Zöldi Gergely
fordításában láthatjuk Abe
Burrows ismert vígjátékát (A
kaktusz virága korábbi címmel, Pierre
Barillet és Jean Pierre Gredy színdarabja
alapján). A sikeres előadás sajátos
több szempontból is: fontos a zene és mozgás
(a szórólap is a komédia zenés
változataként említi), az előadás olykor a
bohózat felé mozdul – amit a nézők
nagyon is élveznek. Harvey (a most alig felismerhető Schruff
Milán) alakja pedig eléggé
karikírozott, nem vehetnénk komolyan
egyáltalában – pedig, mint később
látjuk, a kissé együgyű Georgiát (Mész
Adrienn) valóban szereti. Mindez
természetesen remekül ellenpontozza Stephanie (Kovács
Patrícia) komolyságát, ami idővel
lassacskán felenged, és
előtűnik a már 10 éve a fogorovsi
rendelőben dolgozó asszisztensnő ragyogó
nőisége.
A díszlet (Fodor Viola) is mindennek szolgálatában
áll, különösen az óriási lila
színű karika, amiben bele lehet ülni, de másra is
jó: gurulni benne, vagy akár lefektetve azt, aludni
benne. De általában is jól
működik a korabeli díszlet, baloldalt a fotelek és
asztal egyaránt lehet a
fogorvosi rendelő előtere vagy éjjeli bár. Toni (Józsa Bettina) lakása a nagy heverővel
máskor megfelel lemezboltnak
is, ahol a lány dolgozik.
Természetesen
nagyon kedves Igor (Rohonyi Barnabás)
és Toni kettőse, Igor féltése, együttes
bolondozásuk „tánc” címén a
bárban.
Minket
azonban legfőképpen Stephanie és Julian (Ötvös
András) egymásra találása
érdekel. Mert hogy egymásra fognak találni,
afelől semmi kétségünk nem lehet: Julian folytonos
hazudozása nő-ügyben azt
jelzi, számára ezek nem komoly kapcsolatok, kivéve
talán Tonit, de egyre inkább
érezzük: ez sem fog komoly fordulattal, konkrétan
házasságkötéssel végződni,
még ha Julian egy pillanatig (?) talán még
őszintén hiszi is. Toni azonban szándékán
kívül állítja fel a kelepcét: ha a
férfi bevallja végre, hogy nincs felesége,
pláne nincs három gyereke, akkor a hazugsága miatt
hagyja ott Toni, ha nem
vallja be, akkor meg „nincs miről beszélni”. A
lány ráadásul nagyon rendes is:
csak akkor megy hozzá a férfihoz, bármennyire is
szereti, ha a (nem létező)
felesége boldogan válik el tőle. Így hát
lesz feleség – természetesen végül
Patrícia ezt is elvállalja –, a feleségnek
szeretője is (ez lesz Harvey, akit a
nő ki nem állhat) –, három gyerek helyett azonban
csak kettő: a két unokaöcs…
de ez is megteszi. És Stephanie valóban
kivirágzik, a feltűnően csillogó lila
estélyiben, átdorbézolva az éjszakát
– Igorral…
Julian
pedig, miután nehezen bár, de ráébred
valódi érzelmeire (most az egyszer
higgyünk neki!), „bevall” Toninak egy újabb
hazugságot, a (nem létező) felesége
– mégsem akar tőle elválni… Ezzel
végleg jót tesz Toninak, aki addigra már
tudja azt is, hogy a férfi nőtlen, de hazugsága miatt
megnyílik a lány számára az
út egy egészséges kapcsolat felé Igorral.
A történetet
tovább fűszerezi a páciens, Mrs. Durant (Fekete
Györgyi) rendszeres megjelenése – hiszen neki
időpontjai vannak a fogorvosi
rendelőben! – és ugyanígy tovább
bonyolítja a helyzetet Senor Sanchez (Ficzere
Béla), szintén eléggé
karikírozva,
erősítve a bohózat jelleget. Nagy (mondhatnánk:
„elévülhetetlen”) szerepe van
abban, hogy Stephanie kivirágzik, ehhez az estélyi ruha
és a fehér nerc stóla
nem elhanyagolható kellékek ugyan, de
kisugárzása, az addigi gátlásai
alóli felszabadultsága
a döntő.
Sok mindent
megtudunk közben mégiscsak Stephanie-ről: volt már
szerelmes, anyjával és a
kutyájával él, és eleve tudjuk, mennyire
lelkiismeretes. De a férfiak iránti
érzelmeit talán mégis a Harvey-val való
kínos estén ismerjük meg jobban, amikor
Harvey – hiszen ő színész, ha nem is az
élvonalból – a
nő szeretőjét játssza el jól-rosszul
(inkább persze rosszul). Igorral a táncuk
tovább színesíti
elképzelésünket, milyen is lehet
igazából Stephanie –
szenvedélyesen. Ennek már Julian nem tud
ellenállni…
Számos
jelenet hoz derűs perceket, sok felszabadult pillanatnak lehetünk
tanúi. Ebben
jelentős a szerepe, mint utaltunk rá, a mozgásnak is (Bóbis László).
Jelmez: Őry
Katalin. Rendezőasszisztens: Varga Miklós.
Rendezte: Novák
Eszter.
Producer: Orlai
Tibor.
Budapesti
bemutató: 2019. december
3.
Budapest, 2019. december
5.
Györgypál
Katalin
