Feltételezem,
hogy Szép Ernő kedves, finom szerelmi
történetét jól ismerjük. Ez azonban most
más: „zenés, szerelmi látomás”.
A
honlapon számos dal címét és szerzőit
olvashatjuk. Összesen 11 dalt hallhatunk:
Cseh-Bereményi 2, Európa Kiadó 2, Kontroll Csoport
1, Csókolom Zenekar 6 dal. Tehát
underground dalokat vegyítettek, illetve építettek
be Szép Ernő színjátékába.
Az eredmény meglehetősen egyedi és érdekes. A
rendezés pedig aláhúzza
Bizonyosné (Pikali Gerda)
romlottságát,
szemben Tóth Manci (Korponay Zsófi)
egyszerűségével,
nincstelenségével, kedvességével. És
talpraesettségével…
A Ligetben vagyunk,
valamikor a múlt századelőn. A Liget tele
szórakozni vágyó emberekkel, akkor
még tökéletes hely volt az ismerkedésre is.
Hangos társaság: nagyvilági hölgyek
közepében a gyönyörű Bizonyosné,
körülötte a – meglehetősen igénytelen,
annál
hangosabb – férfi „slepp”, akik
természetesen körülrajongják a dekoratív
hölgyet. Társalgásuk azonban felettébb
egyszerű, hogy finoman fejezzük ki magunkat. Hozzá nem
való férfiakat látunk leginkább –
és a
nő iránt rajongó, vágyakozó szegény
és naiv bankfiút, Csacsinszky Palit (Nagy
Norbert), aki nekünk meséli el nagy
boldogtalanságát. Mindez pedig annyi lila
ákácfürt alatt, amennyi talán nincs
is.
Megismerjük a fiatal
Stefit is (Kovalik Ágnes, ő egyben
Hédi) anyjával (Mindigné – Fazakas
Júlia,
aki egyben Mili szerepét is játssza), kettősük
leginkább csak háttér Bizonyosné
nagyvilágiságához – vagy ahogyan ő ezt
elgondolja. Zenével, dalokkal, sok párbeszéddel
– sajnos, nem érteni mindent, pedig nagyon is jellemző.
Ám csendben, a
háttérben, háttal végig ott ül egy
fiatal lány, aki hangos nevetésre fakad, amikor
Pali boldogságában fekvőtámaszokat végez:
szíve hölgye, rajongásának tárgya, a
fenséges Margit--Margó hajlandó másnap csak vele tölteni némi
időt!
Itt kezdődik tehát
Pali és Manci románca. Manci szerelme pedig attól
a pillanattól, amikor Pali –
nem kérdezve semmit – hirtelen megcsókolja a
lányt. Manci, a varrónő alig múlt 16, Pali
már vagy 27 – Pali már csak a kora miatt is
lenézi a lányt, nem veszi komolyan,
nem is látja meg benne az élő, érzelmekkel tele
embert, nőt, csak játszik vele –
hiszen ő Bizonyosnéért rajong eszeveszetten,
boldogságát keresve, sőt hajszolva.
Az első részben
sok
dal elhangzik, hangulatukban ideillenek, a háttérben a
zenekar alig észrevehető,
zenélésük annál inkább.
Bizonyosné igazán elemében van,
hódító és nagyvilági,
nem csodáljuk – nagyon –, hogy a fiatal, naiv,
szerelemre vágyó fiatalember is beleesett
a csapdájába.
A második
rész
összefogottabb, érzelmileg mozgalmasabb.
Kiváló
jeleneteket
látunk – Bizonyosné tombolását a
fiúval, amikor hazaviteti magát a fiú
ellenkezése
dacára, hiszen nem vendégfogadásra alkalmas a
lakása – ezt nem látjuk, a
levetett ruhadarabokat azonban igen, és főleg utána Pali
teljes csalódását az imádott nőben,
aki nagyon leszerepelt előtte… Ez nem szerelem, ahogya
ráébred végre.
Nagyon jó
később a
Kaszinóban – ahol rövid idő alatt tényleg
lokáltáncosnő lesz Manciból –
„párviadaluk” a (nem túl sikeres)
tangóval, Bizonyosné hiúságát
nyilvánvalóan bántja,
hogy Mancival „lóg” a fiú.
Nagyon kedves jelenet
a „Persze”-dal közbeni-alatti, miközben Manci
habos süteményt eszik – a másik felét,
ugyanabból a kis tálból majd Pali eszi meg –
bármit mond Pali (a dalban), a
válasz a „Persze!”.
Manciról
elég keveset
tudunk meg, szegénységéről csak a
legvégén, hiszen ezért utazik el
Oroszországba Hédivel; Palinak nincs pénze, ő
pedig szerelem nélkül egyetlen
férfival sem megy el, bármennyire is gazdagok azok. A
búcsú viszont nehéz,
hiszen nagyon szereti Palit. Pontosabban: már felnőtt
nőként mond le Paliról, a
szerelemről, saját boldogságáról. Nem
mondja ki, de nyilvánvaló: nem számít
Palira, szerelmére, házasságra, pénzre.
Talán nem is menne hozzá, bár ezt nem
tudhatjuk.
A Kaszinó
személyzete
meglehetősen vegyes, egy részük neme nehezen
meghatározható, ruházatuk még inkább
aláhúzza ezt. De jószívű karakteres
figurák ők, Zsüzsü (Blahó Gergely)
és a többiek. És valamennyien jó hanggal
rendelkeznek,
köztük Angelusz (Fila Balázs, ő
egyben Bizonyos úr is).
Néhány
vidám percet
okoz nekünk Bizonyos úr, aki imádja
feleségét, ezért mindent megad neki, amit tud,
amit meg nem, hát elnézi, ha megadja más –
jelen esetben a bankfiúcska. A
párbaj, amit Pali férfi módra szívesen
megvívna a férjjel, így sajnálatosan
elmarad.
Egy darabig Pali, nagy
csalódása után, rá sem néz Mancira a
Kaszinóban, de később – részben kiheverve
csalódását – másképpen alakul
kapcsolatuk Mancival, főleg azért, mert a lány
mindent vállal szerelméért. Végül
Manci is eljut Pali lakásába… és
valóban,
addig eszébe sem jutott a fiúnak, hogy vele van
együtt először Manci.
Telihay Péter, a rendező is jó
munkát végzett, színes és sikeres
előadást
hoztak létre.
A díszlet is
különös, több
helyszínt kellett elénk varázsolni –
Ligetet, cukrászdát, kaszinó – külön kis
szigetek szolgálnak ehhez, leghátul a
háromtagú zenekarral (Molnár
Péter, Pengő Csaba, Centgraf
Benjámin, Haraszti Dávid, karmester: Furák
Péter/Somody Áron), a hegedűs olykor elöl
játszik-muzsikál (Leó – Galkó
Balázs).
Népes a
szereplőgárda,
még a Thália Tanoda
színészképzés hallgatói
közül is négyen szerepelnek,
valamint Brunczlik Péter.
Akiket a
színészek
közül nem említettünk, rászolgának
szintén a dicséretre: Majmóczy – Betz
István, Mínusz; Józsi – Chajnóczki
Balázs, Redő Oszi – Zöld Csaba,
Pánczél; Kocsis – Tóth
Gábor.
A jelmezek igencsak
színesek. Stílust nehéz lenne meghatározni,
talán nem is túl fontos. Bizonyosné
ruhatára felséges, Pikali Gerdára szabott,
Mancié kedves, a Kaszinóban,
táncosnőként alig ismerünk rá. A többi
szereplő öltözéke abszolút vegyes,
mondhatnánk eklektikusnak is, amivel éppenogy
illeszkednek az előadáshoz. Papp Janó
munkái.
Díszlet: Horváth Jenny, dramaturg: Szokolai
Brigitta, zenei vezető: Furák Péter,
koreográfus: Lőrinc Kati.
Rendezőasszisztens:
Czipó Gizella.
Színpadra
írta: Guelmino Sándor.
2 óra 40 percben
láthatjuk egy szünettel.
Bemutató: 2019.
március 9.
Megtekintett
előadás: 2020. február 29.
Budapest, 2020.
március 2.
Megjelent a Kláris
20/5.számában.
Györgypál
Katalin
