A fatornyos
szülőfalu
a haza jelképe lehet az ember életében.
Gyerekként nem is figyelt fel rá, aztán
elmenekült a messzi városba, fővárosba, vonzotta a
csillogás, a pazar
életlehetőségek, és eljött a pillanat, amikor
a fatornyos falu jelentőséget
kapott az emlékekben. Történik valami, lehet, csak az
élet iramlik el,
és őrülten fontos lesz a szülőfalu, a
szülőház, a gyermekkorban eltöltött évek
és azok emlékei.
Zilahy Lajos Fatornyok című
színművét Erdély visszacsatolása
után
játszatja, és a hazaszeretet témáját
egy kiélezett helyzetben mutatja meg. Egy
német-magyar vegyes házasságban élő
páron keresztül látjuk ezt a nemes
ragaszkodást a családi múlthoz, gyökerekhez,
a fatornyos szülőfaluhoz.
A Nemzeti
Színház
1943. december 12-én mutatta be a
Kamaraszínházában, a szerző
rendezésében,
Ajtay Andor és Tőkés Anna főszereplésével.
Már a 175. előadásnál jártak, amikor
a német megszállás miatt le kellett venni a
műsorrendről (1944 május).
Kriegs Rudolf
gyerekkorában került Magyarországra
öccsével, itt tanult, és magyar nőt vett
feleségül, Borcay Klárát, aki erdélyi
származású. Árpád fiuk éppen
érettségi
után van, egy erdélyi cserkésztáborba
készül nagyapjával, mielőtt ősszel a
műegyetemet kezdi meg. Klára titokban szeretné a
szülőházát megvásárolni
Erdélyben, s nem tudja, hogy férje ugyanezen mesterkedik,
csakhogy az ő esetében
egy Koblenz melletti kis falubeli házról van szó.
A német ház megvétele simán
elintéződik Klára szeme előtt, s az asszony ekkor
már lemond saját vágyálmáról.
Férjével ki kellene költözniük
Németországba, mert Rudolf kitűnő
állásajánlatot
kapott egy vegyi laborban. Klára németül kezd
tanulni, fiuk elbúcsúzik
barátaitól nagy mulatozás közepette. A
szülők azonban nem tudnak megegyezni,
mert mindketten ragaszkodnak saját gyerekkori fatornyaikhoz.
Árpádot teszik
választás elé: apjával megy Koblenzbe, vagy
anyjával itthon marad. A fiú apja
mellett teszi le a voksot, ám a végleges
elutazásra nem tudja rászánni magát.
Fontos
mellékszálak is
vannak a darabban, mint Kálmány Balázs,
Klára rajongója, aki ugyan feleségül
kéri Jankát, Klára barátnőjét, de
mindhalálig Klárába szerelmes. Ilyen fontos
mellékszál még a Rudolf és testvére,
Ottó közötti ellentét felvillantása.
Köztük azért romlott meg a viszony, mert Ottó
felesége „nem megfelelő
származású”, amit a szöveg nagyon
diszkréten kezel.
Az
Újszínházban Csiszár Imre
rendezte a Fatornyokat
az eredeti elképzeléshez elég hű módon. A
három felvonásból kettőt csináltak
(dramaturg: Bártfay Rita), a díszlet
mindvégig egy polgári szobabelsőt mutat
(látvány: Szlávik István),
a jelmezek is az 1940 körüli időszak divatját
idézik. Valóban csak a nem fontos részletek
maradtak ki az eredeti szövegből. A
mű lényege, szellemisége megmaradt, és
ugyanarról szól, mint nyolcvan éve
szólt. A nemzetek Európájában mindenki
tartozik valahová, az ősei, a halottai
és az emlékei meghatározzák a
hová-tartozását. Ez a természetes
hazaszeretet,
családszeretet érzése, amelyet nem akarunk feladni
a mára már globalizált
világban sem. Pedig ez az új tendencia: a nemzetek
fölötti Európa, ahol nincs
ragaszkodás, büszkeség, nincs haza, sem
hazához való hűség. Míg 1943--44-ben a
háború miatt volt fontos a kiállás, most a
világhelyzet miatt kell saját
lelkünket felkészíteni a várható
nemzeti megalázásokra, az ellenállásra.
Az előadásban
hangsúlyt kap a humor, jókedv, froclizás. Majdnem
bohózatba torkollik a
rejtélyes festmény falra helyezése, és a
vendég „szögbe ülése”. Még
cigányzene
és pár másodpercnyi tánc is helyet kap
benne. Mindez az első részben, hogy a
másodikban komolyabbra fordulhassanak a kiélezett
helyzetek.
Timkó Eszter a feleség
szerepében varázslatos alakítást
nyújt, az
asszonyiság, hűség, anyaság elemeit sorban
felvonultatja, szép, elegáns, nőies,
mindemellett csodálatos a ragaszkodása a
szülőföldhöz. Még alt hangja is
különleges. Apját, az öreg Borcayt Nagy
Zoltán alakítja öregesen, higgadtan, de nem
érzelgősen. Viczián Ottó
kissé eltúlozza az érzelmi
kitöréseit, a németnek született
vegyészmérnök Rudolf szerepe ezt nem
indokolja. Felszabadultan játszik Bánföldi
Szilárd Árpád szerepében.
További szereplők: Nemes Wanda (Janka), Vass
György (Kálmány Balázs), Almási
Sándor (Ottó, Rudolf öccse), Gregor
Bernadett (Irén, Ottó felesége). A rendező
munkatársa: Ullmann Krisztina.
Bemutató
előadás: 2020. szeptember 25.
Megtekintett
előadás: 2020. szeptember 23.
Budapest, 2020.
szeptember 24.
Földesdy Gabriella
Megjelent a KLÁRIS 21/1.
számában.
