A darab alcíme: Az Idő legendája. Az Imreh
András által fordított és Zsámbéki
Gábor által rendezett Federico
García
Lorca-színdarab enyhén szólva is
kevéssé ismert. A szerző 1931-ben írta, és
művét a „bemutathatatlan színház”
darabjai közé helyezte el. Ennek ellenére
Madridban elkezdték a darab próbáit (1936),
ám a szerző halála – és a
polgárháború kitörése – miatt a
bemutató elmaradt. Nem lehet véletlen, hogy
Lorca ezen drámája azóta sem vált a
színházak repertoár darabjává,
és a
gyűjteményes dráma kötetben sem kapott helyet (Hat
színjáték. Európa, 2006).
A
színműnek hagyományos értelemben
nincs cselekménye, néhány párbeszéd,
monológ alkotja, ezen felül képzelgések,
látomások, visszaemlékezések, a
képzelet azon szüleményei jelennek meg, amelyek
a főhős, Fiatalember (Dér Zsolt)
agyában keletkeznek az előadás folyamán. A
valóság és a képzelet játékai
nincsenek elválasztva, így a néző nem tudja, mi
történik meg valójában, és mi
az, ami csak a képzeletben játszódik. Az
összemosódás tökéletes.
Látszólag
arról van szó, hogy a
Fiatalember öt év haladékot ad
önmagának, hogy menyasszonyát (Gombó
Viola e.h.), aki egyben a szerelme
is, feleségül vegye. A menyasszony hiába
könyörög, hogy ne várjanak annyi időt,
a Fiú hajthatatlan. Eltelik öt év, a Fiatalember
visszatér, hogy ígéretét
beváltsa, ám ekkor kezdődnek a valódi
problémák és érthetetlen jelenetek
sorozata. Menyasszonya már nem kíván hozzá
menni feleségül, sőt, már a
Gépírólány (Pálmai Anna)
sem, aki
pedig korábban vonzódott hozzá. A Fiatalember
ettől fogva érthetetlenül
viselkedik, akar is, meg nem is nőkkel foglalkozni, vágyai
vannak, de mikor
beteljesülnének, megtagadja őket. Párbeszédet
folytat barátokkal,
kártyapartnerekkel, ám ők sem hoznak megoldást
számára, a kör ász mindvégig
nála marad, és nem engedi ki a kezéből.
A
mellékszereplők egy olyan
szürreális világot alkotnak a színpadon,
amely világ szinte független a darab
kiindulásától. A Halott kisfiú (Zsámbéki
Jakab), a Rögbijátékos (Rohonyi
Barnabás e.h.), a Sárga maszk (Fullajtár
Andrea), a Próbababa (Jordán Adél),
Harlekin (Lestyán Attila m.v.) és
még
a Második barát (Kovács Lehel) is
monológokat szavalnak el a színpadon, nem
kapcsolódik szerepük, szövegük a
főhős történetéhez, vagy
személyiségéhez. Költői szövegek
hangzanak el kiváló
előadásban, de zárt jelenetekben, amiknek nincs
folytatása, kapcsolódása a
fővonalhoz. A szürreális jelenetek csúcsát a
realitásba játszó kártyacsata
jelenti, amikor óriás kártyalapokkal
dobálóznak a szereplők, és leplezik le a
történet lehetetlenségét, a Fiatalember
kudarcát nőkkel való kapcsolatában. A
színdarab kimondatlan tartalma, a főhős mentális-emberi
kudarca feltehetően
abból fakad, hogy homoszexuális indíttatása
akadályozza a másik nemmel való
kapcsolat harmonikus kialakítására. Viszont ez a
másság sem realizálódik.
A
díszlet (Khell Csörsz) és a jelmezek
(Szakács
Györgyi) ezen szürreális világ ki-be, majd
le-föl tologatható elemeit
hozzák a színpadra, tökéletes jelmezekben
tobzódnak, sminkjeik teljes illúziót
képesek kelteni. A külsőségeiben kidolgozott
előadás mégis hiányérzetet kelt a
mezei nézőben, mert úgy érzi, irodalmi
előadást hallgat, míves szövegeket hall,
de nem tudja, mit kezdjen vele.
Nehéz
feladatokat kell megoldaniuk a
színészeknek. Mintha légüres térben
játszanának, önálló
produkciókat adnának
elő. Ez nehezebb, mint az egymásra épülő
párbeszédek egy logikus
jelenetsorozatban. Dér Zsolt, a darab főhőse (Fiatalember)
küzd a szereppel,
meg akar felelni mindenben, de mintha nem lenne biztos
önmagában. Elek Ferenc (Öregember),
aki kiváló
karakterszínész, itt majdnem súlytalanná
válik. Emlékezetes viszont Dankó
István (Inas), aki bábfigura-szerű
járásával hívja fel a figyelmet
magára. Fullajtár Andrea két szerepben is
remekel: ő a Sárga maszk, tökéletes
jelmezében, a mustársárga frakkban és
cilinderben mondja el monológját, korábban pedig a
menyasszony apját játszva
oly tökéletesen mozog férfi módra, sminkje is
kiváló, hogy csak néhány perc
játék után jövünk rá, hogy egy nő
alakítja az apa-szerepet. Jó volt Jordán
Adél
menyasszonyi ruhájában, pedig nem ő játssza a
menyasszonyt, csak egy
Próbababát. Viszont halovány volt Gombó
Viola (e.h.) a valódi menyasszony
szerepében. A többiek (Bányai Kelemen
Barna, Pálmai Anna, Tóth Anita m.v., Rohonyi
Barnabás e.h., Tóth Zsófi e.h., Lestyán
Attila m.v.) hozták a Katona magas színvonalú
átlagát.
Dramaturg: Litvai Nelli, világítás: Bányai
Tamás, zene: Dargay Marcell,
videó: Török Marcell, asszisztens: Tiwald György.
Bemutató:
2019. május 15.
Megtekintett
előadás: 2019. december 5.
Budapest,
2019. december 6.
Földesdy
Gabriella
