Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AKÁRKI

Szegedi Szabadtéri Játékok

A 2020-as év rendhagyó eseményeket produkált a nyári színházi bemutatók terén is. Szegeden nem építették fel az emelkedő nézőteret a szabadtérin, csak vízszintes széksorok voltak. Egyszeri bemutatásra került itt egy középkori moralitásjáték, az Akárki, amelynek szövege csak 1984-ben jelent meg Tellér Gyula fordításában, az Európa Kiadónál.

A középkori változatnak hazánkban nincs előzménye, míg az ennek alapján írt Hofmannsthal-darab éppen száz éve került színre Salzburgban, az ünnepi játékokon. Hofmannsthal 1911-ben írt műve [Jedermann] magyarul 1924-ben jelent meg a Genius Kiadónál, Kállai Miklós fordításában, de ezt is csak vidéki színházban játszották 1934-ben (Aradon, Jedermann címmel). Most az ősváltozatot láthatjuk Bodolay Géza rendezésében, aki a dramaturgiai feladatokat is ellátta.

Az átlagember mikor jut el odáig, hogy számot vet tetteivel, felkészül a halálra, ami után Isten színe elé kerül. Van, aki soha nem jut el idáig, vannak, akik az utolsó pillanatig várnak vele, és már nem jut idejük rá. A moralitásjáték alig több mint egy óra időtartamban keresi a megoldást főhőse, Akárki lehetséges számvetésére. Akárki az átlagember, úgy vélem, mi mindannyian „akárkik” vagyunk, vajon mi hogyan állunk ezzel a kérdéssel?

A színjáték a dóm előtt egy kisebb, ácsolt pódiumon zajlik, amihez a díszletet maga a dóm két hatalmas tornya adja (Látvány: Schulek Frigyes és Foerk Ernő). Az allegorikus játékban Isten (Kosztolányi József) a Halált (Hegedűs D. Géza) szólítja, s ad neki parancsot Akárki (Zsótér Sándor) előkerítésére, mert megelégelte eddigi nemtörődömségét, léha életmódját, tiszteletlenségét Teremtője iránt. Az isteni parancs ellen nem lehet tiltakozni, azt megvétózni kifogásokkal. Akárkit váratlanul éri a Halál szólítása, nincs felkészülve a világ itt hagyására, haladékot kérne, de alig van egy órája, hogy társat keressen magának, aki elkíséri a végső útra. Megjelennek életének fontos szereplői, mint a Szépség (Sebők Maya), Tudás (Farkas Andrea), Barátság és Erő (Sorbán Csaba), Rokon és Józanság (Balog József), Vagyon és az Öt érzék (Farkas László Róbert), de segíteni nem tudnak Akárkin, egyik sem hajlandó elkísérni a túlvilágra. Egyetlen igaz híve marad Akárkinek, a Jótett (Gidró Katalin), aki vele megy, és majd mellette tanúskodik a számonkérésnél.

Bodolay Géza rendezése nem alkalmaz semmilyen szemfényvesztő trükköt, hogy „modernné”, mai értelemben eladhatóvá tegye az előadást. Benedek Mari jelmezei eklektikusnak mondhatóak, mivel az allegorikus figurákra fantázia-öltözéket ad, míg a címszereplő és Isten hétköznapi civil ruhát (nadrág, dzseki, kabát) viselnek. Időnként a főhős arcát kivetítik a háttérbe nagy formátumban (Vetítés: Sibalin Flórián), a színészek hangját mikro-port erősíti fel, hogy hátul is hallják a nézők. Az aláfestő zene több elemből tevődik össze, ezek közül Sztravinszkij Zsoltárszimfónia c. oratorikus műve szolgálja legjobban az előadást, adja meg a kellő hangulatot.

Érdemes néhány szót szólni arról, hogy az Akárki színre hozása nem tervezett bemutatóként került a szabadtérire idén. A főként zenés programot a járványhelyzet miatt el kellett vetni, kényszerhelyzet hozta létre a moralitásjátékot, amely a szűkített, kevesebb közönséget mozgató, és valamiképpen a jelen helyzetre erősen reflektáló művet talált. A középkori vallásos, tanító célzatú előadás megidézi a szegedi szabadtéri játékok indulásának főbb gondolatát, a népszínházi ihletettséget, abban az értelemben, hogy célul tűzte ki a legszélesebb közönséghez való eljutást. Az Akárki szellemisége teljes mértékben megfelel a széles néprétegek felé nyitás aktusához, mivel témája az átlagember szembenézése saját eddigi életével, illetve a közelgő Halállal. Ezen a ponton cseng össze az Akárki a 2020-as világjárvánnyal, és annak pusztító következményeivel.

A színészi játék három pilléren nyugszik. Hivatásos színészként Hegedűs D. Géza jeleskedik a Halál szerepében. Jelenléte meghatározó. Mellette a címszerepet játszó Zsótér Sándor – eredetileg ő is színész, azonban rendezőként vált híressé – haloványabbnak tűnt.  Két egyetemi oktató is feltűnik a szereplők között, Kosztolányi József (Isten; Testvér) és Balog József (Rokon; Józanság), civil jelenlétük színesíti a színpadi játékot. A többiek a szegedi színház, illetve egy amatőr társulat tagjaiként vesznek részt az előadásban.

A világításért Burján Zsolt felelt, a rendező munkatársa: Toronykőy Attila, az előadás producere: Herczeg T. Tamás.

Az Akárkit egyetlen előadásban, 2020. július 24-én mutatták be, megtekintése térítésmentes, viszont csak szegedi illetőségű lakosok kaphattak jegyet, a jegyek kb. felét azonban a szegedi szállodák kapták, hogy vendégeik számára ajánlhassák fel speciális „irodalmi csemege” gyanánt.

Budapest, 2020. július 28.


Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©