Csikós
Attila
és Menszátor Héresz Attila
(szerzők) tulajdonképpen egy
parafrázist írtak Wim Wenders filmrendező Berlin
felett az ég című filmjére. Az 1987-es
filmalkotás számos díjat nyert el
különböző fesztiválokon (Német
filmdíj, Bajor filmdíj, Európai filmdíj, a
legjobb rendező díja – Cannes,
közönségdíj, és jelölték
César-díjra legjobb
külföldi filmként). Azt is mondhatnánk, hogy
kicsit magyar viszonyokra
adaptálták az eredeti történetet, hogy
rólunk és nekünk szóljon benne minden.
Dramaturg: Sediánszky Nóra. Rendezte: Menszátor Héresz Attila.
A műfaji
megjelölés: filozofikus
vígjáték két részben, ahol a
„vígjáték” megjelölés erős
túlzásnak tekinthető. A
számos helyszínen játszódó,
két angyalfigura (Damien, Cassiel) által vezérelt
és időnként őrületesen elvont szövegű és
tartalmú játékfolyam egy
asszociációs
történelmi láncra van felfűzve, nyomasztó
tartalmakat közvetít az ott ülők
számára, és a legkevésbé sem
vígjáték. Lehetne egyszerűen csak
„játék”, vagy
„fantázia”, esetleg „a képzelet
játéka néminemű tragikus felhangokkal”,
talán
legjobb lenne az „epizódok a lehetetlen
birodalmában” műfajként való
feltüntetése.
A
cselekmény nem összefüggő
történet, forgácsolt jelenetekből áll
össze. A középpontban a két főangyal,
Damien és Cassiel beszélgetése,
meditálásai, eszmefuttatásai állnak,
amelyekből
mindig kibomlik egy-egy jelenet, amelyben
rávilágítanak egy jelenségre, ebből
kifejlik egy erkölcsi probléma, annak
következményei, megvalósulása, az
egész
halad a végkifejlet felé.
A
rendezés felhasználja helyszínként
az RS9 Színház összes, viszonylag tágas belső
terét. A játéktér efféle
kitágítása igencsak kezd terjedni a
színházi világban. Menet közben a
helyszín
változik, s ehhez a közönségnek kell
vándorolni egyik helyről a másikra. Jelen
esetben összesen négy helyszín
„játszik”, az első jelenet a büfében, az
összes
többi három másik teremben, az ún.
fehér szobában, a Vallai kertben és a
színházteremben. Az RS9 közönsége, jelen
esetben kb. 50 fő (ez csak becslés)
minden újabb jelenethez szedelődzködik és
átvonul egy következő helyszínre, a
jelenetek száma 10–12 lehet, és a
játékidő legalább három és
fél óra, plusz egy
szünet.
A
mozaikjeleneteket össze kellene
rakni, hogy világos legyen, kiről és miről is szól
a történet. Az emberi agy
véges kapacitással és egyedi tudattartalmakkal
rendelkezik, vagyis nem
mindenkinek ugyanaz jut eszébe a látottakról.
Marion (Kálóczi Orsolya)
a
történet főhőse, sebészorvos, lengyel apja és
két lánytestvére van, de
Magyarországon élnek. Marion a saját
útját, szerelmét, életének
értelmét keresi
minden tettével, szavával, de már sokat
csalódott, elkeseredett. Megrázó
jelenetben látjuk, hogy a szívműtéte után
betege meghal, és nem tudja
visszahozni az életbe. Kétségbeesés vesz
rajta erőt, öngyilkos akar lenni. De
túlteszi magát ezen, az élvezetekbe hajszolja bele
magát, hogy felejtsen.
Sajátos módon vezekel (ostorozás), orgián
vesz részt, találkozik apjával és
nimfomániás lánytestvéreivel, de
elmenekül tőlük is. Eközben Damien (Menszátor
Héresz Attila) mindvégig
láthatatlan őrző angyalként a városban bolyong
és Mariont keresi, angyali
mivoltában akarja megváltoztatni a földi dolgokat, a
rosszat elhessegetni, hogy
mindig a jó győzzön. Rájön, hogy ez nem
sikerülhet neki, hisz nem földi lény.
Ekkor vállalja, hogy lemond „angyali”
státusáról, és emberi alakot vesz fel,
testet ölt, így próbál kontaktust teremteni
azokkal az emberekkel, akiket eddig
csak „fentről” nézett és sorsukon
méltatlankodott magában, illetve vitázott
angyaltársával, Cassiellel (Csáki Rita).
Emberi lényként rátalál Marionra, a
lány is mindvégig tudat alatt őt kereste,
végre egymáséi lesznek, mert Damien lemondott
angyali (halhatatlan) létéről.
A
főcsapást számos epizód egészíti
ki, amelyek a magyar történelem vitás pontjait
elevenítik fel (Dunába lövések,
árulás, Szendrei Júlia, Latinovits-Őze Lajos a
pesti éjszakában), megszólal a
hajléktalan, a csavargó, a bánatos lengyel apa, a
gyászoló nő, a fiatalasszony
csecsemővel és még sokan mások a tegnapi és
a mai valóságból, akik sorsuk
jobbra fordulásában bíztak, de feladták.
Az
előadásnak nincs díszlettervezője,
minden színpadon használatos eszköz kelléknek
minősül. Ettől függetlenül a
jeleneteket a rendezés élethűvé
próbálja varázsolni pl. egy kórházi
műtő,
kórterem, szórakozóhely, utcarészlet
felidézésével. Korlátlan mennyiségű
jelmezt használnak el az előadás alatt, hisz a szereplők
minden jelenetben más
ruhában játszanak, a két angyal viszont
egységesen fekete ruhát és kabátot
visel, Damien esetében ez úgy módosul, hogy
emberré változás közben
lemeztelenedik, és földi ruhára cseréli
angyali fekete mezét. Sajátos
színfoltot képeznek a Redvai Ikrek (Maday
Gábor, Gerner Csaba), akik egy kétszemélyes
tolószékben ülnek, ellentétes a
gondolkodásuk, állandóan vitatkoznak, egyik
„balról”, a másik
„jobbról”
világítja meg a történelmet, a múlt
és jelen eseményeit.
A
színészek lelkesek egytől egyig,
és erejükhöz mérten a maximálisat
nyújtják. Kálóczi Orsolya
vállára súlyos
teher nehezedik, akár tízféle karaktert is hoznia
kell, minden jelenetben más
oldalról látjuk az egyéniségét, a
kép róla kizárólag az utolsó
jelenetben áll
össze. Ő Marion, aki olyan sokat szenvedett már
élete során, végre megérdemli a
boldogságot. Menszátor Héresz Attila
íróként, rendezőként és
főszereplőként is
ki tudja teljesíteni magát. Talán időnként
több intellektualitást, hozzáértést
feltételez
a közönségről, mint amennyivel az ténylegesen
rendelkezik. Csáki Rita a másik
angyal, plusz mint „rezonőr” vitázik,
bölcselkedik a történtekről, sfumato
szerű mosolya egyfajta paradicsomi boldogságot
közvetít felénk. A további
szereplők játsszák az összes
epizódfigurát, van, aki 6–8 figurát is
alakít
teljes átéléssel, mint Miklós
Marcell, Kókai János, Benkő Bence,
Farkas Dani,
Kadlót Zsófi, Iszak Dorottya. Szerepelt még Kassai László, Buda
Géza,
Maday Gábor, Gerner Csaba.
Mozgás: Kántor Kata, fény: Nagy
Ferenc, a rendező asszisztense, hang: Csapó
Márta Borbála.
Az
Anyaszínház és az RS9 Színház
közös produkciója.
Bemutató
előadás: 2020. január 30.
Megtekintett
előadás: 2020. január 31.
Budapest,
2020. február 2.
Megjelent a Kláris
20/5.számában.
Földesdy Gabriella
