Az Oscar-díjra
összesen 12 kategóriában jelölt –
négyet meg is kapott – film (A király
beszéde) után nehéz lehet
színdarabot rendezni. Igaz, a nagy sikerre való
tekintettel a film forgatókönyvét David
Seidler némileg átdolgozta
színpadra, 2012-ben volt annak az ősbemutatója.
Hazánkban is többször játszották
már, most a József Attila Színházban
láthatjuk Hargitai Iván
rendezésében, Takácsy
Gizella fordításában. Dramaturg: Szokolay
Brigitta.
Úgy vélem,
magát a filmet sokan ismerjük, ami a történelmi
tényeken alapszik: az ausztrál
beszédtechnika tanárhoz (Lional Logue, itt Mucsi
Zoltán) bejelentkeznek
„polgárként” a yorki herceg (Bertie – Fila Balázs) és felesége (Elisabeth
– Szabó Gabi), mert a herceg, aki nem a
trónörökös és nem is akar király
lenni, erősen dadog. A helyzet megváltozásával
azonban kényszerűen király lesz VI: György
néven, és saját akarata mellett –
eleget akar tenni kötelességeinek – a
beszédtanár emberi ráhatásának
segítségével (és a segítség
elfogadásával) több hatásos
rádióbeszédet tart a
háború kirobbanásától kezdve, ami a
nemzeti ellenállás szimbóluma lesz.
A színdarab
több tekintetben eltér a filmtől. Talán a
történelmi tényeknek nagyobb a
szerepe, a külső fenyegetés egyértelműbb.
A hivatalos
trónörökösnek, majd királynak, Davidnek (Előd
Álmos) nem csak szerelmi téren vannak a
királyi címmel
összeegyeztethetetlen „ténykedései”
és nemcsak „pökhendi” (itt kellően
ellenszenves),
hanem még Hitlerrel is szövetséget kötne,
amúgy nem ért a politikához, és nem
is érdekli; tehát többféle súlyos ok
miatt mondatják le.
Lional belátja,
hogy rossz színész, bár azért jött
Londonba feleségével, hogy
színészként érvényesüljön.
Ez nem sikerül, a meghallgatásokon sorra
kigúnyolják (ez némi humor forrása)
és
miután Bertie felmondta az órákat, már
megvan a repülőjegyük vissza
Ausztráliába (ami a feleség leghőbb vágya).
Nem
szerepelnek gyerekek, Lional maga építi
repülőmodelljeit (mivel Bertie mindig
erre vágyott, ezért fontos).
A
Canterbury érsek (Cosmo Lang – Schlanger
András) maga megkoronáztatná magát,
szívesen lenne ő király, ha már ennyire
alkalmatlanok a „jelöltek”. Vehetjük ezt
némi humornak is.
A két
feleség
(Myrtle – Szilágyi Katalin és
Elisabeth) nem szimpatikusak egymásnak, főleg Lionel
felesége ódzkodik az ilyen
„magas” ismeretségtől, de Elisabeth is
eléggé nyársat nyelt, joggal büszke
régi
angol nemes őseire, bár kedves is tud lenni.
Fontos a
szerepe Winston Churchillnek is, Mihályfi
Balázs alakítja, valamint az akkori brit
miniszterelnöknek, Stanley Baldwinnak, akit Chajnóczki
Balázs kelt életre. A Rendező/Direktor (aki Lional
meghallgatásait „hallgatja”), Blazsovszky
Ákos.
David
jövendőbelijét (Mrs. Wallis Simpson – Pethő-Tóth
Brigitta) csak néhány percig láthatjuk.
Lionel
módszeréről viszonylag keveset tudhatunk meg, a
koronázás előtt kevés jelenetet
láthatunk egyszerű rendelőjében.
Hozzáállásáról – nem tisztel
tekintélyt, a
másikban is az embert látja – annál
többet. A dadogást csak felszíni
„tünetnek”-nek
tartja, akár királyi családból jött
Bertie, akár nem. Bertie nagyfokú
önbizalomhiányát kellene csökkenteni ahhoz,
hogy „emberibb” életet élhessen,
ezt Bertie először nem is képes elfogadni. Önbizalmat
senkinek nem lehet
kívülről adni, azt csak saját maga tudja
megszerezni, például az apai
tekintéllyel – itt a már közben elhunyt V.
György királlyal, illetve
„árnyékával” (Ujréti
László) – szemben
is. Ebből az alávetettként megélt
helyzetéből kell felemelkednie Bertie-nek
ahhoz, hogy valóban olyan király lehessen, akinek
tekintélye is van. Nemcsak számára
jelent ez nagy küzdelmet, de Lionel számára is
nehéz helyzet ez részben
származása (nem fogadják el), részben
szokatlan elvei miatt.
Bensőséges
jelenet, amikor Bertie, apja halála után beszél
végre múltbeli életéről
Lionelnek. Feltehetően ez hozzájárul további
fejlődéséhez, ha nem is
látványosan és nem azonnal.
Már éppen
csomagolnak, Lionel feladta színészi
elképzeléseit is, amikor Bertie újra
megjelenik a rendelőben, és végül Lionel
elvállalja további segítését.
Felesége
nem örül, de vele marad.
Lionel és
Bertie „párviadala” a koronázás előtt
különösen erőteljes, mindkettő a maga
igazát, világát, felfogását
védi – látszólag, miközben Lionel
eléri, hogy Bertie
önbizalmát, elszántságát,
akaratát saját maga hozza felszínre. Lionel igazi
lezsersége (és talán az is, hogy nem
Angliában nőtt fel) kell ahhoz, hogy ne csak
átlássa Bertie
vívódásának mélyét, hanem a
megbántódás
helyett megértse a másik dühkitöréseinek
okát, és ne essen bele a „lelki
mélységekbe”, nyugodt maradjon. Legalább
akkora belső tartása van, mint
igazából Bertie-nek. Bertie pedig nem akart soha
előtérbe kerülni, a „puszta emberi”
hang, a látszat-tiszteletlenség teljességgel
idegen számára, de éppen ennek
hatására az agyonnevelt angol hercegből végre
„ember” lesz; ezt kiáltja oda Bertie az
érseknek is. Bertie alakításában
természetesen nagy jelentősége van a "hiteles"
dadogásnak, amit olykor a folytonos beszéd vált
fel. (Logopédus: Szabó
Katalin.)
Az előadás
végén
elmondott (első) rádióbeszéd pedig igen
hatásos, mi több, felemelő.
A díszlet
érdekes,
jól szolgálja az előadást: a
forgószínpadra felépített széles,
nagyon magasba
vezető fém csigalépcső, melynek az első részben
lapos a teteje, ahol több
fontos jelenet játszódik, a II. részben pedig
természetesen ott a „szétesőben
lévő” trón, arra ül fel Lionel; igen
látványos. Lional egyszerű rendelője a
csigalépcső-monstrum
„árnyékában” van, de kényelmes,
puritán. Díszlet: Horesnyi Balázs.
Lional vágya
mélyebb a színészet iránt, a
beszédtanítást inkább csak
foglalkozásnak tekinti,
valamiből meg kell élni alapon – akkor már
olyasmiből, amihez ért. Ám végül nem
azért vállalja el a király
segítését (vagy nem csak azért), mert a
Király
Beszédtanára lehet, hanem mert valóban
átérzi saját felelősségét is.
A jelmezek
egyszerűek, kifejezőek. VI. Györgynek sincs túl
díszes egyenruhája, mértékadóak
az öltözékek (az érsek öltözete
természetesen az előírásos). Jelmez: Kárpáti
Enikő.
Jó a zene
is, zenei vezető Dobri Dániel.
Rendezőasszisztens: Czipó Gabriella.
A nagy
sikerű előadás időtartama 2 óra 50 perc, egy
szünettel.
Bemutató: 2019.
október 5.
Megtekintett
előadás: 2020. január
14.
Budapest, 2020.
január 16.
Megjelent
a Kláris
20/3. számában
Györgypál
Katalin
