Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ÉDES ANNA

Örkény Stúdió

1919-ben a Tanácsköztársaság bukásának napja, Vizyék (Kornél – Epres Attila, Angéla – Für Anikó) Kun Béla repülőútjáról beszélnek, a „szegények” bármiféle lázadása lehetőségének is vége tehát. Végre nyugtuk lehet, vége a rémálomnak. Megjelenik Ficsor, a házmester (Borsi-Balogh Máté), aki „máris”, 4 hónap után – eddig tartott a TK – készségesen hajlandó a csengőt megjavítani. De hogy még inkább visszafogadtassa magát a Vizy házaspár kegyeibe, felajánlja, hogy elhozza „lány”-nak – cselédnek – rokonát, Annát. Ez láthatóan felvillanyozza Vizynét, akinek szinte rögeszmésen ez a fő problémája. Bár, később hallgatva beszélgetéseit Moviszternével (Bíró Kriszta), másoknak is nagy probléma, találnak-e megfelelő „lány”-t, aki nem lop, nem hord fel szeretőt, nem züllik el, nem követelődzik, nem eszik túl sokat, nem énekel és hajlandó lehetőleg zokszó nélkül dolgozni. Kora reggeltől késő estig, persze, bár néha kap kimenőt. Még azt is megtudjuk, mikor ehet húst hetente vagy kéthetente.

Hosszas, izgatott várakozás után Ficsor végre meghozza Annát (Zsigmond Emőke) – itt ezt szó szerint kell venni, szinte élettelen bábuként hozza a vállán és tálalja fel Vizynének. Anna pedig az első pillanattól fogva idegenkedik a lakástól, de Ficsor, a rokona rákényszeríti, megfenyegeti, hogy maradjon ott.

Anna nem akar semmit a munkán kívül. Nem szereti a piskótát sem – ennek rejtélyét az orvos (Moviszter – Znamenák István, másik szerepe: Elekes Józsi) fejti meg: ha úgy sem eheti, úgy sem lehet az övé, akkor meggyőzi magát az ember, hogy nem is szereti, nem is kell neki.

Anna az előadásban főként a hosszú asztal alatt közlekedik (díszlet és tér: Juhász Nóra). Az egyik vendég, jelesül Moviszterné kiteszi cipőtlen lábát, azt is csókolja meg, ha már mindig mindenkinek kezet csókol. Anna legalább most habozik, és nem teszi meg. Egyébként rendszerint az asztalon vonszolja magát előre, megfordul, vissza, megfordul, szinte megszámlálhatatlanul (mint amikor az úszók teszik meg egymás után a távokat a medencében) – takarításként valóban „felnyalja” a lakást, ami ragyog. Ezt persze nem látjuk, Vizynétől tudjuk. Az előző helyén a kisfiútól emlékbe kapott kis játéktrombitát is elveszi tőle Vizyné…

Anna nem jár sehova, hozzá sem jön senki, Pesten nincs rokona, mostohaanyjától jött el – most 19 éves. Számára a munkán kívül nincs semmi, nem ismer semmi mást. A házbéli másik két cselédtől (Etel – szintén Für Anikó, Stefi szintén Bíró Kriszta) hall ezt-azt, saját történetük van – tőlük ezért tiltja Vizyné. Anna a pénzét – a kapott bért – bankban gyűjti, azt nem tudni, mennyi pénze van ott. Neki nincs rá szüksége. Alig beszél, még csak nem is énekel, végzi a dolgát szótlanul. Szobája piciny, felkucorogva látjuk benne egy kiszögellésen… érdekes megoldás.

Két fontos szálat emelnék ki.

Az egyik Patikárius Jancsi (szintén Borsi-Balogh Máté), a rokon úrfi megjelenése, aki az alatt a 3–4 nap alatt, amíg Vizyék elutaznak, szerelmes éjszakákat tölt Annával. Anna szereti őt, még Vizyné ruháját is hajlandó felvenni a fiú kedvéért. Jancsi is szereti őt – mint később mondja, 2 napig. Utána nem is érti, mit látott a cselédlányban, rá sem néz többé. Anna azonban terhes lett, Jancsi szerez neki magzatelhajtó gyógyszert, amitől elmegy ugyan a magzat, de Anna is majdnem rámegy. Vizynéék persze vagy nem tudják, vagy nem akarják tudni. Anna pedig attól fél, hogy Jancsi megharagudott rá, amiért szeretni merte…

Jóval később a fiú hazatér már Bécsből, nagy karriert ott sem fut be, most dizőzként mulatságba rántja a családot, aztán el is megy… Annával szót sem vált most sem.

A másik szál pedig főként az orvos nézetei, ellentétben Vizyékével, akik szerint úr és szolga mindig volt, kell, hogy legyen, lesz is… annyira, hogy a cseléd nem is akar az úr asztalához ülni. Az orvos mindezzel szemben elsősorban az irgalmat tudja felhozni a világ igazságtalanságaival szemben. Ilyesmi azonban hiányzik Vizyék szótárából, életéből, nem is értik, miről beszél az orvos.

Vizynét (persze) régóta csalja a férje, ezt a felesége vagy tudja, vagy nem, úgy tesz, mint akit nem érdekel. Kislánya halálát nem képes megemészteni. Annával a kapcsolata emiatt is kicsit furcsává válik, néha már szinte Piroskát látja benne.

Vizyné itt nem olyan mértékben „hisztérika”, de amikor Anna el akar menni – feleségül a jóval idősebb kéményseprőhöz (Báthory – szintén Epres Attila) –, minden praktikát bevet, hogy ott tartsa. És Anna marad, talán nem csak ezért, Ficsor keze is benne van.

Egy év sem telik el Anna belépése óta. Vizyt előléptetik, ezt megünneplik. Anna végig szoborként áll egy lábon az asztalon, egyik kezében egy tányérral… és aznap éjjel késsel megöli a házaspárt. Ezt külön-külön a feleség és a férj mondja el, most is egyes szám harmadik személyben beszélnek rezzenéstelenül saját magukról, mint előtte is sokszor – itt azonban végképp nagyon mellbevágó, miközben Anna a nagy tortát szeleteli a konyhakéssel. Rendőrség nincs, senki és semmi nincs. Anna szétosztja a tortát a közben asztalhoz ült szereplőknek, sőt, még felénk, nézők felé is kínálja szelíden, szolgálatkészen mosolyogva. Ez a tortakínálgatás elveszi az élét, borzalmát az elkövetett kettős gyilkosságnak, valóban nem tudott az élő, igazi Anna – ha így hívták – magyarázatot adni, miért ölt.

Elfogadható ez a feldolgozás is, minden külső megoldással: hosszú-hosszú asztal, amin lényegében mindegyik szereplő megfordul, alatta csak Anna, tudjuk, de mögötte sorban ülnek, amikor éppen kell (Anna sosem, természetesen). Sejtelmes utalások is alátámasztják Kosztolányi regényének hangulatát. (Színpadi szöveg és dramaturg: Bíró Bence.) Most sem tudhatjuk meg a gyilkosság okát, az orvos is találgat: Vizyék túl ridegen bántak a lánnyal… amit Vizyék nem is értenek (és amit megmutatni amúgy is nehéz): ők nem ismernek mást.

Lehangoló természetesen az előadás hangvétele is. Mindenki maradjon a helyén, a cseléd az cseléd, ezért sem kerülhet közelebb Vizyné Annához, még ha saját lányát látná is benne olykor. Ez számukra lehetetlen.

A szereplők Izsák Lili jelmezeiben játszanak, Patikárius Jancsi és Ficsor (tudjuk, mindkettő Borsi-Balogh Máté) különbözősége különösen szembeötlő, de például Vizy Kornél öltözéke, különleges cipője is feltűnő lehet.

Koreográfus: Raubinek Lili. Zene: Tarr Bernadett.

Fénytervező: Baumgartner Sándor. Kellékes: Orbán Csilla.

Rendezte: Szenteczki Zita.

Bemutató: 2019. október 3.

Megtekintett előadás: 2019. október 25.

Budapest, 2019. október 27.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©