Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

EGY APRÓ KÉRÉS

Belvárosi Színház

Alcíme szerint „házastársi ping-pong” – valóban sok pergő párbeszéd egyetlen pillanat kihagyása nélkül. Egy apró kérés – amely igazából nem is oly apró – vígjáték 100 percben, derülünk rajta eleget. Stefan Vögel (1969, Ausztria) színdarabját, mely német területen sikert aratott már, Zöldi Gergely fordította, Rába Roland (Róóóland®) rendezte. De a ping-pongban nagy csaták vívhatók csavart ütésekkel, pörgetésekkel és lecsapásokkal…

Ezeknek sem vagyunk híján, ha nem is látványos harc formájában.

Egy nem különösebben érdekes nappaliban vagyunk – előtérben egy furcsa alakú toronyház makettjével. Párizs közepén fog felépülni, a neves építész, Arnold (Debreczeny Csaba) éppen elnyerte még nyaraló társával, Timmel az építés jogát. Ezt meg kell ünnepelniük! Felesége (Kathrin – Szávai Viktória) is hamarosan hazaérkezik, de a torony jobban érdekli Arnoldot, mint felesége üdvözlése. Végül Kathrin is szóhoz jut – és azonnal a tárgyra tér, rossz híre van... Innen kezdve nehezen eldönthető, kinek, mikor, miben lehet vagy sem igaza, ki kivel „szövetkezik” vagy sem. Mert befut a meghívott vacsoravendég házaspár, régi barátok hölgytagja (Diana – Járó Zsuzsa), később testes és jókedélyű férje (Götz – Mészáros Máté) is… legalábbis jó darabig jókedélyű.

Amíg sorra nem derülnek ki félrelépések, megcsalások, hűtlenségek… miközben Arnold féltékeny lesz Götzre, ami alaptalan, Diana haragszik, mert Kathrin „véletlenül” elárulja titkát, Arnold képtelen dönteni – pontosabban egyetlen pillanat alatt döntött, de húzza az időt, ha tehetné, nyilván a végtelenségig… Kathrin pedig nem lepődik meg ezen, sőt. Hiszen ő már figyeltette a férjét hetek óta. És most letesztelte. Arnold meglepődésén talán inkább mi lepődünk meg…

Leginkább Götzöt sajnáljuk. Ő tényleg nem tudott semmiről, jószívűségével – vagy át nem gondoltságával? – tette oktalanul féltékennyé barátját – vagy aki addig barátja volt –, és szurkolhatunk, hogy az ő házasságuk Dianával még megmarad-e. Hiszen Diana szereti őt. Az a kis barcelonai kirándulás igazán nem számít – annyira, nem igaz?

Arnold tornya végül kérdéses, hogy felépül-e. Párizs közepén, hogy mindenki jól lássa, hogyan törne az ég felé…

Látvány: Gabor Mihac. A rendező munkatársa: Kovács Henrietta.

A jelmezek természetesen maiak, középosztálybeliek. A két hölgy ruházata is jelentősen eltérő, jellemük szerint. A díszlet nemcsak több ajtóval kiegészül, de még egy erkély is érdekesebbé teszi.

Pergő vígjátékot nehéz játszani, itt pedig minden a helyén volt „térben és időben”. Az előadás sem akar erkölcsi leckét adni, mely szerint nem jó a félrelépés, nem jó a megcsalás, nem jó a hazugság még húszéves házasság után sem, és nem jó a másik ilyenfajta „tesztelése”. Nem mond semmi ilyesmit, a színészek előadják – Arnoldnak talán a legnehezebb, mert „negatívságát” palástolja, ameddig csak lehet, vagy azon is túl – a felszínen oly vidám perceket, a nézők hol hangosan, hol kevésbé hangosan derülnek. De belül, legalább is bízom benne, pontosan érzik: valami nagyon nincs jól így.

Arnold végül szétrúgja az addig imádott toronyház makettjét. Talán valóban nem kell egy ilyen torony Párizs közepére – de inkább esztétikai és egyéb okokból.

Bemutató: 2020. február 19.

Megtekintett előadás: 2020. február 21.

Budapest, 2020. február 22.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©