhíteni
– sikertelenül. Hihetetlen fordulatok következnek a
soron lévő eseményekben
(egy krimi sem lehetne izgalmasabb), anya és fia ugyan
megtalálják egymást, de
találkozásuk fájdalmasabb, mint amit
egyáltalán elképzelhetnénk.
A
képtelen fordulatok és az
állandósult csalódások a
történetben végül az 1940-es magyar
visszacsatolásba
torkollanak. Az elmúlt húsz év alatt
„románná lett” magyar tisztviselők most
próbálnak ismét magyarok lenni, ám Vera fia
most sem ezt az utat választja,
román feleségével (Csikász Ágnes)
inkább helyben marad. Az utolsó
jelenet a bizakodásé, de közben megkeseredik a
néző szája ettől a bizakodástól.
Az
előadás elején filmbejátszást
láthatunk az 1934-es marseille-i merényletről, amelyben
megölték I. Sándor
szerb királyt és a francia külügyminisztert,
majd a nemzetközi sajtó
megpróbálta ezt az eseményt a magyarok
nyakába varrni, pedig közünk sem volt
hozzá. Szóba kerül a jankapusztai
kiképzőtábor, a horvátokkal való
összejátszás, amelyről már Jancsó
Miklós is forgatott szerencsétlen
kimenetelű filmet (Égi bárány), jelenlegi
előadásban egész más a
funkciója: pusztán azt bizonyítja, hogy akit el
akarnak pusztítani, azt
többször is földbe kell döngölni, ne tudjon
talpra állni. Ez a sors vár a
magyarságra az elszakított területeken. (Ez csak
némi analógia a merénylet
sajtója és a román földbe
döngöléses magyarok elleni politikája
között)
A Kié
ez az ország? legfájóbb
problematikája az a veszély, amelyben az elszakadt
magyarság érvényesülni vágyó
rétege hasonul az őt elnyomó és
kizsákmányoló uralkodó nemzethez,
átveszi annak
szokásait, módszereit, mert így akar
túlélni (a honlap felvezető szövege a
Stockholm-szindrómát vizionálja a jelenség
magyarázatára). A színdarabban ezt a
jelenséget a szerző Sandulescu körjegyző (Molnár
Zoltán) alakjában
ábrázolja. A tisztviselő eredetileg magyar ember,
ám román tisztviselőként
románabb a románoknál. Ő botoztatja halálra
Gyárfás tiszteletest, rendeli el a
motozást Verán, fenyegetőzik börtönnel, s ő
robbantja fel a közeli hidat
„magasabb parancsra”, amely aztán neki hoz
súlyos börtönéveket. A
visszacsatolás (1940) idején már
szabadlábon van, magát mártírnak tartja,
vezeklésül felveszi a botozásba belehalt
Gyárfás nevét. Teljes a személyiség
zavara, büntetése sem marad el.
Az
előadás minimum díszlettel
zajlik, nincs is szükség több bútorra,
kellékre. A végletes érzelmek uralkodnak
a jelenetekben, ezek hatása szinte szétfeszíti a
néző képzeletét, bénítóan
hat,
sokkol, és a darab végén is alig hoz
megnyugvást.
A
színészi teljesítmények
különböző
szintűek. Legjobban tetszett Dóczy Péter tiszteletes
alakítása. Ő képviseli az
elvadult környezetben, megalázott sorsban sínylődő
magyarságért cselekvő
értelmiségi magatartását. Figura és
színészi alakítás összeér
alakjában. Jónás
Gabriella a rámért megaláztatásokat mintha
nagyon is megértéssel fogadná el.
Kálló Béla hitelesen szenvedi el azt a lelki
gyötrelmet, amit anyjával való
találkozás okozhat. A legnehezebb feladat Molnár
Zoltánnak jutott a körjegyző
szerepében, amelyet nem tudott megnyugtató módon
abszolválni, időnként harsány
és túljátszott volt alakítása. A
további szereplők jól teljesítettek: Varga
Tamás, Csikász Ágnes, Tóth
Zsuzsi, Kákonyi Tibor.
Bemutató:
2021. február 26.
Budapest,
2021. március 3.
Megjelent a Kláris 21/3. számában
Földesdy Gabriella
