Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ZŰRZAVAR 2045

Örkény Színház

Megmosolyogtató utópia is lehetne az Örkény Színház új zanzája, de azért annál kicsit komolyabb. Adva volt Lev Birinszkij „Bolondok tánca” c. tragikomédiája, aminek átírásával jött létre az új darab. Az átírók: Bánki Gergely, Gábor Sára, Polgár Csaba, utóbbi rendezőként is fémjelzi a bemutatót. Maszkban beülünk a nézőtérre, kicsit várunk, amíg elkezdik, és szünet nélkül nézzük két órán át. 9-kor vége. Sokan nevetgélnek előadás közben, én nem tudok, valahogy számomra nem vicces. Biztosan az én hibám.

Ismét az orwelli jövőkép az, aminek egy sajátos változatával találkozunk itt és most. Orwell három személyesre redukált ’84-e az Asbóth utcai stúdióban, mostantól itt a nagyszínpadon egy 2045-re vizionált jövőkép, amely időpont már nincs is olyan messze.

Magyarországot „Venger” néven emlegetik, vagyis orosz protektorátus lettünk, mindenben az orosz elvárásoknak kell megfelelni. Putyin az államfő (kormányfő), és már tíz éve átesett egy műtéten, miszerint örökéletet (?) nyert, így továbbra is uralkodni fog. Venger vezetői csak reklám- és propaganda-anyagot nyomatnak a tv-csatornákon, most éppen az orosz-magyar barátság százéves évfordulójának (1945–2045) megünneplésére készülnek. Kapkodnak, nincs kész a műsor, újabb és újabb problémák merülnek fel. Az izgalom a tetőpontra hág, főként Orkány Eliz (Kerekes Éva), a kormányzó asszony – hatalommániás hisztérika – közelgő közszereplése kapcsán.

Elég szörnyűnek tűnik ez a 2045-ös jövőkép. Sivár, diktatórikus, a Rákosi-korszakra emlékeztet messziről. Véleményterror jellemzi és az állandó ellenségkép fenntartása, az állandó készültség, harc igenlése, hazudozás minden szinten, hogy megfeleljünk Putyin elvárásainak, másrészt, hogy magánéleti disznóságaink ne derüljenek ki a nyilvánosság előtt. Olga, Eliz lánya (Zsigmond Emőke) külföldi egyetemen tanult, s hazatérve jön rá, hogy az itthoniak hazugságban élnek, de Eliz szembesül azzal, hogy férje, Baráth Vendel (Znamenák István) egy fiatal fiúval, Gyinkével csalja meg (Jéger Zsombor). Málna, Eliz húga (Takács Nóra Diána) az új rendszer legkövetkezetesebb híve, mindent lát, és árulkodik, sőt leleplez, hogy „rend legyen”.

Nagy problémát jelent a kaotisták (terroristák, anarchisták?) elleni küzdelem, ők úgy léteznek, hogy valójában nem léteznek, de bevállalnak egy Orkány elleni merényletet, amiről majd kiderül, hogy egy Selmeczi nevű panaszos (Csuja Imre) követte el. Ez a Selmeczi eladta a saját személyiségét egy holland főmuzsiknak (a hivatalnokokat hívják muzsiknak), aki polgárjogot nyert s a kormány embere lett, bár kicsit rosszul beszél magyarul [büszkeseggel (büszkeséggel); szaros (szoros) barátság]. Számos mai politikai megoldatlan helyzetre ismerhetünk rá, amelyeket a szerzők a jövőbe vetítettek. Mégsem mondanám, hogy a történet logikailag összeáll. Elég félelmetes a szórólapon feltüntetett, 16 pontból álló venger-orosz barátsági összefoglaló, amelyben a képtelen feltételezések keverednek a Nyugatista Szövetség [mai nevén Európai Unió] 2038-as felbomlásának vizionálásával, ami nem is tűnik irreálisnak.

Figyelemreméltó „csavarok” is átszövik a darabot. A leendő Orkány-kormány(!) székháza 2045-ben a Madách-házakban fog székelni, az Örkény Színház jelenlegi helyén, valamint alatti, fölötti és melletti helyiségekben. A színház pedig leköltözik az épület pincéjébe, illegalitásba, Mácsai Pál öregre maszkírozott arca néhányszor videón jelenik meg és értelmezi a kialakult helyzetet, persze intellektuális humorral, képes beszéddel, rettentő szimpatikus. A videó-bejátszások másik csúcsa Békés Itala őszinte visszaemlékezése 1956-ra: miért nem tudott részt venni október 23-án, az akkor szerveződő forradalmi készültségekben. Ez a jelenet bizonyíték az 56-os forradalom megtörtént voltára, mert hogy hivatalosan ez is titkos információnak számít, a szerzők titka, hogy miért.

A befejezés is méltó az előzményekhez. Megjelenik Putyin, és megoldja a nehéz helyzetet. Méltó megoldása az eddigi sok összedobált rettenet után. 2045-ben meglátjuk, mi vált be mindebből.

Az egyetlen díszletet Izsák Lili tervezte (ő a jelmeztervező is), molinók uralják a színpadot, valamint egy elektromos tolószék, amiben a kormányzó közlekedik. A ruhák erős színűek, mintás ruhát csak Vendel, Elíz férje hord, aki az ENSZ csapatok keki mintás formaruháját viseli.

Rossz nézni Kerekes Éva vergődését ebben az ellenszenves, hisztérikus szerepben, a hangja néha elcsúszik a visítás irányába. Viszont a Gyinke szerepét játszó Jéger Zsombor szinte fürdik a kapott lehetőség dicsőségében, ahogy Takács Nóra Diána is remekül felhasználja a kapott negatív szerep előnyeit, pedig meglévő idomait még növelték is kitömött jelmezével. Terhes Sándor (m.v.) holland migránsa új szín az Örkényben, jól adta a flegmát, Zsigmond Emőke a naiv, tisztalelkű lázadó utódot, Znamenák István pedig hozta megszokott önmagát. A további szereplők pedig alájátszanak az ún. főszereplőknek: Bánki Gergely (m.v.), Máthé Zsolt, Csákányi Eszter, Csuja Imre, Nagy Zsolt, Kókai Tünde, Novkov Máté, Bíró Kriszta, Pogány Judit, Ficza István.

Dramaturg: Gábor Sára, Zene: Matkó Tamás, médiadesign: Juhász András, Táborosi András, a rendező munkatársa: Érdi Ariadne, rendezőasszisztens-gyakornok: Vereckei Kata.

Bemutató és megtekintett előadás: 2020. október 9.

Budapest, 2020. október 12.

                     


Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©