A
2020-as év rendhagyó eseményeket
produkált a nyári színházi bemutatók
terén is. Szegeden nem építették fel az
emelkedő nézőteret a szabadtérin, csak vízszintes
széksorok voltak. Egyszeri
bemutatásra került itt egy középkori
moralitásjáték, az Akárki,
amelynek szövege csak 1984-ben jelent meg Tellér
Gyula fordításában, az Európa
Kiadónál.
A
középkori változatnak hazánkban
nincs előzménye, míg az ennek alapján írt
Hofmannsthal-darab éppen száz éve
került színre Salzburgban, az ünnepi
játékokon. Hofmannsthal 1911-ben írt műve
[Jedermann] magyarul 1924-ben jelent meg a Genius
Kiadónál, Kállai Miklós
fordításában, de ezt is
csak vidéki színházban játszották
1934-ben (Aradon, Jedermann címmel). Most az
ősváltozatot láthatjuk Bodolay Géza
rendezésében, aki a
dramaturgiai feladatokat is ellátta.
Az
átlagember mikor jut el odáig,
hogy számot vet tetteivel, felkészül a
halálra, ami után Isten színe elé
kerül.
Van, aki soha nem jut el idáig, vannak, akik az utolsó
pillanatig várnak vele,
és már nem jut idejük rá. A
moralitásjáték alig több mint egy óra
időtartamban
keresi a megoldást főhőse, Akárki lehetséges
számvetésére. Akárki az
átlagember, úgy vélem, mi mindannyian
„akárkik” vagyunk, vajon mi hogyan állunk
ezzel a kérdéssel?
A
színjáték a dóm előtt egy kisebb,
ácsolt pódiumon zajlik, amihez a díszletet maga a
dóm két hatalmas tornya adja
(Látvány: Schulek Frigyes és Foerk Ernő). Az allegorikus játékban
Isten (Kosztolányi József) a
Halált (Hegedűs D. Géza) szólítja,
s ad neki
parancsot Akárki (Zsótér
Sándor) előkerítésére,
mert megelégelte eddigi nemtörődömségét,
léha életmódját,
tiszteletlenségét Teremtője
iránt. Az isteni parancs ellen nem lehet tiltakozni, azt
megvétózni
kifogásokkal. Akárkit váratlanul éri a
Halál szólítása, nincs
felkészülve a
világ itt hagyására, haladékot
kérne, de alig van egy órája, hogy társat
keressen magának, aki elkíséri a végső
útra. Megjelennek életének fontos
szereplői, mint a Szépség (Sebők Maya),
Tudás (Farkas Andrea), Barátság
és
Erő (Sorbán Csaba), Rokon és
Józanság
(Balog József), Vagyon és az Öt
érzék
(Farkas László Róbert), de
segíteni
nem tudnak Akárkin, egyik sem hajlandó
elkísérni a túlvilágra. Egyetlen igaz
híve marad Akárkinek, a Jótett (Gidró
Katalin), aki vele megy, és majd mellette tanúskodik
a számonkérésnél.
Bodolay
Géza rendezése nem alkalmaz
semmilyen szemfényvesztő trükköt, hogy
„modernné”, mai értelemben
eladhatóvá
tegye az előadást. Benedek Mari
jelmezei eklektikusnak mondhatóak, mivel az allegorikus
figurákra
fantázia-öltözéket ad, míg a
címszereplő és Isten hétköznapi civil
ruhát
(nadrág, dzseki, kabát) viselnek. Időnként a főhős
arcát kivetítik a háttérbe
nagy formátumban (Vetítés: Sibalin
Flórián), a színészek hangját
mikro-port erősíti fel, hogy hátul is hallják
a nézők. Az aláfestő zene több elemből tevődik
össze, ezek közül Sztravinszkij Zsoltárszimfónia
c. oratorikus műve
szolgálja legjobban az előadást, adja meg a kellő
hangulatot.
Érdemes
néhány szót szólni arról,
hogy az Akárki színre hozása nem
tervezett bemutatóként került a szabadtérire
idén. A főként zenés programot a
járványhelyzet miatt el kellett vetni,
kényszerhelyzet hozta létre a
moralitásjátékot, amely a szűkített,
kevesebb közönséget mozgató, és
valamiképpen a jelen helyzetre erősen reflektáló
művet talált. A középkori
vallásos, tanító célzatú
előadás megidézi a szegedi szabadtéri
játékok
indulásának főbb gondolatát, a
népszínházi ihletettséget, abban az
értelemben,
hogy célul tűzte ki a legszélesebb
közönséghez való eljutást. Az Akárki szellemisége teljes
mértékben
megfelel a széles néprétegek felé
nyitás aktusához, mivel témája az
átlagember
szembenézése saját eddigi életével,
illetve a közelgő Halállal. Ezen a ponton
cseng össze az Akárki a 2020-as
világjárvánnyal, és annak
pusztító következményeivel.
A
színészi játék három pilléren
nyugszik. Hivatásos színészként Hegedűs D. Géza jeleskedik a
Halál szerepében.
Jelenléte meghatározó. Mellette a
címszerepet játszó Zsótér Sándor
– eredetileg
ő is színész, azonban rendezőként vált
híressé – haloványabbnak tűnt.
Két egyetemi oktató is feltűnik a szereplők
között, Kosztolányi
József (Isten; Testvér) és Balog József (Rokon;
Józanság),
civil jelenlétük színesíti a színpadi
játékot. A többiek a szegedi színház,
illetve egy amatőr társulat tagjaiként vesznek
részt az előadásban.
A
világításért Burján Zsolt felelt,
a rendező munkatársa: Toronykőy
Attila, az előadás producere: Herczeg T. Tamás.
Az Akárkit egyetlen
előadásban, 2020. július 24-én mutatták be,
megtekintése térítésmentes, viszont
csak szegedi illetőségű lakosok kaphattak jegyet, a jegyek kb.
felét azonban a
szegedi szállodák kapták, hogy vendégeik
számára ajánlhassák fel speciális
„irodalmi csemege” gyanánt.
Budapest, 2020. július 28.
Földesdy
Gabriella