Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

II. RICHÁRD

Pesti Színház

A II. Richárd Shakespeare művei között a királydrámákhoz tartozik. A királydrámák nem csak a királyságból következő problémákkal, a királysággal együtt járó gondokkal foglalkoznak, hanem pszichológiai drámák is, és ebben talán első helyet tölt be a II. Richárd, és egyben családi drámák is.

Nagy szerencsém volt, mert nagyon kedvelem Az oroszlán télen c. darabot (James Goldman, Orlai produkció, Gálffy és Hernádi főszereplésével), ez III. Edward királyról, feleségéről, szeretőjéről és fiairól szól. III. Edward nagyapja volt II. Richárdnak, aki gyerekként került a trónra, mert a törvényes várományosa a trónnak és fia III. Edwardnak meghalt mielőtt trónra léphetett volna. Így történt, hogy az ő fia lett a király, III. Edward halála után, gyermekként. Az oroszlán télen c. előadás során már megismerkedtem a királyi családdal, akkor még a Fekete herceg (az egyik fiú, II. Richárd apja) élt, és testvéreivel fiatal korukban is versenyeztek szüleik támogatásáért, mert ettől várták a királysághoz vezető út lehetőségét. Edward – Shakespeare (és a történészek) szerint is – jó, okos uralkodó volt, jó katona, hadvezér és erőskezű vezető még a családon belül is. Ez fontos, mert Shakespeare II. Richárdjában szegény királynak (Vecsei H. Miklós) többször a szemére vetik, hogy csak az arca hasonlít nagyapjára, de minden másban nagyon elmarad tőle.

Richárdnak nem volt kitől megtanulni a vezetést, szinte királynak született, és ezt elsősorban ő hitte el magáról. Döntött, ítélkezett meggondolatlanul, azt tartva, hogy ő a király, ezt megteheti, és mindenki másnak a feladata, kötelessége hódolni neki, feltétel nélkül elfogadni őt vezetőnek. Nem volt harcos alkat, nem érdekelte a háborúzás, a területszerzés, viszont szerette a társaságot, a szórakozást, a vidámságot. Azt mondták róla a darabban, hogy többet költött békében, mint nagyapja háborúzva. Udvartartásának két prominens alakja, unokatestvére, Henrik Bolingbroke (ifj. Vidnyánszky Attila) és Thomas Mowbay (Orosz Ákos) egymást felségárulással vádolták, párbajra készültek, de a király inkább száműzte őket -- nem akarta, hogy vér folyjék. Míg fia távol van, Lencester hercege (Karácsonyi Zoltán) megbetegszik, Richárd meglátogatja nagybátyját, aki halála előtt kasszandrai jóslatot olvas rá, de ez nem érdekli Richárdot, annál inkább várja nyilvánosan is a herceg halálát, a pénzére szüksége van, Írországba készül háborút nyerni. Közben még kivégeztet néhány fiatal főurat, számítva a pénzükre. Másik nagybátyja, York hercege (Lukács Sándor) kíséri a királyt, és igyekszik figyelmeztetni a túlkapásaira.

A második felvonás igazán pszichológiai drámává fajul. A király írországi reményei dugába dőltek, és visszatért Bolingbroke hercege is, követelve apja után neki járó örökségét, amit a király már el is költött a sikertelen írországi hadjáratra és az örökös szórakozásra. A sikertelenségek rádöbbentik a királyt, hogy ő tulajdonképpen nem alkalmas az uralkodásra, de azért nem könnyű lemondani arról, hogy ő legyen a legfontosabb személy. A királyhoz, a törvényeknek és a szokásoknak megfelelően, feltétel nélküli híve York hercege, aki most is közvetít az ellenségeskedő felek, helyesebben unokatestvérek között, hisz mindkettőjüknek ő a nagybátyja. Bolingbroke nem egyedül jött, hadsereget is hozott, mellé álltak a főurak és a nép is – győzött. A király lemond a trónról, maga teszi unokatestvére fejére a koronát. És már szervezik az új király ellen az összeesküvést. Az egyik összeesküvő York herceg fia. Az apja, a királyhűség által vezérelve, halált kér a fiára, míg az anyja (Igó Éva) könyörög a végsőkig megalázkodva fiának kegyelemért. Csodaszép és kifejező jelenet, amelyben Shakespeare a politika minden időkben érvényesülő, családokat szétromboló hatását mutatja be. Richárdot, egy szép monológ után, a börtönben leli a halál, megfojtják.

Az előadás során Spíró György fordítását használták. A darab Tompa Gábor, a Kolozsvári Színház világhírű rendezője vezetésével került színre. Mindketten meghatározóan járultak hozzá a darab sikeréhez. Spiró szövege simulékony, érthető volt, mégis érezni lehetett Shakespeare szellemét lebegni az előadás közben. A fiatal nézők, akik a hátam mögött ültek, minden modernnek tekinthető szófordulatnak örültek. Nekünk, időseknek sem lehet kifogásunk az ízléses modernizálás ellen, hiszen Shakespeare darabjai korukban elég szabad szájúak voltak, mint tudjuk. Most azonban szó sem volt durva, vagy ízléstelen megjegyzésekről, mert Spiró igyekezett megfelelni Shakespeare-rel kapcsolatban elterjedt magasztos szövegigénynek is.

Tompa, a rendező, a fontos jeleneteket ugyanolyan precizitással mutatta be, ahogy az órákig tartó királydrámákban már megszokhattuk. Mégis lendületes volt a darab, nyilván az egyszerűsített szöveg és bizonyos, a mai kor emberének már érthetetlen, vagy érdektelen jelenetek rövidítésével, a gyors színváltozással. Nagy öröm, hogy ilyen remek rendezés tanúi lehettünk.

A díszlet (Antal Csaba) és a jelmez (Kiss Beatrix) is a modernizálás jegyében született. A legfontosabb volt, hogy a színek gyorsan váltsák egymást, a királynak legyen kiemelkedési lehetősége. Elfogadtam a fegyverek mutogatását és időnként a puskaropogást is, a jelmezként használt fejfedőket, sisakokat és terepszínű ruhákat, de a vízzel nem tudtam most sem megbékélni. Egyáltalán nem értem, hogy miért kellett időnként a szereplőknek átsétálni egy kád vízen, leülni annak peremére. Ez oly ritkán fordult elő, ami azt mutatja, hogy a víznek semmi jelentősége sem volt. Legalább csinos gumicsizmákat viseltek a szereplők az egész darab alatt, így nem idegesítettem magamat az egészségükre gondolva.

Nem tartom fontosnak egy Shakespeare darabot végigkísérő zenét sem, bár a mostani elviselhető volt. Illeszkedett a darabhoz modernségével is és hangerejével is. A kísérőzenét Vasile Sirli szerezte.

A fiatal színészek a fiatalított darabot hozzáértéssel, igényesen adták elő, megérdemelték a nézők tapsviharát.

Bemutató: 2019. december 21.

Budapest, 2020. február 25.


Tóth Attiláné dr.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©