Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

LOVE LETTERS

Centrál Színház – Kisszínpad

Címe magyarul: Szerelmes levelek. Melissa és Andy közel ötven évig leveleznek egymással, levélpapíron, borítékban. Az első levél dátuma 1937 tájára tehető, vagyis még ötven év múlva sem jön be az e-mail a mindennapjaikba, sőt, a telefonhívás is kivételes. Az író Albert Ramsdell Gurney, művével rendhagyó műfajt teremtett (Pulitzer-díjra jelölték, 1988), a két színész a közönséggel szemben ül, és füzetből olvassa fel a leveleket. A felolvasás másfél órát vesz igénybe, ez alatt lepereg előttünk a két élet, amelyekbe betekintést nyertünk a levelek által. Fordította: Vámos Miklós, dramaturg: Baráthy György, színpadra alkalmazta: Puskás Tamás.

A Love letters-t már játszották évekkel ezelőtt a Vígszínházban, a Centrál mostani újítása, hogy minden este más-más színészpáros olvassa fel őket. A szerző elképzelése szerint így valósul meg az a szándék, hogy minden előadásnak sajátos, egyéni íze, karaktere van, mindegyik az egyediséget hordozza magán, hisz nincs két egyforma páros, sem két egyforma színész.

Még iskolás korukban kezdenek hozzá a levelezéshez, karácsonyi üdvözlettel indul a levélváltás, ebből nő ki a komolyabb témákra átváltó életrajzi levelezés. A felek önkéntelenül, a gyermekbarátságok szintjén küldözgetik egymásnak üzeneteiket, bár a kölcsönös szimpátia már kezdetben is megvan közöttük. Melissa, lányos szemérmességét hátravetve többször odaírja a levelek végére, hogy „szeretlek”, ám ezt Andy nem veszi komolyan, kezdetben mi, nézők sem.

Andy és Melissa családjai más-más társadalmi körbe tartoznak, és ennek nagyon is tudatában van felnőtt is, gyerek is. A különbség elsősorban anyagi természetű, Melissa szülei jómódúak, már a kezdet kezdetén úszómedencés családi házban laknak, a vagyoni helyzet később is szóba kerül. A nagymama halálakor Melissa komoly vagyont örököl, gazdag szülei lenézik Andy szüleit, ezért nem barátkoznak. Andy apja sem kedveli Melissa szüleit, de a lányt sem, vagyis a fiatalok egybekelése egyáltalán nincs napirenden. Ráadásul a két főhős közt is sok a nézeteltérés, a ki nem mondott méltatlankodás, haragos szó. Másként viselkednek élőben, mint a levelekben. A levelek tükrözik a köztük lévő ellentéteket, amelyek az élő találkozáskor kulminálnak. Ez utóbbinak a néző nem tanúja, csak a dolgok írásbeli lereagálásának.

A felhőtlen írogatás, kedélyes levelezés hallgatása közben egyszer csak komollyá, élet és halál kérdésévé válik minden levél. A két levelező partner iskoláik elvégzése után saját karrierjét próbálja elindítani, illetve családot szeretne alapítani. Ezek a törekvések, és mindennek a másik fél felé való bemutatása tölti meg a közléseket. Szinte versengenek, amikor beszámolnak sikereikről, váltakozó párkapcsolataikról, jelzik, hogy minden rendben van életükben, a levél címzettje nélkül is jól boldogulnak. Mintha mindent csak azért csinálnának, hogy a másik fél lássa, mire jutott, boldog, sikeres, és ehhez nem volt szükség a levél címzettjére.

A Melissa és Andy közötti kényes egyensúly egyszer csak felborulni látszik. Sokáig Melissa volt a sikeresebb fél, ő ment férjhez előbb, születtek gyermekei, boldogság és gazdagság vette körül. Andy ebben az időben még csak kereste a nagy Őt, utazgatott, hamarosan ő is családot alapított, fiai születtek, és gyorsan emelkedett a társadalmi ranglétrán. Ahogy Andy egyre jobb helyzetbe került, Melissa éppen elvált, alkoholfüggő lett, zuhant egyre mélyebbre a magány és kétségbeesés irányába. Évekig még megvan az esély arra, hogy felkapaszkodjon a gödörből, s újrakezdjen mindent. Ennek a folyamatnak csúcspontja az, amikor Andy – már szenátorként – felvállalja a házasságon kívüli kapcsolatot Melissával, persze titokban, bujkálva, de mégis pozitív előjellel, hisz kiderül, ők nagyon egymásnak lettek teremtve. Melissát már csak ez a kapcsolat tartja életben, körömszakadtig ragaszkodik megtalált szerelméhez, amikor Andy kérésére abbahagyják. Az asszony belebetegszik, zárt intézetbe kerül, menthetetlen letargiába esik.

Nincs kiút. Andy nem adja fel sem a szenátori pozíciót, sem családját nem hagyja el Melissáért, a további légyottokat sem tudja vállalni. Az utolsó levél már arról szól, mit ír Andy Melissa anyjának a temetéskor. Sok évtizednyi levelezés után, már Melissa halálát követően vallja be az anyának, mindig is a lányát szerette, egész élete Melissa felé irányult, ott volt minden cselekedete, gondolata mélyén. A halott Melissa mindezt boldogan veszi tudomásul, immár nem testben, hanem odaátról figyelve egyetlen igaz szerelmének vallomását.

Mivel minden előadás más szereposztással megy, aznap este Kovács Patrícia és Schmied Zoltán játszották a levelező partnereket. Jó páros voltak. A színésznő ebben az „olvasott szerepben” is képes minden mondathoz maximális érzelmet hozzárendelni. Az általa bemutatott Melissa hol doromboló cica, hol karmoló macska, és megható, mint magát elhagyó, kiégett, mindent feladó nősténypárduc. Schmied Zoltán – vele ellentétben – soha nem árulja el még hangjában sem valódi érzelmeit, a végsőkig fegyelmezett figurát hoz, a búcsúlevél felolvasásakor is ezt a fegyelmezett lényt érezzük benne. Ami már túl sok. Legalább egyszer fel kéne engednie menet közben.

A díszlet mindössze egy hosszú asztal, amelyen két oldalt egy-egy olvasólámpa áll, alatta szőnyeg. A kellemes zöld fény az utolsó levél után kialszik. A megrázó történet az ott ülő közönséget azonnali empátiára készteti. Az érzelmi azonosulás nem szégyen, ha nem giccses történetről van szó, ami csöpög a túlzásoktól. Az alapanyag ezúttal nemes és visszafogott.

Bemutató: 2019. október 3.

Megtekintett előadás: 2020. január 3.

Budapest, 2020. január 6.

 

 

Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©