Írók,
rendezők, és más művészek, sőt
a befogadó közönség is kedveli az
áthallásos művészi alkotásokat,
végül is arra
ad lehetőséget, hogy belássuk, a történelem
ismétli önmagát. Ha nem is ugyanaz
és ugyanúgy zajlik le, sokszor áll elő parabola
helyzet. Csak fel kell ismerni
az azonosságot. Herczeg Ferenc
többször
is alkalmazza a történelmi témát jelenkori
problematika bemutatására.
Leghíresebb regénye, Az élet kapuja
(1919) ugyan Bakócz Tamás
pápaválasztásának kudarcáról
szól, de merészen
világít rá a trianoni diktátum
előszobájában lévő magyarság nyugati
hatalmak
általi elárulására, és most,
száz évvel később mintha ugyanezt
látnánk: az
európai elit-országok kényelemszeretete és
vaksága megbélyegzi a magyarság
éberségét, az európai
kultúrát hagyja pusztulni a beáramló
migrációs áradat
által.
Herczeg
Nobel-díjra jelölt azonos
című regényét Fazekas István alkalmazta
színpadra, Nagy Viktor rendezte. Csík
György
díszletében a vatikáni Sixtus-kápolna
festményei adják a hátteret, és az
esztergomi Bakócz-kápolna reneszánsz
oltárát is részben idéző, önmaga
körül forgó
ajtó, kőből faragott térelválasztó fal a
központi eleme. Rátkai Erzsébet
ízléses reneszánsz női öltözetei, a
tűzpiros
bíborosi palástok rendkívül
vonzóvá teszik a színpadi közeget. Ezt
ellensúlyozza a két magyar főszereplő (Bakócz
és Vértesi) jól szabott magyaros,
hosszú vászon köpönyege. Erősen
stilizáltak a fekete férfiöltözetek, a
kórus is
ezt a mezt viseli, ami kissé illúziótlan.
Legjobban tetszett a púpos, sánta
zenész térdnadrágos, fodros öltözete.
A
cselekmény az 1513 tavaszán
lezajló pápaválasztást megelőző
hónapokban játszódik. Bakócz
Tamásnak komoly
esélye van arra, hogy II. Gyula halála után ő
legyen a pápa. A „bugris paraszt”
[a regényben nem szereplő] címmel is megbélyegzett
magyar bíboros nem bízza a
véletlenre saját sorsát. Vagyonából
hatalmas összegeket áldoz Róma népének
a
Vatikán fényűző felépítésére,
de legtöbbe a bíborosok lefizetése kerül neki,
akiket maga mellé állít. Célja
elérésében keresztfia, Vértesi Tamás
segíti, aki
a híres római kurtizánt, Fiamettát vonja be
az akcióba. A magyar „lobbi” mégis
kudarcot vall részben a kéjhölgy
árulása miatt, aki gazdag kitartóinak
játssza
át a Bakócz-pártiakat. A haldokló
pápa, tudomást szerezvén a vesztegetésről,
bullát ad ki a vesztegetés tilalmáról, s
parancsba adja bíborosainak, hogy csak
olasz pápa választható.
Herczeg
regényének felépítése
tipikusan 19. századi fordulatokkal,
cselekményfűzéssel teszi izgalmassá a mű
olvasását. Ez az árulásra, szerelmi
csalódásra, papok, művészek életét
közelről
bemutató jelenetekre, meglepő fordulatokra építő
szerkesztésmód még
fokozottabban érvényesült a színpadi
adaptációban. Az író által ki nem
mondott
következtetéseket is kimondja, néhol
aktualizálja. A 16. század eleji politikai
helyzet kísértetiesen hasonlít az
ötszáz évvel későbbi, vagyis a mai
európai
viszonyokra. Az oszmán hadsereg közeledett észak
felé, az út Magyarország
határai felé vezetett, de ez a
hódítás Nyugat-Európa birodalmaiban is
világosan
látható volt. A pápa hatalma pénzzel,
hadsereggel képes lett volna megállítani
időben az áradatot. De saját jóléte,
fényűző építkezéseinek megőrzése
fontosabb
volt a muszlim hódítás
megállításánál. Ez ma is így
van, a jelen lusta kényelme
megakadályozza Európa mai vezetőit, hogy
megőrizzék a keresztény kontinenst
azoktól a tömegektől, amelyek néhány
évtized alatt átformáhatják az
európai
életformát egy gyökeresen más
kultúrára, amelyben az európai jog és
szokásrendszer csak alárendelt és
kiszolgáltatott lehet.
A mindenkori
ütközőpont a magyarok
sorsa ebben a helyzetben. Vajon miért kell mindig a
hódítók útjában álló
nemzetnek viselni a megszállással vagy az
átengedéssel kapcsolatos összes
terhek? A magyarság viselte e terheket akkor is, Herczeg
idejében a vesztes
háború után, és úgy tűnik, most is.
Az
Újszínház Nagy Viktor
rendezésében ezt az áthallásos
mondanivalót hangsúlyozza hatásosan és
komoly
drámai erővel. A színpadi játék nem
fukarkodik némi erotikával, a korabeli
orgiák féktelen pogányságát,
őrjítő táncait színre hozva, a korszak divatos
gyilkosságaira is utalva. A nem kívánatos
személyeket méreggel vagy egy
késszúrással intézték el akkoriban.
A jelenetek még látványosabbak, mint két
évvel ezelőtt, amikor Herczeg másik
áthallásos drámáját mutatta be az
Újszínház, a Bizáncot.
Utóbbi
esetében még a helyszínt és a jelmezeket is
mai korunk viszonyai közé
helyezték. Az élet kapuja
esetében
maradt a reneszánsz közeg ennek minden
vonzásával, művészetével, reneszánsz
zenei
illusztrációval, Raffaello festményével,
Leonardo művészi hitvallásával, Michelangelo
faragatlan modorával. Reneszánsz zenéjét a
púpos Pasquino (neve a regényben
Cechino) prezentálja csembalójátékkal
kísért szólóáriával (zene: Faragó Béla).
A
színészeknek könnyű feladat
jutott, minden szerep adja magát, kiváló
lehetőséget nyújtva egy-egy ismert
személy megelevenítésére, főként a
férfiaknak kedvez. Dörner György
(Bakócz) vaskos alakot teremt a hetvenéves érsek,
bíboros megformálásakor, szinte reng a padozat
minden egyes bejövetelekor. Viczián Ottó
(Gyula pápa) légies, ám
annál erőszakosabb módon hozza a halálán
túl is uralkodó egyházfőt, ifj.
Jászai László (Cardulo bíboros)
jelentőségteljesen a szolgalelkű bíborost. Bánföldi
Szilárd (Vértesi Tamás) üdítő,
talán túlzottan is szerény, szűzies
fiatalember, megható naivitással. Kellemes
jelenség a férfikoszorúban Báhner
Péter (Leonardo), Kazári András
(Raffaello), Jánosi Dávid
(Michelangelo), Nagy Lóránt (Hannibál),
Szakács Tibor (Petruzzi bíboros),
kissé
harsányabb játékot képvisel Koncz
Gábor
(Bramante), Almási Sándor (Urbino
herceg) és a már emlegetett púpos
zenészként Háda János
(Pasquino).
Nemes
Wanda
(Fiametta) játssza az egyetlen női főszerepet,
szenvedélyes játékában jól
kijön
a reneszánsz kurtizán. Kár, hogy néha
feltűnik egy-egy kisiklott hang
beszédében. További szereplők: Szanitter
Dávid (Agostino), Vass György (Medici, majd X. Leó), Incze József
(doktor), Tordai
Teri (cigányasszony), Orosz Csenge
(Violetta), Kanda Pál (Márton pap), Vincze Klára (operaénekes). Szerepel
még
egy kórus, számos statiszta, táncosok.
Korrepetitor: Nemessányi Éva,
koreográfus, a rendező munkatársa: Szelőczey
Dóra.
Herczeg Ferenc
maga is örülne, ha
regényét most színpadon megnézné. Ha
írói Nobel-díjat nem is kapott érte,
regénye
száz év elteltével aktuálisabb, mint
valaha. És egyébként minden hagyományos
benne.
Bemutató
előadás: 2020. február 28.
Megtekintett
előadás: 2020. február
26.
Budapest, 2020. március 1.
Földesdy Gabriella
