Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

BELLA FIGURA

Vígszínház (online) – VígSTREAMház

Yasmina Reza neve ismerős a magyar színházba járók számára, ugyanis a Művészet című darabja az elmúlt 15 év alatt több színházban nagy sikert aratott.

A most bemutatott színmű címe – Bella Figura egy étterem neve a darabban, de a lefordíthatatlan szóösszetétel mégis valamiféle értelmezés szerint a „jó kis eset”-et jelentheti, nem éppen pozitív felhanggal – ez viszont már a történetet jellemzi. Boris (Stohl András) a szeretőjével, Andreával (Petrik Andrea) kocsin érkezik a Bella Figura étterem parkolójába, ahol Boris azt a megjegyzést teszi, hogy ez biztosan jó étterem, mert a felesége ajánlotta. A feleség emlegetése okán veszekedés tör ki közöttük. Egy háromtagú társaság érkezik, Francoise (Kovács Patricia), a barátja, Eric (Wunderlich József) és Eric édesanyja, Yvonne (Halász Judit), akinek a születésnapját szeretnék megünnepelni. Boris és Francoise egymásra ismernek, ugyanis Boris feleségének legjobb barátnője Francoise. Eric és Yvonne nincsenek tisztában a helyzet kínosságával, és javasolják Boriséknak, jöjjenek velük az étterembe. Andrea az ezt megelőző veszekedés hevében szeretne menni, hiszen eredetileg ők is ide készültek, Boris az új helyzetben tiltakozik, nem akar Francoise-val vacsorázni, el akarja húzni Andreát, aki nem akar szót fogadni neki. Végül leülnek mind az öten az étterem kertjében, ahol már a kínos helyzet taglalása folyik Francoise részéről, botrányosnak tartja, hogy Boris csalja a barátnőjét, a szeme láttára. Yvonne a maga problémájával van elfoglalva, szívesen mesélne a régi életéről ide nem tartozó történeteket, amik úgy éppen az eszébe jutnak. Örül, hogy találkozott Andreával, mert ő egy gyógyszertárban dolgozik, és tanácsokat kér tőle a gyógyszerek szedésével kapcsolatban. Kiderül, hogy Boris vállalkozása csődközelben van, amiről már hallott Eric, és tanácsokat akar adni, de ezek nem érdeklik Borist – később megtudjuk, hogy annyira a szélén van a csődnek, hogy már nincs mit menteni. Andrea a mosdóba megy, Boris utána, a következő jelenet ott játszódik. A legintimebb pillanatban megjelenik Yvonne, hogy újabb tanácsot kérjen a gyógyszerszedéssel kapcsolatban. Eric anyja után jön, őt követi Francoise, akinek előzőleg valamit mondott Boris, amivel rávette, hogy ne szóljon a feleségének, de most látnia kell, hogy a valóság más, mint amiről szólt Boris története. Mindenki kivonul újból a kertbe, ahol Andrea és Francoise egyedül maradnak egy rövid időre, és az arckrémekről, a cipőkről beszélgetve összebarátkoznak. A visszatérő férfiak csodálkozva látják, hogy nincs közöttük ellenségeskedés. Közben Eric igyekszik megrendelni a vacsorát, amit az anyja születésnapjára tervezett, de kiderül, Yvonne nem szereti azokat, amiket ő jónak lát erre az alkalomra. Veszekedés közepette bemennek hárman az étterembe, Boris és Andrea egyedül marad. Már sokat ittak. Andrea nem akar beülni Boris kocsijába. Andrea kislánya telefonál lefekvés előtt, bébiszitter vigyáz rá. Ez békülékenyebb hangulatba tereli Andreát, és egyébként is a testi kapcsolat észrevehetően szoros közöttük – és ez fontos. Az étteremből vidáman, a vacsora eseményein nevetgélve jön a három ember, búcsúznak, mintha semmi sem történt volna. Andrea beül Boris kocsijába – közöttük sem történt semmi, ami alaposabb változást hozna az életükben.

A szerző francia, de a darab nem utánozza a francia vígjátékokat, amelyekben a humort a személycsere, a titkos levelek, a becsapások és a hazudozások szolgáltatják. Itt mindenki igazat mond és vállalja, ami történik. Akkor mégis mi az alapja annak, hogy úgy mehetnek el, ahogy jöttek – egy hazugság, aminek a tartalmát nem is ismerjük, de nem is lényeges, hiszen hazugság. Elég a léte, mert ha Boris felesége nem tud az ügyről, akkor minden maradhat úgy, ahogy volt. Francoise felháborodása érthető, szörnyű helyzetben találja magát, hiszen a legjobb barátnőjét csalják, és a véletlen arra kényszeríti, hogy ennek tanúja legyen. Felháborodik, de a darab során rájön, hogy Andrea egyszerű nő, egy gyógyszertári alkalmazott, van egy hétéves lánya, és szorosan kötődik Borishoz. Ha ez négy évig jól működött így, akkor ő nem tehet semmit, hiszen az ő kapcsolata sem áll szilárd talajon, Eric a barátja, nem a férje – és egyébként is biztos, hogy a házasság az igazi kapcsolat két ember között?

A színlapon azt olvashatjuk, hogy komédiát, vígjátékot láthatunk. Yasmina Reza remek érzékkel alkotta meg ezt a nagyon különböző öt embert problémáikkal együtt, amelyek össze is kötik őket és el is távolítják egymástól, ugyanúgy, mint az életben. Egyetlenegy fordulatra, amely szerepelt a darabban, nem lehet azt mondani, hogy kitalált, nem reális, semmi értelme. A komédiát nem nehezen kitalált, valóságtól elrugaszkodott elképzelhetetlen jelenetek és mindenféle szerkesztési trükkök hozzák, hanem az élet maga, aminél nincs nagyobb színdarabíró. Erre jött rá Yasmina Reza, és csak engedi történni a dolgokat, végül pedig mindent a szőnyeg alá söpör, mert az élet tovább élése érdekében ez szokott történni.

A színészek tették a dolgukat. Kiemelkedő volt talán Halász Judit alakítása. Magányos nő Yvonne, akit ma ünnepelnek, de ő már nem tudja követni mindazt, ami történik körülötte, ám még humoránál van, csinos és szeretné, ha szeretnék, de erre már nem nagyon számíthat, mert a problémái túl egyéniek, távol vannak a való világtól. Halász Judit feladata az volt, hogy a fiatalok világához viszonyítva kívül állóként főszereplője legyen a darabnak – ezt sikerrel valósította meg. Mások számára a szerepek nem adtak lehetőséget különös kiemelkedésre, és ha ez nem csúszik a ripacskodás irányába, akkor meg lehetünk elégedve. Középosztálybeli, középszerű emberek közepes szintű ügyeiről volt szó, és a színészek ennek megfelelően viselkedtek a színpadon. A rendező, Török Ferenc valószínűleg „filmesítette” a történetet, hiszen nagyon mozgalmas volt, rengeteg minden történt, és így is belefért másfél óránál is kevesebbe – ez nem ártott a történetnek, sőt. Ne közben gondolkozzon a néző, ráér a vége után is, különösen mostanában van erre ideje.

Fordította: Bognár Róbert.

Online bemutató: 2021. február 27.

Budapest, 2021. március 1.


Megjelent a Kláris 21/4. számában.

Tóth Attiláné
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©