Alcíme
szerint „házastársi ping-pong” –
valóban sok pergő párbeszéd egyetlen pillanat
kihagyása nélkül. Egy apró
kérés –
amely igazából nem is oly apró –
vígjáték 100 percben, derülünk rajta
eleget. Stefan Vögel (1969, Ausztria)
színdarabját, mely német területen sikert
aratott már, Zöldi Gergely
fordította, Rába
Roland (Róóóland®)
rendezte. De a
ping-pongban nagy csaták vívhatók csavart
ütésekkel, pörgetésekkel és
lecsapásokkal…
Ezeknek sem
vagyunk híján, ha nem is látványos harc
formájában.
Egy nem
különösebben érdekes nappaliban vagyunk –
előtérben egy furcsa alakú toronyház
makettjével. Párizs közepén fog
felépülni, a neves építész, Arnold (Debreczeny Csaba) éppen elnyerte még
nyaraló társával, Timmel az
építés jogát. Ezt meg kell
ünnepelniük! Felesége (Kathrin
– Szávai Viktória) is hamarosan
hazaérkezik,
de a torony jobban érdekli Arnoldot, mint felesége
üdvözlése. Végül Kathrin is szóhoz
jut – és azonnal a tárgyra tér, rossz
híre van... Innen kezdve nehezen
eldönthető, kinek, mikor, miben lehet vagy sem igaza, ki kivel
„szövetkezik”
vagy sem. Mert befut a meghívott vacsoravendég
házaspár, régi barátok hölgytagja
(Diana – Járó Zsuzsa),
később testes
és jókedélyű férje (Götz – Mészáros Máté)
is… legalábbis jó darabig jókedélyű.
Amíg sorra
nem derülnek ki félrelépések,
megcsalások, hűtlenségek… miközben Arnold
féltékeny lesz Götzre, ami alaptalan, Diana
haragszik, mert Kathrin
„véletlenül” elárulja titkát,
Arnold képtelen dönteni – pontosabban egyetlen
pillanat alatt döntött, de húzza az időt, ha
tehetné, nyilván a végtelenségig…
Kathrin pedig nem lepődik meg ezen, sőt. Hiszen ő már
figyeltette a férjét
hetek óta. És most letesztelte. Arnold
meglepődésén talán inkább mi lepődünk
meg…
Leginkább
Götzöt sajnáljuk. Ő tényleg nem tudott
semmiről, jószívűségével – vagy
át nem
gondoltságával? – tette oktalanul
féltékennyé barátját – vagy
aki addig barátja
volt –, és szurkolhatunk, hogy az ő
házasságuk Dianával még megmarad-e. Hiszen
Diana szereti őt. Az a kis barcelonai kirándulás
igazán nem számít – annyira,
nem igaz?
Arnold
tornya végül kérdéses, hogy
felépül-e. Párizs közepén, hogy mindenki
jól lássa,
hogyan törne az ég felé…
Látvány: Gabor Mihac. A rendező munkatársa: Kovács
Henrietta.
A jelmezek
természetesen maiak, középosztálybeliek. A
két hölgy ruházata is jelentősen
eltérő, jellemük szerint. A díszlet nemcsak
több ajtóval kiegészül, de még egy
erkély is érdekesebbé teszi.
Pergő
vígjátékot nehéz játszani, itt pedig
minden a helyén volt „térben és
időben”. Az
előadás sem akar erkölcsi leckét adni, mely szerint
nem jó a félrelépés, nem jó
a megcsalás, nem jó a hazugság még
húszéves házasság után sem,
és nem jó a másik
ilyenfajta „tesztelése”. Nem mond semmi ilyesmit, a
színészek előadják –
Arnoldnak talán a legnehezebb, mert
„negatívságát” palástolja,
ameddig csak
lehet, vagy azon is túl – a felszínen oly
vidám perceket, a nézők hol hangosan,
hol kevésbé hangosan derülnek. De belül,
legalább is bízom benne, pontosan
érzik: valami nagyon nincs jól így.
Arnold végül
szétrúgja az addig imádott toronyház
makettjét. Talán valóban nem kell egy ilyen torony
Párizs
közepére – de inkább esztétikai
és egyéb okokból.
Bemutató: 2020.
február 19.
Megtekintett
előadás: 2020. február
21.
Budapest, 2020.
február 22.
Megjelent a Kláris
20/5.számában.
Györgypál
Katalin
